[KATALIST] Reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

2010. Júl. 9., P, 19:06:35 CEST

Kedves Éva, Tisztelt Kollégák!

Amikor a mesebeli kisfiú elkiáltotta magát, hogy a király meztelen, az 
nagyon katartikus élmény volt, gyermekfejjel olvasva is. Aztán 
felnőttként az átdolgozatlan verziót is elolvastam, és jót derültem 
azon, ahogy abban a változatban a király végignézett magán, rájött, hogy 
tényleg mezítelen, aztán - mit volt mit tenni -, kihúzta magát, és még 
peckesebben lépkedett.

Nyilvánvaló, hogy a topic-ot generáló írásban szóba sem került, hogy a 
király levegőbe öltözött volna, csupán szabásmintáról és fazonról 
történt említés, nem lábjegyzetelve, hogy a ruhatár bővebb   repertoárt 
is tartalmazott.

A mese csapnivaló lett volna, ha a kisfiú már az uralkodó leköszönte 
után mondta volna, hogy "annak idején a királyon nem volt ruha" -- 
másfelől az is érthető lett volna, hiszen mégiscsak számolnia kellett 
főbenjáró egzisztenciális szempontokkal, mivel akkoriban olcsó volt az 
emberi élet, nem úgy mint manapság, ahol legfeljebb csörömpölő 
telefonnal, harapós e-mail-lel, ad abszurdum költségvetési okkal 
magyarázható létszámgazdálkodással szembesülhetne a renitens, no persze, 
nem a könyvtárügyben, hiszen minket ettől megkímélt a sors.... soha 
ilyet nem láttunk... hallottunk... olvastunk.....

Szóval, a visszamenőleges fazon-kritika nem túl gusztusos, másfelől ki 
sem kerülhető, hacsak úgy nem gondoljuk, hogy minden a legnagyobb 
rendben volt, van, és ugyanúgy kell folytatnunk is....

Másfelől ne becsüljük alá a "végeken" robotoló beosztott könyvtárost, 
lehet, hogy nem látja a boszorkánykonyha fűszereit, de a végin mégis 
csak kap egy kanállal a kondérból, és ha kémiailag hiteles analízist nem 
is ad róla, szakmai tapasztalatai és a mindennapi rutinja alapján 
egészen pontosan meg tudja mondani, hogy milyen az íze az adott 
matériának, mondjuk a könyvtárpolitikai output lecsapódásának.
Talán nem tudja, hogy miért és hogyan alakult úgy egy pályázati kiírás, 
ahogyan az megjelent, ám azt pontosan tudja, hogy arra van-e szüksége, 
arra van-e a legnagyobb szüksége, sőt azt is, hogy igazából mire lenne 
szüksége. Így attól se féltsük őt, hogy Somogyi kolléga írásából kivett 
idézetekkel (valakik) "megzavarják" a fejét, majd aztán ettől kap 
gellert a szépívű szakmai szárnyalás.

Azt írod az ágazati irányításban résztvevőkről, hogy "ők is mi vagyunk" 
- amit akként tudok interpretálni, hogy szakmabeliek, ahogyan mi is. Ez 
nagyon szép gondolat, csak az vele a baj, hogy ebből az következik, hogy 
az ő felelősségük a mi felelősségünk, és az ő érdemeik a mi érdemeink -- 
és be kell látni, hogy ez így már nem méltányos senkire nézve sem, de 
ezt az ideát el sem lehetett volna várni, pont az előbbiek miatt. 
(Szóval, vegyük már tudomásul, hogy bármilyen gusztustalan szó is a 
"hatalom" -- az a politológia definíciója szerint a döntések birtoklását 
jelenti. Az ágazati irányítás pedig a döntések meghozatalában 
csúcsosodik ki, jelenjen ez meg pénzosztási koncepcióban, jogszabályban, 
személyi döntésekben, vagy akármiben. Ekként erőteljesen vitatható az a 
gondolatmenet, hogy "ők mi vagyunk". A hatalom szakmai legitimációját a 
szakmával való folyamatos kommunikáció, a szakmai és tudományos 
megalapozottság jelenti. Ez a kommunikáció partnerséget céloz, azonban a 
partnerség sajátos árnyalatot kap az érdekek és függőségek rendszerében, 
annak ellenére, hogy mindkét félnek elemi érdeke ennek tagadása.)

