Kishijan megbukott a Britannica

[Horváth Sándor Domonkos]

Kedves Mikulas Gabor!

az oromteli egyetertes mellett, tovabra is fennall az, hogy eltero fogalmi
rendszerben mukodunk. Dehat, ahogy mondjak, a demokracia is csak akkor jo,
ha pluralista, es az erem mindket /mindket?/ oldalat erdemes kepviselni. A
kultura es a konyvtar megkozelitheto racionalisan is, de a dolog eszmei,
"szellemi" oldalat ez nem szorithatja ki. A konytar nezetem szerint "sui
generis" intezmenyrendszer, nem csak szolgaltatas, hanem egyuttal
potencialitas is. Nem csak a felhasznalokert van, hanem a lehetseges
felhasznalokert. Egyszeruen kell, hogy legyen, egy kvazi nagy kollektiv
kognitiv tudatkent, ahol osszpontosul az irott kultura, es ahonnet az
lehivhato. Ez persze a statikus oldala a dolognak, maga a "lehivas" a
dinamikus. En legalabbis ezt gondolom, persze mas mast gondol,
visszakanyarodhatunk a pluralizmushoz. A sui generis jellegen meg azt ertem,
hogy a konyvtar az konyvtar, azaz csak egy masik konyvtarhoz hasonlithato,
vagy egy konyvtari modellhez. Sokszinu, tobbretegu jelentest es
szolgaltatast kepvisel. Ezek kozul persze ki-ki kiragadhat egy-egy szalat,
kidomborithatja, de az maga nem a konyvtar. A konyvtarat komplexitasaban
kell szemlelni. A kiragadott szalak menten persze lehet biralni a tobbi
osszetevot, sot biralni, korholni is kell, mert mukodesi diszfunkcioi -
csakugy mint a legtobb szervezetnek - vannak. Erdemes szembesulnunk vele,
bar sok esetben a rendszerbe kodolt problemarol van szo, es csak elmeleti
megoldasokkal dobalodzhatunk, a gyakorlati kiut rogos, mint a te'li
sziberiai medvecsapas.

> a munkaero, a dokumentum vagy a rezsikoltseget. Ez -- kulonbozo
> parameterektol fuggoen -- csak valamilyen szazalekban -- 10-20-45 %-ban
> lehetseges. Azert nem megy magasabb szintre, mert a fenntarto eleve
> "veszteseges" tevekenysegeket is elvar a konyvtari szolgaltatotol, ami sok
> esetben rendjen is van. Eppen ezert nem sok ertelmet latom, hogy barki is
> erzelmi hurokat pengetve az emberiesseg vagy a kultura halalat elmegetne.

A bevetel eroltetese a gyakorlatban ketelu dolog. Egyreszt adott evben jo,
de a kovetkezo evben mar kotelezove teszik. Ugyanakkor beepul a
koltsegvetesbe, es a beveteles tevekenyseg egyiranyu utta valik, nem lehet
leteri rola, mert nem birna el a kolsegvetes a kiesest. Harmadreszt a
bevetelt a fenntarto elobb-utobb /csakugy mint az erdekeltsegnovelo
tamogatast sokhelyutt/ soha nem bevallottan "betudja" a koltsegvetesbe, es
adott esetben kevesbe emel, es inkabb oda tesz, ahol ilyent se lat. Futyulve
az "erdekeltseg novekmenyre".

