[KATALIST] leepitesek urugyen

2012. Feb. 4., Szo, 21:11:01 CET

Rettentő nehéz ám ez a kérdés! Ha az ember fia kívül van a képleten, 
akkor egy mikroprocesszor pontossággal tudja, hogy semmi más nem számít 
a hatékonyságon kívül. Azaz kizárólag a munkaköri alkalmasság... és punktum.

Ha meg benne van a képletben, akkor azt is tudja, hogy néhány szikár és 
pragmatikus döntése családi tragédiákhoz, egyéb szörnyűségekhez vezethet.

Akárhogy is dönt aztán, aki elveszíti az állását, annak szemében a főnök 
így is, úgy is "szemét gazember" lesz, akár a képébe ordítja neki, akár 
csöndes méltósággal távozik, vagy éppen "beléfagy a csönd". Állást 
elveszteni viktimalizáció, csomagolják akár sztaniol-papírba, adják át 
bársony-kesztyűben a papírt, részesítsék bármiféle magas-szintű 
elbánásban: a lényeg az, hogy néhány hónap múlva a bankszámláján 
megszűnnek a jóváírások. És a viktimalizáció, a kimondott, ki nem 
mondott "miért éppen én?" - kérdése bizony emberi méltóságban megalázó 
szituáció. Ugyancsak au lehet a volt kollégákkal való szembenézés, akik 
sajnálják, de mindkét fél nagyon pontosan tudhatja, hogy az elküldött 
kollégáért ontott könnyek egyúttal a megkönnyebbülés könnyei is: nem 
őket érintette a döntés. Ezek esetleges felismerése sem teszi könnyebbé 
a dolgot.

Ami az OSZK-t illeti, vagy akármelyik másik intézményt, 20%-os leépítés, 
amennyiben az feltételezzük, hogy az intézményben a kiválóan alkalmas 
munkatársak száma magasabb mint 80%, nos az azt jelenti, hogy a 
leépítésbe kiválóan alkalmas kollégák is beleesnek. A szituáció egészen 
egyszerűen nem menthető és magyarázható - különösen annak nem, akit érint.

Itt egy kolléga valami olyasmit írt, hogy a múzeumban elküldtek 
teremőröket, és helyettük művészettörténészek csücsülnek a teremben. 
Egyfelől lehet erre azt mondani, hogy megmentettek kiváló szakembereket, 
másfelől kérdés, hogy az efféle döntés a rövidtávú méltányossága mellett 
(nem az elküldött teremőr szemszögéből nézve), hosszabb távon miként 
mérgezi meg az adott intézmény szakmai miliőjét, arról nem is tudván, 
hogy a munkaköri és bérezési kérdések alakulása milyen egyéb 
feszültségek forrása lehet?

Mindezt azért írom, mert egyértelmű, hogy bármit nézünk, a pró és a 
kontra birkózik egymással, méltatlan, lehangoló küzdelemben.

Lehet persze szidni a fenntartót is, aki meg a válságra mutat, meg arra, 
hogy az árnyalt megközelítésekre nincs idő. Mindjárt rögzíteni lehet: ez 
megint csak nem jelent vigaszt az érintetteknek.

Lehet kárhoztatni a szakszervezetet és a szakmai szervezeteket, a 
felemlegetett MKE-t, de a méltatlanul kihagyott IKSZ-et is: utóbbi kettő 
közül mindegyikük főállású alkalmazottja OSZK-s állományú, tehát nem 
csupán bérleti jogviszony köti ezeket a szervezeteket a Budavári 
Palotához, vagy annak tulajdonosához és működtetőjéhez, a kormányzathoz. 
Bizony megtehették volna, hogy petícióznak, nyílt levelet írnak, meg 
mindenféle olyan egyéb dolgot művelnek, amelytől az az érzése támad a 
halandó közgyűjteményi dolgozónak, hogy "jól beolvasott" és "működik az 
érdekvédelem" - ami bizonyos mértékben jót tett volna a szakmai 
közérzetnek.... de legyünk realisták: változott volna valami? Olyan 
helyzet van, ahol tárgyalgatnának a szakmai szervezetekkel, és aztán jól 
alátámasztott érveiket figyelembe véve, megváltoztatnák a döntést? Miért 
nem tudjuk azt mondani, hogy bezzeg... "a" (na kik?)...

Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy rendben mennek a dolgok, és 
kizárólag a válság, és egyéb negatív folyamatok áldozatai vagyunk... és 
nincs mit tenni...