Miután becsomagoltam három réteg selyempapírba, kénytelen vagyok 
konkrétan is leírni: szerintem nem elfogadható szakmai vita adekvát 
elemeként egy olyanféle érvelés, hogy "neki is beleszólása lehetett 
volna (vagy beleszólása volt)" a szakmapolitika kialakításába.

Nem elfogadható szakmai érvelésként az sem, hogy egy kifejezetten 
szakmai publicisztika "veszélyes lehet" azért, mert majd (ráadásul 
szövegkörnyezetéből kiragadva) idézgetik megállapításait.

Hatalmas a veszélye az efféle megközelítésnek, mivel 
elbizonytalaníthatja a szakembereket, de nem tudásukban, hanem abban, 
hogy véleményüket közölni merjék. A téves vélemény is jobb a 
hallgatásnál, mivel a téves véleményt a helyére lehet tenni.

Az egyetlen igazi veszély annak feltételezése, hogy létezik egy adott 
szakmában (bármelyikben, bármilyenben) egy fél tucat olyan személy, aki 
világosan lát, és megmondja a "tutit", és aki másként látja a dolgokat 
(mert bizony nem matematika minden, ahol kétszer kettő négy), az 
veszélyes, eliminálni kell, kommunikációs furkósbottal jól fejbe csapni.

Persze nyilvánvaló, hogy az egészet én értem félre, ill. tévesen 
interpretálom, hiszen más magyarázata nem lehetne annak, hogy ilyeneket 
írok az általam igen nagyra becsült és szeretett Bartos Éva levelére.

