[MEK-L] rontott szovegek a MEK-ben - parlamenti bizottsag

[Listak928~]

  Bocsánat a hosszú szövegért, de akkor már inkább egy levélben
válaszolok.

MAGDOLNA

> Nem szívesen vitatkozom Lacival nagy nyilvánosság előtt, de most
> kénytelen vagyok.

  Pedig szerintem mindkettőtöknek igaza van. Nem azért, mert én vagyok a
bölcs rabbi, hanem mert nem képviseltek ellentétes álláspontot.

> meg nem történtté tenni azt, amit Karinthy leírt, és azt a
> történelmi tényt, hogy valamikor Magyarország határos volt
> Szerbiával (mellesleg most már újból határos, csak éppen nem
> ugyanott van a határ tussal kihúzva...),

  Megjegyzem, Magyarország mindig határos volt Szerbiával, illetve
atlaszok böngészése nélkül egy időszakot tudok fölidézni, amikor nem.
Akkor, amikor Magyarország valahol a mai Szlovákiában volt és a Török
Birodalom budai vilajetjével volt határos.
  A Karinthy utáni időkben Szerbia része volt ugyan Jugoszláviának, de
attól Magyarországgal még határos volt.

> Nem javasoltam, hogy "állítsuk elő az aktuálisan hitelesnek
> elfogadott szöveget". Ez valóban nem könyvtári feladat. Azt azonban
> javaslom, és nyomatékosan, hogy keressünk meg egy olyan "Tanár úr
> kérem" kiadást, amely 1945 előtti kiadású, és vigyük fel a MEK-be.

  Ebben látom, hogy voltaképpen ugyanazt a véleményt képviselitek. A
MEK, mint valószínűleg minden valamirevaló gyűjtemény, nemcsak a
gyűjtőkörébe tartozó objektumokat teszi megismerhetővé, hanem a
korszakokat is, amikből azok származnak. Ami nem mindig azonos a művek
keletkezésének idejével, vagy nemcsak azzal. Magától értetődő, hogy az
Egri csillagok filmváltozatából nemcsak Eger ostromáról tudunk meg
sokat, hanem arról az időről is, amikor készült. Ma nem lehetne
ugyanúgy elkészíteni, mert az alkotók egy része nem él, a többiek
pedig évtizedeket öregedtek, változtak. Ez ugyanígy van a könyvekkel
is, csak kevésbé látványos. Teszem azt A három testőr egy adott
kiadása vall a korról, amikor játszódik, a korról, amikor Dumas
megírta, és a korról, amikor a kiadás készült. Elektronikus kiadásnál
ez még kevésbé feltűnő, mert nincs papírminőség, nyomási stílus,
kötéstechnika, miazmás. Nemrégiben elém került néhány láda könyv,
amikkel korábban nem találkoztam. Jó néhányat közülük felütöttem,
mondtam egy évszámot, aztán megnéztem, hogy mikor adták ki. A háború
előttieknél legfeljebb húsz évet tévedtem, a háború utániaknál
legfeljebb ötöt, mert annak a kornak a könyvkiadását jobban ismerem.
  A könyv többféle korról vall, és az lenne az ideális, ha nem vallana
arról, hogy a későbbi feldolgozók milyen szándékos károkozásokat
végeztek, amikor egy régebben írt művet a saját korukhoz akartak
adoptálni. (Erről eszembe jut a Tom és Jerry-filmek
rasszistástalanítása, amit Kissyék elítélőleg fogadnak. Nekik van
igazuk, mert a rajzfilm is korának gyermeke.)

> És lehetőleg törekedjünk arra más szerzőknél is (Gárdonyi, Móra,
> stb.), hogy fent legyenek olyan kiadások, melyek feltehetőleg nem
> estek áldozatul az 50-es és további évek cenzori buzgalmának.

  Igen, törekedjünk. Mindazonáltal ahogy a könyvtár nem fordít
összkönyvtárilag erőfeszítéseket arra, hogy teszem azt a
virágkertészet tárgyában megjelent művek felkerüljenek az állományba,
ugyanúgy nem gondolom, hogy erre összkönyvtárilag erőfeszítéseket
kellene fordítania. Vagyis jöjjenek a digitalizálók, digitalizáljanak
más változatokat, a könyvtár pedig vegye fel őket az állományába, de
amíg a digitalizálók nem jönnek és nem csinálják, addig azok nem
lesznek meg. Maximum azt tudom elképzelni, hogy a MEK felhívja a
figyelmet a cenzúrázott kiadások problémájára, s ezzel ösztönzi a
cenzúrázatlan kiadások bedigitalizálását.
  Meg persze a korábban említettem metainfók közzététele is a könyvtár
feladata.

> További gyarapítások tervezésekor pedig figyeljünk arra, hogy
> lehetőség szerint rontatlan forrásokból dolgozzunk. Figyeljünk a már
> fent lévő szerzőkre, Gárdonyira és másokra, kell-e itt pótolni
> hiányokat.

