[MEK-L] rontott szovegek a MEK-ben

[Válas György]

On 26 Jul 2010 at 15:28, Zimanyi Magdolna wrote:

> 
> És lehetőleg törekedjünk arra más szerzőknél is (Gárdonyi, Móra, 
> stb.), hogy fent legyenek olyan kiadások, melyek feltehetőleg nem 
> estek áldozatul az 50-es és további évek cenzori buzgalmának.
> 

   Kedves Magdi!

   Ön többször is azt állította a most folyó vitában, hogy "az 50-es és
további évek cenzori buzgalmának"  áldozatul estek, és torzítva jelentek meg 
klasszikusaink szövegei.  Ennek nyomán mások "több évtized tudatos torzításáról" 
szólnak.  Jó lenne, ha állítása alátámasztására legalább egy konkrét
példát felhozna 1956 utánról.  Én ugyanis úgy emlékszem, hogy ez a
gyakorlat a Rákosi-rendszer elmúltával, vagyis már 1956 nyarával megszűnt.
Ellenkezőleg, 1956 után nagy lendületet vett klasszikusaink kritikai
kiadásainak szerkesztése és kiadása, lenyomozva és számba véve minden
korábbi szövegtorzítást, precízen felsorolva az összes fellelhető
szövegváltozatot.  Valójában ez az akadémiai munka már a 40-es évek végén
megkezdődött, de akkor még csak Petőfivel.  Az ő műveinek kritikai
kiadásából már 1951-ben megjelent a verseket tartalmazó első három kötet,
1952-ben a szépprózát és drámákat tartalmazó 4., majd 1956-ban az
Útirajzokat, Úti leveleket és vegyes műveket tartalmazó, a sorozatot záró
5.  Az 50-es évek második felében viszont több további klasszikusunk
munkássága került kritikai munka alá.  Kár, hogy ennek a folytatására ma
nincs pénz, nincs szándék.  (Ezeket a kritikai kiadásokat sajnos nem lehet
felvinni a MEK-be, mert a kritikai kiadás szerkesztése önálló szerzői
munka, és azoknak a jogdíj-periódusa még messze nem járt le.)
   Az viszont egyértelmű történelemhamisítás, hogy az 1945 előtti kiadás
garancia lenne a torzításmentességre.  A Horthy-korszakban, tehát 1944 végéig
Magyarországon hagyományos, klasszikus cenzúra működött, mint a
Bach-korszakban vagy az inkvizíció idején. A politikai rendőrség főnöke,
Hain Péter parancsnoksága alá tartozó, a Főkapitányság Zrínyi utcai
íróasztalainál ülő cenzorok pedig keményen belenyúltak a megjelentetni
kívánt szövegekbe.  József Attilának például számos alkalommmal gyűlt meg
a baja velük, és Nyár című versének az utolsó sorát ő maga volt kénytelen
átírni, eltorzítani, hogy egyáltalán megjelenhessen.
   Abban Drótos Lacival értek egyet, hogy a MEK nem vállalkozhat a
"hiteles" szövegváltzozatok kinyomozására, hiszen a különböző szövegváltozatok
összegyűjtése komoly irodalomtudósi feladat, és még a nagy
feklészültséggel összeállított kritikai kiadások se vállalkoznak annak az
eldöntésére, hogy a több szövegváltozat közül melyik a hiteles, ehelyett
állásfoglalás nélkül felsorolják a fellelhető szövegváltozatokat.
   Konkrétan a Tanár úr kérem 50-es évekbeli szövegváltozatáról nem
fogadom el, hogy az értelmetlen lenne.  A szövegrész a diák felkészületlenségéről szól,
akármilyen ostobaságot mond, az mind a felkészületlensége része, ebben
valamennyi szövegváltozat megegyezik.

      Válas György