[KATALIST] magyar érték

2010. Sze. 16., Cs, 11:33:45 CEST

Érdekes olvasni, ahogy valaki megfogalmazza a helyes diagnózist  -ld. 
/hogy ha valaki ezt,vagy azt mondja, attól még az nem (feltétlenül) esik 
egybe/ /a valósággal/ - és látni, hogy közben egy  más világban élve 
mennyire nincs tisztában azzal, mi is történik a valóságban. Már a 
/porosodó könyvek /esetében is kiderült, hogy egész egyszerűen nem igaz, 
tehát hibás a kiindulópont, és most is csak ugyanezt lehet mondani : a 
magyar könyvtári szolgáltatási rendszer  igen sokrétű, tagolt és 
összetett, sokszereplős, sokféle determinációval megvert  együttes, 
amely nem azonos az/ információspiaccal/, az csak egy részterülete, 
ráadásul sok tekintetben nem is piaci jellegű, hanem közszolgálati. Így 
tehát azt kijelenteni, hogy a könyvtár érdeke nem azonos a használók 
érdekeivel, értelmezhetetlen és mélységesen  igaztalan is, különösen, ha 
mindazokat a törekvéseket, stratégiai elképzeléseket nézzük, amelyeket 
szakmánk - a legszélesebb aspektusból nézve -  a magyar kulturális 
szolgáltató szférában megvalósított, vagy igyekszik megvalósítani. Az 
adófizetők érdekeinek hangoztatása nagyon szépen hangzik, csakhogy a 
könyvtárak nem közvetlenül kapják az adóforintokat, hanem az 
államháztartás különböző szűrőin átengedve, időnként alaposan 
megcsapolva, sőt ma már elzálogosított könyvtárakról is lehet hallani - 
miért pont /nekünk /kellene állandó lekiismeretfurdalással élni, amikor 
a költségvetési támogatásokhoz rengeteg újabb újabb forrást kell 
szereznünk, hogy a /használóink érdekei/t ( számítástechnikai 
fejlesztések, akadálymentesítés, új bútorzat, érdekes programok, 
rendezvények stb. ) valóban szolgálni tudjuk, a plusz tevékenységet 
pedig nagyon gyengén, vagy sehogy sem tudjuk díjazni. Azt sem hiszem, 
hogy a /vér és veríték/ olyan ismeretlen lenne a számunkra: aki a 
magyarországi költségvetési és pályáztatási rendszerben részt vesz, 
annak minden pályán eltöltött év kettőnek számít.  Nem látom ezzel 
együtt sem, hogy a szakma lassan haldokolna: folyamatosan átalakulóban 
van, próbál alkalmazkodni a változó körülményekhez, nagyon élénk és 
sokágú kapcsolatot tart a felhasználóival (ld. Tüske Zsófia írását). Van 
persze száz bajunk, még mindig létező megosztottság, párhuzamos 
fejlesztések, hamvába hulló, bár remek kezdeményezések, és ezekkel 
kapcsolatban minden vita, felvetés, eszmecsere a helyén van. De a 
partvonalon kívülről bekiabálni, hogy "Hülye a bíró!" - hát, ez önmagát 
minősíti..... Kiss Gábor

2010.09.16. 0:02 keltezéssel, Mikulás Gábor írta:
> Érdekes érzés szakmai fórumon magamról olvasni. És látni azt, hogy ha 
> valaki ezt vagy azt mondja, attól még az nem (feltétlenül) esik egybe 
> a valósággal. Persze, az önimázzsal sem :-) Mondjuk, mint 
> visszacsatolás, felettébb hasznos és tanulságos, s maga a diskuzrus is 
> lehetőség.
>
> Ahogyan a tegnap fordított a Nagy köszönet a könyvtárosoknak c. 
> KIT-hír: bit.ly/c3jr7k is. Mihez is állítsuk tehát az etikai mércét? 