Ó, dehogy! A probléma az, hogy amint annak idején a Teleházak (hol 
vannak mára?) elhitették, hogy ők egy nóvum, most a MANDA kapcsán is 
feltalálták a spanyol-viaszt, azaz az intézményi bizniszként csinált 
digitalizálás helyett a digitalizálást, mint sui generis intézményt, 
stb. ... nos addig a könyvtárak...? Arról próbálták meggyőzni az 
embereket, hogy "olvasni jó".... Tiszteletreméltó, de.... nem elegendő.

Mindaddig, amíg a modern kor követelményeinek való megfelelés annyit 
jelent, hogy pénzügyileg és jogilag hogyan éljünk túl, lehetőleg közben 
laza félmozdulattal koncepcionális ellenségeink nyakát is elmetszve, a 
modernizáció pedig új költségvetési eljárási struktúrák kimódolásában 
merül ki, miközben nincsen forint, ami guruljon ezeken a csatornákon, és 
botor a remény, hogy az elmeszelt konkurensek pénze majd a rendszerben 
maradva nyújt életmentő transzfúziót.... nos eközben szépen meghal a 
rendszer más, erőteljesebb mechanizmusok törvényszerűen és 
kérlelhetetlenül gördülő kerekei alatt... és omertázhatunk erről, de az 
elhallgatás és a kikürtölés egyformán nem segít, tessék már észrevenni, 
hogy a hajó süllyed.

Más fogalmazás, más megfogalmazás, más szolgáltatási filozófia kell ide, 
korszerű csomagolásban. Lásd Teleház, lásd MANDA. Ha mi nem találjuk és 
tálaljuk fel a társadalom számára fontos, a döntéshozó részéről 
értelmezhető lehetőségeinket, megteszi más, és az is lehet, hogy már nem 
könyvtári rendszer keretei között gondolkodva. Aztán rázhatjuk az öklünk 
az elsuhanó vonat után... (vagy ez már nem is feltételes mód?).

Nem azt kell magyarázni, hogy milyen értékesek és jók vagyunk, mert ez 
már nem hoz lázba túl sok embert, magyarázatokkal és bizonygatásokkal, 
valamint kihalt szép állatfajokkal teli van a padlás. Azt kellene 
megmutatni, mivé lehetünk, és mekkora buli lenne az a társadalomnak, ha 
ez megvalósulna. Az a nagy baj, hogy ehhez sokkal mélyebb lélegzetet 
kellene venni, mert koránt sem hülye vagy hozzá nem értők gyülekezete a 
szakma krémje, csak mindig az a sztori vége, hogy nagy nekigyűrűdzést 
követően,  némi realizmusnak gondolt megalkuvással csak egyfajta 
homlokzat-renoválási igény elsóhajtására futja tőlünk.

Amennyiben végre-valahára fejben eldöntjük a szakma jövőjét, akkor lesz 
jövője. De csak nagyot és grandiózusat szabad álmodnunk. Apróságokra 
ugyanis nincs pénz a válságok idején.

Üdv.:
HSD

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)
"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben" (Szókratész)

2012.02.03. 16:17 keltezéssel, Mikulás Gábor írta:
>> 1.    Elsődleges, hogy ellenzünk mindenféle leépítést, és nem 
>> támogatunk semmilyen elbocsátást.
>> Ha mégis ez az egyetlen megoldás, akkor:
>> 2.    a KKDSZ fokozott munkajogi védelemben részesíti a szakszervezet 
>> tagjait.
>> Ezen kívül:
>> 3.    a legcsekélyebb védelemben a legrövidebb OIK-os munkaviszonnyal 
>> rendelkezőket részesítjük.
>> A továbbiakban megfontolásra ajánljuk
>> 4.    élvezzenek védelmet az 5 évvel az öregségi nyugdíj korhatár 
>> előtt állók.
>> 5.    élvezzenek védelmet a 3 vagy több gyereket nevelők
>> 6.    lehetőség szerint élvezzenek védelmet azok, akiknek 
>> közalkalmazotti hitelük van, mert a jogviszony megszűnése a teljes 
>> életkilátásukat vonja el
>> 7.    élvezzenek védelmet azok, akik egyedülállók/egyedüli keresők 
>> családjukban.
>> 8.    a szakmai szempontoknál a minősítések legyenek a kiválasztás 
>> szempontjai
>
> -- Ki képviseli az én szempontjaimat? Mennyiben vehető komolyan a 
> "használóközpontú", "olvasóbarát", "partnerközpontú", "versenyképes", 
> illetve a többi, utóbbi években szlogenként használt kifejezés???
>
> Mikulás Gábor
> adófizető, könyvtárhasználó
>
>
>
> __________ ESET Smart Security - V?rusdefin?ci?s adatb?zis: 6854 
> (20120203) __________
>
> Az ?zenetet az ESET Smart Security ellen?rizte.
>
> http://www.eset.hu
>
>
>
>
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20120204/d6cb07f0/attachment.html>