<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">
<html>
<head>
<meta content="text/html; charset=ISO-8859-2"
http-equiv="Content-Type">
</head>
<body bgcolor="#ffffff" text="#000000">
Kedves Éva, Tisztelt Kollégák!<br>
<br>
Amikor a mesebeli kisfiú elkiáltotta magát, hogy a király meztelen, az
nagyon katartikus élmény volt, gyermekfejjel olvasva is. Aztán
felnőttként az átdolgozatlan verziót is elolvastam, és jót derültem
azon, ahogy abban a változatban a király végignézett magán, rájött,
hogy tényleg mezítelen, aztán - mit volt mit tenni -, kihúzta magát, és
még peckesebben lépkedett.<br>
<br>
Nyilvánvaló, hogy a topic-ot generáló írásban szóba sem került, hogy a
király levegőbe öltözött volna, csupán szabásmintáról és fazonról
történt említés, nem lábjegyzetelve, hogy a ruhatár bővebb repertoárt
is tartalmazott.<br>
<br>
A mese csapnivaló lett volna, ha a kisfiú már az uralkodó leköszönte
után mondta volna, hogy "annak idején a királyon nem volt ruha" --
másfelől az is érthető lett volna, hiszen mégiscsak számolnia kellett
főbenjáró egzisztenciális szempontokkal, mivel akkoriban olcsó volt az
emberi élet, nem úgy mint manapság, ahol legfeljebb csörömpölő
telefonnal, harapós e-mail-lel, ad abszurdum költségvetési okkal
magyarázható létszámgazdálkodással szembesülhetne a renitens, no
persze, nem a könyvtárügyben, hiszen minket ettől megkímélt a sors....
soha ilyet nem láttunk... hallottunk... olvastunk..... <br>
<br>
Szóval, a visszamenőleges fazon-kritika nem túl gusztusos, másfelől ki
sem kerülhető, hacsak úgy nem gondoljuk, hogy minden a legnagyobb
rendben volt, van, és ugyanúgy kell folytatnunk is....<br>
<br>
Másfelől ne becsüljük alá a "végeken" robotoló beosztott könyvtárost,
lehet, hogy nem látja a boszorkánykonyha fűszereit, de a végin mégis
csak kap egy kanállal a kondérból, és ha kémiailag hiteles analízist
nem is ad róla, szakmai tapasztalatai és a mindennapi rutinja alapján
egészen pontosan meg tudja mondani, hogy milyen az íze az adott
matériának, mondjuk a könyvtárpolitikai output lecsapódásának. <br>
Talán nem tudja, hogy miért és hogyan alakult úgy egy pályázati kiírás,
ahogyan az megjelent, ám azt pontosan tudja, hogy arra van-e szüksége,
arra van-e a legnagyobb szüksége, sőt azt is, hogy igazából mire lenne
szüksége. Így attól se féltsük őt, hogy Somogyi kolléga írásából kivett
idézetekkel (valakik) "megzavarják" a fejét, majd aztán ettől kap
gellert a szépívű szakmai szárnyalás. <br>
<br>
Azt írod az ágazati irányításban résztvevőkről, hogy "ők is mi vagyunk"
- amit akként tudok interpretálni, hogy szakmabeliek, ahogyan mi is. Ez
nagyon szép gondolat, csak az vele a baj, hogy ebből az következik,
hogy az ő felelősségük a mi felelősségünk, és az ő érdemeik a mi
érdemeink -- és be kell látni, hogy ez így már nem méltányos senkire
nézve sem, de ezt az ideát el sem lehetett volna várni, pont az
előbbiek miatt. (Szóval, vegyük már tudomásul, hogy bármilyen
gusztustalan szó is a "hatalom" -- az a politológia definíciója szerint
a döntések birtoklását jelenti. Az ágazati irányítás pedig a döntések
meghozatalában csúcsosodik ki, jelenjen ez meg pénzosztási
koncepcióban, jogszabályban, személyi döntésekben, vagy akármiben.
Ekként erőteljesen vitatható az a gondolatmenet, hogy "ők mi vagyunk".
