[KATALIST] Reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

[Bartos Éva]

Méltatlan méltatás -- avagy reflexiók Somogyi József cikkajánlásához

Amint azt a katalisten olvashattuk, Somogyi József nem kisebb feladatra, 
mint az általa "Skaliczki Érá"-nak nevezett korszak elemzésére 
vállalkozott. A néhány hónappal ezelőtt megírt cikk nézőpontját, szakmai 
igazságtartalmát egy négyszemközti szakmai beszélgetés keretében /akkor 
és ott/ megvitattuk. Ehhez képest mégis változatlan formában, váratlanul 
közzétette írását. Így tehát nekem is a nyilvánosság előtt kell 
megismételnem az akkor megfogalmazott fenntartásaimat.

1. A szabad véleménynyilvánítás keretei között, természetesen, mindenki 
mindenről, mindenkiről kifejtheti a véleményét. Egy közel másfél 
évtizedes, legmagasabb szintű ágazati szakmai vezetést, vezetőt is lehet 
minősíteni, dicsérni vagy kritizálni. Alapvetően nincs ezzel semmi baj, 
megtették már mindkettőt sokan, közszereplőként hozzá szokott már ehhez 
Skaliczki Judit. A kérdés inkább az, hogy a fent említett szakmai 
teljesítménnyel arányos-e, vagy ahhoz méltó-e az, ha egy szubjektív, a 
szakmai oeuvre-ből találomra kiragadott egyetlen részkérdést egyetlen 
nézőpontból tárgyaló értékelés vállalkozik annak megítélésére.

2. Ha mégis ezt teszi, akkor elfogadhatatlan a cikkből sugárzó attitűd. 
Ugyanis ha valaki a "végeken", beosztott könyvtárosként, érdemi 
információktól és döntéshozóktól távol, tájékozatlanul netán úgy érezné, 
hogy a feje fölött zúg el a könyvtári történelem, amit képtelen 
bármilyen módon befolyásolni, azt még megértem, és  legfeljebb szomorúan 
állapítom meg, hogy még van mit tenni a szakmai nyilvánosság területén. 
Szakmai véleményt a Könyvtári Intézet munkatársaként /így/ megfogalmazni 
azonban több, mint komolytalan!

Somogyi József ugyanis évtizedek óta a magyar könyvtárügyben dolgozik, 
legalább nyolc éve a Könyvtári Intézet önálló feladatkörrel megbízott 
munkatársa, akinek munkakörénél fogva országos adatokra, nemzetközi 
trendekre van rálátása. Ebben a pozícióban, utólag, azzal  áll a 
nyilvánosság elé , hogy talán nem is jó felé vezettek bennünket?! 
Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikkben foglaltakkal szemben nincs 
semmiféle "Skaliczki stratégia", amit kívülállóként, utólag 
megkérdőjelezünk. Somogyi Józsefnek intézeti státuszában joga és 
kötelessége volt részt venni -- a könyvtáros szakma és az ágazati 
irányítás közötti közvetítő helyzetben - a könyvtári stratégiai 
célkitűzések kialakításában, a megvalósulás, az elért eredmények, netán 
tévedések elemzésében és értékelésében. Lehet, hogy elkerülte a 
figyelmét, de az ágazati irányítók már hosszú ideje nem politikai 
komisszárok, akik az ideológia tisztasága felett őrködnek, hanem /ők 
/is/ mi vagyunk/, a szakmából felkért  szakemberek, akik a szakma 
egészével, /velünk együtt/ alakítják a szakmapolitikát és hogy az jól 
vagy rosszul alakul-e, az mindannyiunk közös felelőssége.

3. Fenntartásaim vannak a cikkben szereplő szakmai állítások tartalmával 
kapcsolatban is. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Az olyan sommás 
megállapítások, mint hogy az Európai Uniónak nincs könyvtárpolitikája, 
vagy hogy sehol Európában nem tartják célnak a könyvtári 
intézményrendszer önállóságát, mint nálunk, szerintem nem állják meg a 
helyüket. Ugyan nincs az Unióban uniformizált könyvtárpolitika, de 
szerencsére figyelembe veszik a nemzeti kulturális örökségek 
különbözőségeit, sajátosságait, azok tartalmával és 
intézményrendszerével együtt. Azok a tények, miszerint a könyvtárakra 
Európa-szerte egyre több közösségi feladatot rónak, hogy a könyvtárakat 
közös európai projektek százaival arra ösztönzik, hogy sajátos 
eszközeikkel és lehetőségeikkel vállaljanak mind nagyobb részt a 
társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, a tudásbázis 
kiterjesztésében, járuljanak hozzá az országaik és ezen keresztül egész 
Európa versenyképességének növeléséhez, és e feladatokkal kapcsolatban 
alakítsanak ki közös eszközrendszert, terjesszék el a jó gyakorlatokat , 
fejlesszék könyvtári szakembereiket - szerintem mégis csak közös cél- és 
feladatrendszerre utalnak. A könyvtárak pedig, legjobb tudomásom 
szerint, mindig a társadalmat, esetenként annak egyes kiemelt 
célcsoportjait segítették, támogatták, jobbították -- szakembereik 
elkötelezettsége, a felhalmozott és növelt értékek révén, a mindenkor 
legkorszerűbb információs technológia felhasználásával. A mi korábbi és 
jelenlegi stratégiai céljaink ugyanezekről a feladatokról szólnak. Egy 
hullámhosszon vagyunk, egy nyelvet beszélünk az európai könyvtárüggyel.

4. Sajnálatosnak és veszélyesnek tartom, hogy Somogyi József bizonyos 
sommásan megfogalmazott mondatait - ráadásul környezetükből kiragadva - 
fogják majd hivatkozni, terjeszteni, s ezáltal kétszeresen is 
félrevezető szakmai értelmezést tulajdonítani az írásnak.

Bartos Éva

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20100709/6d412200/attachment.html>