[MEK-L] rontott szovegek a MEK-ben - parlamenti bizottsag

[Listak928~]

> Bocsánat, ez két nagyon különböző dolog. Ha a 70-es, 60-as vagy
> 50-es évek valamely fő irodalmi ítésze leírta valakiről, hogy az
> fasiszta briganti, vagy imperialista ügynök, akkor azt ő leírta,
> "quod dixi, dixi". Tehát, ha az ő műveit közöljük, azokat
> változatlan formában kell közölnünk. "Belejavítgatni", mást írni egy
> műbe, mint amit az eredeti szerző írt, ezt nem teheti a MEK.

  Fél pillanat. _A MEK_ nem javított bele a műbe, csak készen átvette a
digitalizálótól, aki szintén nem javított bele a műbe, csak készen
átvette a nyomtatott kiadás tartalmát.
  A MEK egy könyvtár, amely könyveket tesz közzé és ment meg az
utókornak. Olyannak mutatja a könyveket, amilyenek. Ha a könyvben
Dánia van, akkor a MEK-beli könyvbe is Dániának kell kerülnie, mert a
könyvet reprodukáltuk, és annak az is része. És _emellé_ kerülhet,
illetve lehetőleg kerüljön is egy infó, amiből az olvasó megtudja,
hogy a szerző egyáltalán nem Dániát írt, hanem Szerbiát. Dániát nem a
MEK tette bele, mi csak reprodukáljuk az eredetit. A cenzúrázott
eredetit is.

> A jelen esetben azonban éppen az történt, hogy ismeretlen
> megbízottak "belejavítgattak" Karinthy műveibe, és a MEK Karinthy
> fedőnév forgalmazza ezeket a műveket.

  (Alatt.) Nem, ez nem történt. A MEK egy már meglevő kiadást produkált
re, amit egy ismert kiadó neve fémjelez; talán a Móráé, nem tudom. A
MEK ugyanúgy nem adja a nevét a művekhez, ahogy én se vállalok
felelősséget a polcomon sorakozó kötetek tartalmáért.

> Lacinak teljesen igaza van abban, hogy ez nagyon érdekes kérdés,
> kitűnő disszertáció-téma :-). Ahhoz azonban, hogy valaki ilyen
> komparatisztikával foglalkozzék, már tudnia kell, hogy mit hasonlít
> össze mivel. Tehát kell tudnia, hogy létezik egy, eredetinek
> nevezhető szövegváltozat, valamint azt is, hogy a másik szöveg, amit
> lát, az egy, valakik által szándékosan módosított szöveg.

  Pontosan. Ezért kellene az a bizonyos metainfó, amit propagálok. Hiába
rakjuk föl a TÚKSZ-ot (Tanár úr kérem Szerbiával) a TÚKD mellé, ha az
olvasó nem tudja, hogy azok miben különböznek és miért.

> Messzire vezet az öncenzúra elemzése is, amikor nincs eredeti,
> rontatlan szöveg, az csak a szerző fejében létezett, s csak
> találgathatjuk, mire gondolt igazában akkor, amikor csak annyit írt
> le, amennyit le mert írni. :-(

  Az már tényleg rettenetös messzire, és nem könyvtártudományi probléma.

> A "Tanár úr kérem"-et már kitárgyaltuk, valóban nem sokból áll
> keríteni egy korábbi verziót és azt fölvinni. Tehetünk ennél többet
> is: figyelhetünk más magyar klasszikus szerzőkre is és törekedhetünk
> arra, hogy ahol feltehetőleg rontott mű került fel, ott felvigyük a,
> feltehetőleg a szerző eredeti szövegét tartalmazó kiadást. Ugyanerre
> ügyelhetünk a hangoskönyvek készítésekor, átvételekor is.

  Igen, de kérdés, miből fogjuk tudni, hogy melyik a rontott és melyik a
jó. Nem feltételezem, hogy a MEK-be fölkerülő összes könyvet
végigolvassa egy könyvtáros. Már rég megmakkantatok volna.

> Ez a levél már nagyjából készen állt, amikor Láng Attila levelét
> olvastam. Elnézést, hogy nem írtam át. Attilának köszönöm
> megjegyzéseit. Igaza van, nincs közöttünk Lacival nagy ellentét,
> csak talán mást-mást érzünk fontosabbnak, nem azonos a prioritási
> sorrendünk.

  Szívesen.

> Attilának köszönöm, hogy emlékeztetett és pontosított: valóban az ő 
> tizenvalahány évvel ezelőtti, a "Rejtelmes sziget"-ről írt 
> lista-levele jutott az eszembe :-).

  :) Tizenvalahány? Szörnyesztő, mennyi sok.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org