> Mennyire hiteles maga az etikai bizottság, a kutakodó kormányzat, a 
> cenzorok aspektusa? Másfelől: az idő kivárásának is van szépsége, 
> mégha az ember mihamarabb szeretné is előrelendíteni a közösnek 
> tartott ügyet. Ha másoknál már evidenciák e lépések (pl. a 
> forgalomnövelést célzó állományapasztás), miért kell nekünk mindig 
> mindenhonnal elkésni?
>
> "Méreg"? Vagy orvosság cseppekben? Klasszikus menedzsment-dilemma. 
> Példák sora hozható az eredményes radikális fordulatra és a lassú 
> kibontakozásra egyaránt. -- A könyvtárügy 20 évvel ezelőtt 
> megfogalmazott reményei a legutóbbi szakmai éra lassú vége 
> (konzerválódása?) felé már nem nagyon élnek emlékeinkben. Kiss Jenő a 
> könyvtári (...) törvény előtt látott még reményt a karcsú és erős 
> hazai könyvtárügyre. Aztán törvény jött, a hatékonyságra való kényszer 
> ugrott. Pedig van sok példa olyan átalakulásra, melyek mindek kétséget 
> kizárnak. Ki emlékszik az osztrák borbotrányra? Annó padlón volt a 
> glicerines osztrák bor eladása, de a márka újjáépítése után -- 25 
> évnyi tudatos eljárás-sorozat -- már nem tudnak eleget termelni a 
> piacra a gazdák. A New York-i iskolai sztárkönyvtáros (idéztük a New 
> York Times-t tavaly márciusban) talán ismerősebb példa. A magyar 
> könyvtárosok szintén képesek hasonló attrakciókra. De miért éppen azok 
> a projektek hozzák / hozták a sikert, melyek NEM a központi könyvtári 
> rezsim akaratából valósultak /-nak meg a Skaliczki-éra alatt (vö.: Ft 
> / eredmény mutató)? Talán túl drámai a hasonlat, de a varsói gettó jut 
> eszembe: bár vannak közös céljaink, de mivel nem a mi 
> kezdeményezésünk, nem avatkozunk be: hátha kivéreznek maguktól. Nos, 
> mi történne, ha kipróbálnánk: azok a projektek kapnának 
> többletforrást, amelyek már hűek voltak a kicsiben is?
>
> Szakmai szolidaritás mennyire essék egybe a mundérbecsület-védelemmel, 
> szakmai érdekérvényesítéssel illetve a használók / adófizetők 
> érdekeinek képviseletével? Az utóbbi szakmai rezsim alatt folyamatosan 
> zsugorodó információspiaci tortaszeletünk arra utal, hogy e két 
> törekvés még korántsem fedi egymást: a könyvtár érdeke nem azonos a 
> használók érdekeivel. S nem az a stratégiai szolidaritás, ha a 
> használói szempontok mellé állva szabjuk a könyvtár(os)i 
> tevékenységünket? Eddig veszélyes volt a szakmán belül vért és 
> verítéket ígérni, és dolgainkat az alapoktól újragondolni (ld. a 
> fentebbi sikeres példákat). De még mindig jobb, mint további lassú 
> csúszásra bazírozni.
>
> Mikulás Gábor
>
>
>
> --------------------------------------------------
> From: "Dr- Horváth Sándor Domonkos" <hsdhsi at gevk.hu>
> Sent: Wednesday, September 15, 2010 1:26 PM
> To: <katalist at listserv.niif.hu>
> Subject: Re: [KATALIST] magyar érték
>
>>  Nem szerencsés véleményeket politikai aspektusból cédulázni. A 
>> szakmában, és a így a katalisten is megjelennek politikailag 
>> értékelhető értékpreferenciák, ezek színesítik a képet, ami nem 
>> rossz. Aki mást gondol, az lehetőséget ad arra, hogy vitatkozzunk 
>> vele. Különbséget kell tennünk azonban aközött, hogy az adott 
>> értékpreferencia (politikai nézet) talaján kivirágzott szakmai 
>> véleménnyel vitatkozunk-e, avagy a "táptalajjal" küszködünk, esetleg 
>> annak szervesanyag-elemzéséig leereszkedve.
>>
>> Ami Mikulás Gábor illeti, húsz éve vitatkozgatunk, és jelenleg kb. 