A hatalom szakmai legitimációját a szakmával való folyamatos
kommunikáció, a szakmai és tudományos megalapozottság jelenti. Ez a
kommunikáció partnerséget céloz, azonban a partnerség sajátos
árnyalatot kap az érdekek és függőségek rendszerében, annak ellenére,
hogy mindkét félnek elemi érdeke ennek tagadása.)<br>
<br>
Miután becsomagoltam három réteg selyempapírba, kénytelen vagyok
konkrétan is leírni: szerintem nem elfogadható szakmai vita adekvát
elemeként egy olyanféle érvelés, hogy "neki is beleszólása lehetett
volna (vagy beleszólása volt)" a szakmapolitika kialakításába.<br>
<br>
Nem elfogadható szakmai érvelésként az sem, hogy egy kifejezetten
szakmai publicisztika "veszélyes lehet" azért, mert majd (ráadásul
szövegkörnyezetéből kiragadva) idézgetik megállapításait.<br>
<br>
Hatalmas a veszélye az efféle megközelítésnek, mivel
elbizonytalaníthatja a szakembereket, de nem tudásukban, hanem abban,
hogy véleményüket közölni merjék. A téves vélemény is jobb a
hallgatásnál, mivel a téves véleményt a helyére lehet tenni.<br>
<br>
Az egyetlen igazi veszély annak feltételezése, hogy létezik egy adott
szakmában (bármelyikben, bármilyenben) egy fél tucat olyan személy, aki
világosan lát, és megmondja a "tutit", és aki másként látja a dolgokat
(mert bizony nem matematika minden, ahol kétszer kettő négy), az
veszélyes, eliminálni kell, kommunikációs furkósbottal jól fejbe
csapni. <br>
<br>
Persze nyilvánvaló, hogy az egészet én értem félre, ill. tévesen
interpretálom, hiszen más magyarázata nem lehetne annak, hogy ilyeneket
írok az általam igen nagyra becsült és szeretett Bartos Éva levelére.<br>
<br>
Kiváló tisztelettel:<br>
Domonkos<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
<br>
2010.07.09. 16:57 keltezéssel, Bartos Éva írta:
<blockquote cite="mid:4C3738D6.50001@oszk.hu" type="cite">
<meta http-equiv="content-type"
content="text/html; charset=ISO-8859-2">
<meta http-equiv="Content-Type"
content="text/html; charset=ISO-8859-2">
<meta name="ProgId" content="Word.Document">
<meta name="Generator" content="Microsoft Word 11">
<meta name="Originator" content="Microsoft Word 11">
<link rel="File-List"
href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cbartos.eva%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml">
<o:smarttagtype
namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags"
name="metricconverter"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if !mso]><object
classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui></object>
<style>
st1\:*{behavior:url(#ieooui) }
</style>
<![endif]-->
<style>
<!--
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
@page Section1
{size:595.3pt 841.9pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<p class="MsoNormal">Méltatlan méltatás – avagy reflexiók Somogyi
József
cikkajánlásához</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">Amint azt a katalisten olvashattuk, Somogyi
József
nem
kisebb feladatra, mint az általa „Skaliczki Érá”-nak nevezett korszak
elemzésére
vállalkozott. <span style=""> </span>A néhány hónappal ezelőtt megírt
cikk nézőpontját, szakmai igazságtartalmát egy négyszemközti szakmai
beszélgetés
keretében <span style=""> </span><i style="">akkor és ott</i>
megvitattuk. Ehhez képest mégis változatlan formában,
váratlanul közzétette írását. Így tehát nekem is a nyilvánosság előtt
kell
megismételnem az akkor megfogalmazott fenntartásaimat. </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><st1:metricconverter productid="1. A" w:st="on">1.
A</st1:metricconverter>
szabad véleménynyilvánítás keretei között, természetesen, mindenki
mindenről,
mindenkiről kifejtheti a véleményét. Egy közel másfél évtizedes,
legmagasabb
szintű ágazati szakmai vezetést, vezetőt is lehet minősíteni, dicsérni
vagy
kritizálni. Alapvetően nincs ezzel semmi baj, megtették már mindkettőt
sokan, közszereplőként
hozzá szokott már ehhez<span style=""> </span>Skaliczki Judit.
A kérdés inkább az, hogy a fent említett szakmai teljesítménnyel
arányos-e,
vagy ahhoz méltó-e az, ha egy szubjektív, a szakmai oeuvre-ből
találomra kiragadott
egyetlen részkérdést egyetlen nézőpontból tárgyaló értékelés
vállalkozik annak megítélésére.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><st1:metricconverter productid="2. Ha" w:st="on">2.
Ha</st1:metricconverter>
mégis ezt teszi, akkor elfogadhatatlan a cikkből sugárzó attitűd.