Kiváló tisztelettel:
Domonkos

2010.07.09. 16:57 keltezéssel, Bartos Éva írta:
>
> Méltatlan méltatás -- avagy reflexiók Somogyi József cikkajánlásához
>
> Amint azt a katalisten olvashattuk, Somogyi József nem kisebb 
> feladatra, mint az általa "Skaliczki Érá"-nak nevezett korszak 
> elemzésére vállalkozott. A néhány hónappal ezelőtt megírt cikk 
> nézőpontját, szakmai igazságtartalmát egy négyszemközti szakmai 
> beszélgetés keretében /akkor és ott/ megvitattuk. Ehhez képest mégis 
> változatlan formában, váratlanul közzétette írását. Így tehát nekem is 
> a nyilvánosság előtt kell megismételnem az akkor megfogalmazott 
> fenntartásaimat.
>
> 1. A szabad véleménynyilvánítás keretei között, természetesen, 
> mindenki mindenről, mindenkiről kifejtheti a véleményét. Egy közel 
> másfél évtizedes, legmagasabb szintű ágazati szakmai vezetést, vezetőt 
> is lehet minősíteni, dicsérni vagy kritizálni. Alapvetően nincs ezzel 
> semmi baj, megtették már mindkettőt sokan, közszereplőként hozzá 
> szokott már ehhez Skaliczki Judit. A kérdés inkább az, hogy a fent 
> említett szakmai teljesítménnyel arányos-e, vagy ahhoz méltó-e az, ha 
> egy szubjektív, a szakmai oeuvre-ből találomra kiragadott egyetlen 
> részkérdést egyetlen nézőpontból tárgyaló értékelés vállalkozik annak 
> megítélésére.
>
> 2. Ha mégis ezt teszi, akkor elfogadhatatlan a cikkből sugárzó 
> attitűd. Ugyanis ha valaki a "végeken", beosztott könyvtárosként, 
> érdemi információktól és döntéshozóktól távol, tájékozatlanul netán 
> úgy érezné, hogy a feje fölött zúg el a könyvtári történelem, amit 
> képtelen bármilyen módon befolyásolni, azt még megértem, és  
> legfeljebb szomorúan állapítom meg, hogy még van mit tenni a szakmai 
> nyilvánosság területén. Szakmai véleményt a Könyvtári Intézet 
> munkatársaként /így/ megfogalmazni azonban több, mint komolytalan!
>
> Somogyi József ugyanis évtizedek óta a magyar könyvtárügyben dolgozik, 
> legalább nyolc éve a Könyvtári Intézet önálló feladatkörrel megbízott 
> munkatársa, akinek munkakörénél fogva országos adatokra, nemzetközi 
> trendekre van rálátása. Ebben a pozícióban, utólag, azzal  áll a 
> nyilvánosság elé , hogy talán nem is jó felé vezettek bennünket?! 
> Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkben foglaltakkal szemben nincs 
> semmiféle "Skaliczki stratégia", amit kívülállóként, utólag 
> megkérdőjelezünk. Somogyi Józsefnek intézeti státuszában joga és 
> kötelessége volt részt venni -- a könyvtáros szakma és az ágazati 
> irányítás közötti közvetítő helyzetben - a könyvtári stratégiai 
> célkitűzések kialakításában, a megvalósulás, az elért eredmények, 
> netán tévedések elemzésében és értékelésében. Lehet, hogy elkerülte a 
> figyelmét, de az ágazati irányítók már hosszú ideje nem politikai 
> komisszárok, akik az ideológia tisztasága felett őrködnek, hanem /ők 
> /is/ mi vagyunk/, a szakmából felkért  szakemberek, akik a szakma 
> egészével, /velünk együtt/ alakítják a szakmapolitikát és hogy az jól 
> vagy rosszul alakul-e, az mindannyiunk közös felelőssége.
>
> 3. Fenntartásaim vannak a cikkben szereplő szakmai állítások 
> tartalmával kapcsolatban is. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Az 
> olyan sommás megállapítások, mint hogy az Európai Uniónak nincs 
> könyvtárpolitikája, vagy hogy sehol Európában nem tartják célnak a 
> könyvtári intézményrendszer önállóságát, mint nálunk, szerintem nem 
> állják meg a helyüket. Ugyan nincs az Unióban uniformizált 
> könyvtárpolitika, de szerencsére figyelembe veszik a nemzeti 
> kulturális örökségek különbözőségeit, sajátosságait, azok tartalmával 
> és intézményrendszerével együtt. Azok a tények, miszerint a 
> könyvtárakra Európa-szerte egyre több közösségi feladatot rónak, hogy 
> a könyvtárakat közös európai projektek százaival arra ösztönzik, hogy 
> sajátos eszközeikkel és lehetőségeikkel vállaljanak mind nagyobb részt 
> a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, a tudásbázis 
> kiterjesztésében, járuljanak hozzá az országaik és ezen keresztül 
> egész Európa versenyképességének növeléséhez, és e feladatokkal 
> kapcsolatban alakítsanak ki közös eszközrendszert, terjesszék el a jó 
> gyakorlatokat , fejlesszék könyvtári szakembereiket - szerintem mégis 
> csak közös cél- és feladatrendszerre utalnak. A könyvtárak pedig, 
> legjobb tudomásom szerint, mindig a társadalmat, esetenként annak 
> egyes kiemelt célcsoportjait segítették, támogatták, jobbították -- 
> szakembereik elkötelezettsége, a felhalmozott és növelt értékek révén, 
> a mindenkor legkorszerűbb információs technológia felhasználásával. A 
> mi korábbi és jelenlegi stratégiai céljaink ugyanezekről a 
> feladatokról szólnak. Egy hullámhosszon vagyunk, egy nyelvet beszélünk 
> az európai könyvtárüggyel.
>
> 4. Sajnálatosnak és veszélyesnek tartom, hogy Somogyi József bizonyos 
> sommásan megfogalmazott mondatait - ráadásul környezetükből kiragadva 
> - fogják majd hivatkozni, terjeszteni, s ezáltal kétszeresen is 
> félrevezető szakmai értelmezést tulajdonítani az írásnak.
>
> Bartos Éva
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>    

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20100709/2ef41367/attachment.html>