>> annyiban értünk egyet, hogy nem jó ami volt, és nem kellene azt 
>> folytatni. Azonban kvázi "lebolsizása" kapcsán meg kell jegyeznem 
>> néhány tapasztalatomat. 1) Nézeteit tekintve sem stimmel. 2) 
>> Politikai indukció soha nem volt felfedezhető nála. 3) Kormányoktól, 
>> politikától függetlenül, mindig a saját feje után ment, és 
>> véleményében csak az agya, a naprakészen ismert hazai és főként 
>> nemzetközi szakirodalom, és könyvtárügyi frusztrációi befolyásolták.
>>
>> Voltak etikailag megkérdőjelezhető dolgai, szakmai szolidaritásnak 
>> soha jelét sem mutatta, de a hatalomnak sem csókolt kezet. Ugyan 
>> lehetne azt mondani, hogy függetlenként nem szorult rá, stb., de 
>> ettől eltekintve is nagyra értékelhető ez, csakúgy az a tartás, 
>> amivel viselte, viseli a nézeteinek artikulálását követő reakciókat.
>>
>> Mikulás Gábortól néha majd a guta megüt, de biztos vagyok benne, hogy 
>> nélküle az elmúlt évtizedek könyvtárügye bár nyugodtabb, mégis 
>> rosszabb lett volna. Kanalas gyógyszere méreg. Annak néhány cseppje 
>> orvosság. A beteg viszont nem azért haldoklik, mivel kezdettől nem 
>> ezt szedi. Mikulás a kanállal jön, mások azt mondják nem is beteg a 
>> beteg, megint mások a vursliba küldenék, meg ünnepelni magát. Ez nem 
>> politikai kérdés, ez a Krakatau, csak éppen negatívban.
>>
>> Értékválságos társadalmunkban értékválságos könyvtárügy, a maga 
>> technológiai és modernitás válságával. Szerintem itt már az is érték, 
>> ha valaki a maga nótáját fújja. Mert legalább fújja. Szeretnék jóval 
>> több nótát hallani.
>>
>>
>> Üdv.:
>> HSD
>>
>>
>> 2010.09.09. 23:57 keltezéssel, szabó béla  írta:
>>> Nagypál Lászlónak:
>>>
>>> „Nem tudom, Szabó Béla István mit ért "magyar értékek" alatt, kit 
>>> egyébként mint műgyűjtőt ismeretlenül is tisztelek.”
>>> +++ meglep, hogy tud gyűjtői ténykedésemről. Ha kérdezhetem: honnan?
>>> magyar érték = a nemzetünkre jellemző, mással össze nem téveszthető, 
>>> sajátos, egyedi és eltűnésével maga után űrt hagyó emberi-szellemi 
>>> termék. Létezik, megtalálható, csak keresni kell.
>>> ” Számomra nem feltétlenül csak az a "magyar érték", amit a 
>>> mindenkori hatalom, a kormányzat és ideológusai meg akarnak őrizni 
>>> és mutani ebből az országból és a kultúrából.”
>>> ++ ez hogyan kerül ide? Amúgy: megint a neobalos rettegés a 
>>> „hatalomtól”. És amúgy: igaz hatalma csak Jézusnak van – és ki fél 
>>> tőle? /a kérdés megválaszolható/
>>>
>>> Kérem: az értékek világa nem demokratikus; nagyon is hierarchikus. 
>>> Jó és rossz VAN. És ez így van jól. Mi köze ennek a szabadsághoz?
>>>
>>> Szabó Béla István
>>>
>>> _______________________________________________
>>> Katalist mailing list
>>> Katalist at listserv.niif.hu
>>> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>>
>> _______________________________________________
>> Katalist mailing list
>> Katalist at listserv.niif.hu
>> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>>
>
> __________ ESET Smart Security - V�rusdefin�ci�s adatb�zis: 5453 
> (20100915) __________
>
> Az �zenetet az ESET Smart Security ellen�rizte.
>
> http://www.eset.hu
>
>
>
>
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>    

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20100916/5e7d66b8/attachment.html>