Ugyanis ha
valaki a „végeken”, beosztott könyvtárosként, érdemi információktól és
döntéshozóktól távol, tájékozatlanul netán úgy érezné, hogy a feje
fölött zúg
el a könyvtári történelem, amit képtelen bármilyen módon befolyásolni,
azt még megértem, és
legfeljebb szomorúan állapítom meg, hogy még van mit tenni a szakmai
nyilvánosság területén. Szakmai véleményt a Könyvtári Intézet
munkatársaként <i>így</i>
megfogalmazni azonban több, mint komolytalan! <span style=""> </span></p>
<p class="MsoNormal">Somogyi József ugyanis évtizedek óta a magyar
könyvtárügyben
dolgozik, legalább nyolc éve a Könyvtári Intézet önálló feladatkörrel
megbízott
munkatársa, akinek munkakörénél fogva országos adatokra, nemzetközi
trendekre
van rálátása. Ebben a pozícióban, utólag, azzal áll a nyilvánosság elé
, hogy
talán nem is jó felé vezettek bennünket?! Szeretném hangsúlyozni, hogy
a cikkben foglaltakkal szemben nincs semmiféle „Skaliczki
stratégia”, amit kívülállóként, utólag megkérdőjelezünk. Somogyi
Józsefnek intézeti
státuszában joga és kötelessége volt részt venni – a könyvtáros szakma
és az
ágazati irányítás közötti közvetítő helyzetben - a könyvtári stratégiai
célkitűzések kialakításában, a megvalósulás, az elért eredmények, netán
<span style=""> </span>tévedések elemzésében és értékelésében. Lehet,
hogy elkerülte a figyelmét, de az ágazati irányítók már hosszú ideje
nem
politikai komisszárok, akik az ideológia tisztasága felett őrködnek,
hanem <i style="">ők </i>is<i style="">
mi vagyunk</i>, a szakmából felkért szakemberek, akik a szakma
egészével, <i style="">velünk együtt</i> alakítják a
szakmapolitikát és hogy az jól vagy rosszul alakul-e, az mindannyiunk
közös felelőssége. </p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">3. Fenntartásaim vannak a cikkben szereplő
szakmai
állítások
tartalmával kapcsolatban is. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Az
olyan
sommás megállapítások, mint hogy az Európai Uniónak nincs
könyvtárpolitikája,
vagy hogy sehol Európában nem tartják célnak a könyvtári
intézményrendszer
önállóságát, mint nálunk,<span style=""> </span>szerintem nem
állják meg a helyüket. Ugyan nincs az Unióban uniformizált
könyvtárpolitika, de
szerencsére figyelembe veszik a nemzeti kulturális örökségek
különbözőségeit,
sajátosságait, azok tartalmával és intézményrendszerével együtt. Azok<span
style=""> </span>a tények, miszerint a könyvtárakra Európa-szerte
<span style=""> </span>egyre több közösségi feladatot rónak,
hogy a könyvtárakat közös európai projektek százaival arra ösztönzik,
hogy sajátos
eszközeikkel és lehetőségeikkel<span style="">
</span>vállaljanak mind nagyobb részt a társadalmi egyenlőtlenségek
csökkentésében, a tudásbázis kiterjesztésében, járuljanak hozzá az
országaik és
ezen keresztül egész Európa versenyképességének növeléséhez, és e
feladatokkal
kapcsolatban alakítsanak ki közös eszközrendszert, terjesszék el a jó
gyakorlatokat , fejlesszék könyvtári szakembereiket - szerintem<span
style=""> </span>mégis csak közös cél- és feladatrendszerre
utalnak. A könyvtárak pedig, legjobb tudomásom szerint, mindig a
társadalmat,
esetenként annak egyes kiemelt célcsoportjait segítették, támogatták,
jobbították – szakembereik elkötelezettsége, a felhalmozott és növelt
értékek
révén, a mindenkor legkorszerűbb információs technológia
felhasználásával.<span style=""> </span>A mi korábbi és jelenlegi
stratégiai céljaink
ugyanezekről a feladatokról szólnak. Egy hullámhosszon vagyunk, egy
nyelvet beszélünk az európai könyvtárüggyel.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal">4. Sajnálatosnak és veszélyesnek tartom, hogy
Somogyi József bizonyos
sommásan megfogalmazott mondatait - ráadásul környezetükből kiragadva -
fogják majd
hivatkozni, terjeszteni, <span style=""> </span>s ezáltal
kétszeresen is félrevezető szakmai értelmezést tulajdonítani az írásnak.</p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="">
</span>Bartos
Éva</p>
<pre wrap="">
<fieldset class="mimeAttachmentHeader"></fieldset>
_______________________________________________
Katalist mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Katalist@listserv.niif.hu">Katalist@listserv.niif.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist">https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist</a>
</pre>
</blockquote>
<br>
</body>
</html>