[KATALIST] TAN szaktudas erteke es ara

[Mikulás Gábor]

Ha egy egyenes egyik végpontjára felírjuk: a használók teljes, "kritikátlan"
stb. kiszolgálása, a másik végére, hogy a könyvtáros kizárólagos nevelő
funkciója, akkor a kedvező utat valahol a kettő között találhatjuk meg. A
szocializmus idején a nevelő funkció volt a hangsúlyos, elméletben és
gyakorlatban egyaránt. Tiszta ügy. A demokratikus országok könyvtárai --
nagyobb döntésképességet feltételezve a használótól -- nyugodtabban
szolgáltatnak a másik végponthoz közelebb. Ebbéli szabadságukból azonban
egyáltalán nem az következik, hogy kizárólag silányságokat, pornót,
lektűröket stb. (a kívánt szöveg vérmérséklet szerint aláhúzható)
szolgáltatnak. Gondolom, ezt sokan tapasztalták nyugati útjaikon a
listatagok is. (Hogy ne is említsem a magyarhoz képest akár többszörös
könyvtárhasználati adatokat -- ezzel többnyire párhuzamosan a könyvtárak
fenntartói elismertségét.)

Az előbb említett egyenesen a személyi szabadság szintjével egyezően
(durván: Kelet--nyugati irányba) haladnak a könyvtárak abban, hogy a
használói igényekre figyelnek. Magyarország is ebbe az irányba tart --
vannak, akik szerint túl gyorsan, mások szerint túl lassan. Mindkét tábor
megérthető és azonosítható a használók között. Bármely irány elhatalmasodása
kizárja a másikat. Pl. a fiatalabbak közül sokan elszöknek a könyvtári
pályáról, a használók szó nélkül a lábukkal szavaznak, ha nem találják a
könyvtárban, amit szeretnének. Ha a közkönyvtárban nincs meg mondjuk a
Jókaiösszes, az idősebb generáció tagjai gyorsan reklamálnak (függetlenül
attól, hogy mekkora a használói igény a jelzett kötetekre). 

Magyarországon emellett még a visegrádi országokhoz képest is kimagasló a
gyakorolt és szorgalmazott értékek közötti űr. Nem meglepő, hogy ez a
könyvtáros társadalomban is azonosítható. Nem ritka az sem, hogy aki e résre
figyelmeztet, bűnbakként veszi észre magát :-)

Kissé sarkítva fogalmazva: érdekes kísérlet lehet megmérni, meddig tartható
fenn olyan rendszer, melyben a közösség anyagi támogatásából fenntartott
könyvtárak / könyvtárosok mondják meg, mit és hogyan... Továbbra is
sarkítva: akkor is támogassál engem és gyere be a könyvtáramba, ha nem a te
igényeid szerint teszek. Ha pedig nem ezt teszed, akkor műveletlennek
nyilvánítalak, miközben a közösség által meg nem értetten (de a magam
igazában kitartva), szomorúan elnézem, hogy a könyvtár bezárásakor túl kevés
a fennmaradást követelő tüntető. (Sarkított fogalmazás bezárva :-)

Van olyan -- viszonylag patinás -- nemzeti könyvtár is, mely használóinak(!)
véleményét kéri ki gyűjteményszervezési alapelveinek(!) reformjához. Vö.:
http://www.kithirlevel.hu/index.php?kh=gyujtemenyfejlesztestol_a_tartalomszo
lgaltatas_fele_dramaian_uj_konzultacios_anyag_a_bl-ben . Helyismereti
gyűjteményét tekintve ezt akár egy közkönyvtár is megteheti ugyanezt. Pl.
megkérdezi a közösséget: gyűjtse-e (innentől vagy tovább) a helyi
videóanyagokat / képeslapokat / prospektusokat / blogokat stb. -- akár a
használók energiáinak bevonásával.

Mikulás Gábor



-----Original Message-----
From: katalist-bounces at listserv.niif.hu
[mailto:katalist-bounces at listserv.niif.hu] On Behalf Of Dancs Szabolcs
Sent: Friday, September 04, 2009 8:59 AM
To: Laszlo Nagypal
Cc: Katalist at listserv.niif.hu
Subject: Re: [KATALIST] TAN szaktudas erteke es ara

Végre! Az alább megfogalmazott, zárójelbe tett gondolat pontosan az, 
amit egy ideje próbálok a magam eléggé körülhatárolt nyelvi eszközeivel 
megragadni, amikor az olvasói igények mindenféle megfontolást nélkülöző 
kiszolgálását vezérelvüknek tekintők hozzászólásra ingerelnek. Talán nem 
voltam elég türelmes, talán nem vagyok elég művelt, hogy ilyen szikár 
pontossággal megfogalmazzam, mi zavar az új könyvtáros nemzedék 
hozzáállásában, amelynek különös tápot szolgáltat egyes idősebb 
kollegáknak azon törekvése, hogy a költség-haszon elvét olyan 
területeken is érvényesítsék, ahol kézzelfogható, azonnali anyagi 
megtérülésről nem lehet beszélni.