[MEK-L] rontott szovegek a MEK-ben

[Zimanyi Magdolna]

Kedves Gyuri, t. lista,

On Thu, 29 Jul 2010, Válas György wrote:

> On 26 Jul 2010 at 15:28, Zimanyi Magdolna wrote:
>
>> És lehetőleg törekedjünk arra más szerzőknél is (Gárdonyi, Móra,
>> stb.), hogy fent legyenek olyan kiadások, melyek feltehetőleg nem
>> estek áldozatul az 50-es és további évek cenzori buzgalmának.
>>
>
>   Kedves Magdi!
>
>   Ön többször is azt állította a most folyó vitában, hogy "az 
> 50-es és további évek cenzori buzgalmának"  áldozatul estek, és 
> torzítva jelentek meg klasszikusaink szövegei.  Ennek nyomán mások 
> "több évtized tudatos torzításáról" szólnak.  Jó lenne, ha 
> állítása alátámasztására legalább egy konkrét példát felhozna 1956 
> utánról.  Én ugyanis úgy emlékszem, hogy ez a gyakorlat a 
> Rákosi-rendszer elmúltával, vagyis már 1956 nyarával megszűnt.

Kedves Gyuri, ennek a levelezésnek a kiinduló pontja egy eléggé 
konkrét példa, Karinthy: Tanár úr kérem. Ebben a konkrét esetben az 
"50-es és további évek" időszakát olyan eredményesen sikerült 
kiterjeszteni, hogy még 1993-ban is a meghamisított változat jelent 
meg :-(. Természetesen az utóbbiért már nem a (1993-ban már nem 
létező) cenzúra, hanem kiadói oda-nem-figyelés stb. a felelős. Meg 
persze a korábbi cenzúra, amelyik átírta, vagy átiratta a szöveget 
:-(.

További példák találhatók többek között Szörényi Lászlónak Bánhegyi 
Zsolt által hivatkozott könyvében.

> Ellenkezőleg, 1956 után nagy lendületet vett klasszikusaink kritikai
> kiadásainak szerkesztése és kiadása, lenyomozva és számba véve minden
> korábbi szövegtorzítást, precízen felsorolva az összes fellelhető
> szövegváltozatot.  Valójában ez az akadémiai munka már a 40-es évek végén
> megkezdődött, de akkor még csak Petőfivel.  Az ő műveinek kritikai
> kiadásából már 1951-ben megjelent a verseket tartalmazó első három kötet,
> 1952-ben a szépprózát és drámákat tartalmazó 4., majd 1956-ban az
> Útirajzokat, Úti leveleket és vegyes műveket tartalmazó, a sorozatot záró
> 5.  Az 50-es évek második felében viszont több további klasszikusunk
> munkássága került kritikai munka alá.  Kár, hogy ennek a folytatására ma
> nincs pénz, nincs szándék.  (Ezeket a kritikai kiadásokat sajnos nem lehet
> felvinni a MEK-be, mert a kritikai kiadás szerkesztése önálló szerzői
> munka, és azoknak a jogdíj-periódusa még messze nem járt le.)

Amint Maga nagyon pontosan leírta, kritikai kiadások csak kevés 
klasszikus szerző műveiből készültek. Ezek a mondott okokból nem is 
kerülnek a MEK-be. A Borda antikvárius vagy Szörényi László által 
említett problémák nem kritikai kiadásbeli szövegekben jelentkeztek.

>   Az viszont egyértelmű történelemhamisítás, hogy az 1945 előtti kiadás
> garancia lenne a torzításmentességre.  A Horthy-korszakban, tehát 1944 végéig
> Magyarországon hagyományos, klasszikus cenzúra működött, mint a
> Bach-korszakban vagy az inkvizíció idején. A politikai rendőrség főnöke,
> Hain Péter parancsnoksága alá tartozó, a Főkapitányság Zrínyi utcai
> íróasztalainál ülő cenzorok pedig keményen belenyúltak a megjelentetni
> kívánt szövegekbe.  József Attilának például számos alkalommmal gyűlt meg
> a baja velük, és Nyár című versének az utolsó sorát ő maga volt kénytelen
> átírni, eltorzítani, hogy egyáltalán megjelenhessen.

Kedves Gyuri, valóban egyértelmű történelemhamisítás lett volna, ha 
azt írtam volna, hogy "az 1945 előtti kiadás garancia lenne a 
torzításmentességre". Ezt azonban szerencsére nem írtam, így 
nyugodtan állok a történelem ítélőszéke elé :-). Ami pedig József 
Attilát és az ő cenzúrázását illeti, mint Maga is jól tudja, 
megkapta ő a cenzúrázást Hain Péter után másoktól is, őbelőle a 
"fasiszta kommunizmus"-t cenzúrázták ki. Még bőven 1956 után is.

>   Abban Drótos Lacival értek egyet, hogy a MEK nem vállalkozhat a 
> "hiteles" szövegváltzozatok kinyomozására, hiszen a különböző 
> szövegváltozatok összegyűjtése komoly irodalomtudósi feladat, és 
> még a nagy feklészültséggel összeállított kritikai kiadások se 
> vállalkoznak annak az eldöntésére, hogy a több szövegváltozat 
> közül melyik a hiteles, ehelyett állásfoglalás nélkül felsorolják 
> a fellelhető szövegváltozatokat.

Kedves Gyuri, szerencsére nem javasoltam, hogy a MEK vállalkozzék a 
"hiteles" szövegváltozatok kinyomozására. Ennél jóval egyszerűbb 
teendőket javasoltam, nem ismétlem meg őket. Ezeket azonban továbbra 
is fontosnak tartom.

>   Konkrétan a Tanár úr kérem 50-es évekbeli szövegváltozatáról nem 
> fogadom el, hogy az értelmetlen lenne.  A szövegrész a diák 
> felkészületlenségéről szól, akármilyen ostobaságot mond, az mind a 
> felkészületlensége része, ebben valamennyi szövegváltozat 
> megegyezik.

Azt, hogy miért tartották valakik fontosnak, hogy a szöveget 
átírják, Szerbiát Norvégiával, Dániával helyettesítsék, leginkább az 
átírók tudnák megmagyarázni. Ha csak a diák felkészületlensége 
érdekelte volna a szövegátírókat, akkor úgy is hagyhatták volna a 
szöveget, ahogy volt. Valamiért mégis fontos volt nekik az átírás, 
különben nem vették volna a fáradságot :-(.

Egy dologban biztosan különböznek az említett "szövegváltozatok": 
van köztül olyan, mely a szerző életében, a szerző tudtával jelent 
meg, és van olyan, az 50-es évekbeli, amelyik a szerző halála után, 
a szerző tudomása nélkül keletkezett :-(.

>      Válas György

Üdvözlettel

  Zimányi Magdolna

  E-mail: mzimanyi at sunserv.kfki.hu |URL: http://www.kfki.hu/~mzimanyi
  --------------------------------------------------------------------