  Ez elég nehéz feladat, mert ismerni kell az adott szerzőt és művet.
Nem látom be, hogy akár a digitalizálóktól, akár a könyvtárosoktól
miért lenne elvárható, hogy ismerjék bármely adott szerző életművét és
észrevegyék, hogy egy adott kiadás cenzúrázva van.
  Mindazonáltal én feltétlenül megtartanám a cenzúrázott kiadásokat is.
Arról nem is beszélve, hogy nagyon sokszor csak olyan van kéznél.
Teszem azt ha már Vernéről volt említés, megnéztem, ma már nagyon szép
készlet van belőle, hatvanhárom találat. Találomra rányomtam pár műre.
Hódító Robur--A világ ura: 1982-es kiadás. Kétévi vakáció: 1996-os
kiadás, de antik fordítás, Baudoin Ferenccel meg Briant Jakabbal, aki
kiáltá meg mondá.
  Nincs másik! Ezeket digitalizálták be, ezeket kapták meg a
könyvtárosok, abból lehetett választani, hogy fölteszik vagy nem
teszik. Mint a fapados repülőgépen, kér vacsorát a kedves utas? Miből
lehet választani? Igen vagy nem. A hetvenes-nyolcvanas évekbeli
Verne-kiadásoknál esély van rá, hogy megkommunistásították őket, amint
a Rejtelmes szigetnél ezt föl is fedeztük; de még az is inkább, mint a
Kétévi vakáció ómagyar fordítása. De ha nekem kell eldönteni, hogy a
Kétévi vakációt ebben az állapotban föltegyük-e, én is egyértelműen
azt mondom, hogy igen, mert legalább valamilyen fordításban megvan.
  Aki pedig digitalizál, az azt digitalizál, ami neki van. Én is jobban
örültem volna némely műnél, ha hibamentesebb változathoz jutok hozzá,
mert láttam a hibákat és tudtam, hogy nem tudom mindet dezintegrálni,
mert nem tudom kívülről a jó változatot. De ilyenhez jutottam hozzá.

LACI

> De ha száműzzük a szocializmus idején megjelent "rontott" könyveket
> a MEK-ből, akkor mi teszünk úgy, mintha ezek nem léteztek volna.

  Nem gondolom, hogy szám kellene űzni őket. Többek között azért sem,
mert a könyvtár egyik célja az, hogy anyagot nyújtson a kutatók
számára. Elképzelni se tudok jobb anyagot a cenzúra történetének
kutatásához, mint egy olyan könyvtárat, ahol megvannak egy adott mű
összes kiadásai, és ráadásul még kommentár is szól arról, hogy ezek
miben különböznek.

> Jönnek olyan kérések vagy követelések is időnként, hogy pl. a 70-es
> években született irodalomtörténeti munkákban az akkor jobboldalinak
> minősített írókról szóló negatív véleményeket töröljük vagy
> változtassunk meg, de persze ezt sem tehetjük.

  Hát ne is tegyétek. Ez történelemhamisítás lenne, és gondolom, hogy
akiktől ilyen kérések jönnek, azok hivatásszerűen foglalkoznak
történelemhamisítással. Azt pedig nem gondolnám, hogy egy ma élő
jobboldali (vagy bármilyen) írót zavarna, hogy fönnmaradtak művek a
Kádár-korszakból, amik negatív kritikával illetik. Én büszke lennék rá
a helyükben.

> (Egyébként az is érdekes akár laikusként, akár irodalmárként, hogy
> hogyan működött a cenzúra és az öncenzúra a különböző korszakokban,
> hogyan befolyásolta a politika azt, hogy mi és milyen formában
> jelenhetett meg. Ehhez pedig szükség van az akkori kiadásokra, pl.
> azért, hogy géppel össze lehessen hasonlítani az egyes
> szövegváltozatokat.)

  No, ugyanazt mondjuk.

> Ezt meg lehet tenni, nem sokból áll. De az alapkérdés ettől nem oldódik
> meg, mert sok verses- és prózai kötetet is újra lehetne szkennelni és
> korrektúrázni hasonló indíttatásból.

  Igen, de nem a könyvtárosoknak. A MEK-nek ebben csak annyi feladata
lenne, hogy 1. jelzi, hogy egy-egy adott műnek a MEK-ben levő példánya
nem éppen kifogástalan reprodukciója az eredetinek, 2. átveszi a
digitalizálótól a mű másik változatát, 3. infót szolgáltat arról, hogy
most már két változat van, és ezek miben különböznek.

> Ebben egyetértek, de csak akkor tudjuk megtenni, amikor van befolyásunk
> arra, hogy milyen kiadás legyen digitalizálva

  Van befolyásotok. "Hát idefigyeljenek, emberek! A Tanár úr kérem
MEK-beli változatát a cenzúra megrongálta. Ha valakinek van példánya a
rendesből, bedigitalizálná?"
  Ezt közzé lehetne tenni a Tanár úr kérem adatlapján és a MEK
blogjában, aztán valaki megcsinálná, vagy nem. Apropó, miért nincs a
MEK-nek blogja?

> és van róla információnk, hogy melyik a nem cenzúrázott kiadás.

  Ez is ugyanígy megy. Most már két műről van ilyen információ. Ezeket
föl lehet vinni a művek adatlapjaira, és lám.
  A Wikipedia sem épült máshogyan. Alapvető információ, hogy mi Dánia
fővárosa, de Jimbo Wales nem rohant föltenni ezt az infót. Megvárta,
amíg valakinek eszébe jut és fölteszi. Most már fönt van.

> Az olvasók viszont nem fognak ezeknek örülni, mert az 1945 előtt
> kiadott könyvek más szempontból problémásak:

  Ezeket a problémákat kompenzálhatja, hogy tartalmilag viszont
helyesek.

> gyenge nyomtatási kép (ami miatt az OCR hibásabb és ezért a
> korrektúra tovább tart és hibásabb maradhat),

  De aztán jöhet valaki, aki kijavítja azokat a hibákat, amiket a
digitalizáló benne hagyott. A könyvek állapota nem végleges, ez nem
papírkönyvtár, ahol egy-egy könyv legfeljebb az egymást követő olvasók
papírsarok-hajtogatásaival, kitépkedéseivel és firkálásaival
változhat. Dánia fővárosa Koppenhága.

Láng Attila D., író, Láng Krisztina †, http://lattilad.org