A nem nyereseges tevekenyseg a fo tevekenyseg, es nagy hiba vesztesegesrol
beszelni, gondolom ezert is tette idezojelbe. A koltsegvetesi intezmenyek
eseteben arrol van szo, hogy az allam konyvtari szolgaltatast vasarol a
polgarainak. A fizetseg az intezmeny koltsegvetese. Ahogy a jenki mondja,
ingyenleves nem letezik. Az allam pl. a MAV-nak is teriti a felaru
kozszolgalati igazolvanyok igenybevetelebol kieso bevetelt. Ezt is allami
tamogatasnak hivjak, amit a penzugyi jog ujabb iranyzata /Foldes/ "negativ
adokent" fog fel. A kozszolgaltatas mint a negativ adobol epitkezo dolog, es
a tenylegesen fizetett ado, tehat egy szelesebb savban teritve kiegyenliti
egymast. Mar ennel fogva sem lehet vesztesegrol beszelni.
Lenyegeben a konyvtarak a penzes szolgaltatasaikkal egy plusz sarcot vetnek
ki a felhasznalora, akiknek az adoforintjaibol mukodik az intezmeny. Ezt az
legitimalja, hogy valami tobbletet nyujtanak erte, magasabb nivoju
szolgaltatast az atlagnal - ezzel szakmai onbecsulesuket is novelve.
Ugyanakkor a szakma elobbre szalad az allami elvarasnal, ami valljuk be,
nagyon absztrakt modon megfogalmazott csak, es az igy keletkezett rest is be
kell tomni plusz bevetelekkel. Jo pelda erre a videokolcsonzes allami forras
nelkuli bevezetese, majd a cd-ke, amit valamifele olvasokra tablazott
teritesbol valositanak meg az intezmenyek nagy reszeben, nem mindig teljesen
torvenyesen. Ugyanakkor, fo szabalykent a meglevo munkatarsi gardara
telepitik a megnovekedett feladatot, ugyanazon illetmenyert, es itt jon be
ismet a human eroforrasokkal kapcsolatos anomalia kerdese.

Az emberiseg es a kultura halala - a nemzethalal vizio jo magyar jelenseg,
es az ember borusabb napjaira bizony kepes melabus gondolatokat
keletkeztetni. Valojaban a kultura mindig hatul kullogott, mindig
alabecsulten, szegenyen, es ha korbenezunk a vilagban, talan megertessel is
kezelhetjuk a borongo gondolatokat. Valahol, ez is a lobbizas resze, no meg
az onmeggyozese /onbecsapase?/, hogy a gaton kell maradnunk, nem ujhagymat
arulnunk a piacon.

> En inkabb azt ertem nyereseg alatt, hogy miutan a konyvtar (elvileg
barmely
> tipusu) az eves koltsegvetesi kerete't kiharcolta, maga gazdalkodik az
> osszegbol.

Kiharcolta? Hmmm. Eloszor is, maga a kulturalis agazat is hianyokkal kuzd.
Tehat egy fokozottan forrashianyos arenaban kell ervelnie, es amint azt
kifejtettem, absztrakt hasznossagunkkal szemben elonyt elvezhetnek masfajta
erdekek, es elveznek is.

> ma igy mukodhetne, akkor azt mondanam, hogy a fenntarto nagykorukent
> kezeli a konyvtarat, megbizik szakmai es menedzselesi szakertelmeben.
> Ez pedig elsosornen nem az orokzold penzkerdes, hanem intellektus es
> megbizhato szakismeret kerdese.

Itt nem kis es nagykorusagrol van szo, hanem a sajatos helyzetrol.

> szomszed konyvtar franchise-ban? Vagy egy szomszed megyei konyvtar? A
> lenyeg csupan az, hogy az optimalis esetben a hasznalo erdekeit kepviselo
> fenntarto (aki erre torvenyben kotelezett) bevasalja a szolgaltaton a
> megallapodott "hasznaloi elegedettseget".

A fenntartonak sok egyeb szempontja van. Ezek kozott nem a felhasznaloi
elegedettseg az elsodleges. De nem akarom ismetelgetni magam.

> A gondolatot folytatva bizonyara lenne olyan tarsulat, amelynek nem
maradna
> konyvtara. Ettol valo felelmeben aki szolgaltat, kevesbe lustulna el. A
> konyvtarat igazgato menedzsernek esze agaban sem lenne ket diplomas, ket
> nyelvvizsgas munkatarssal raktarba konyvet visszapakoltatni, es nem a csak
> papirt ado kepzesekre menne el a munkaido, es egyaltalan: kit erdekelne
> maga a "papir"?

Vannak biztos kiindulasi alapok, amelyek nelkul elontene bennunket a
maszlag. Ilyen a "papir" is. A ketdiplomas, ketnyelvvizsgas kollegaval meg
baj lehet, ha belemegy ilyesmibe. Az elozo levelemben nem irtam le, most
megteszem: nem a diplomasok magas szamaranya az igazi problema, hanem az, ha
ennek semmi jele, emogott nem jelenik meg semmifele minosegi tobblet.

> -- Ha ez tenyleg fontos a konyvtaraknak, akkor vajon mi gatolja a
> kepzointezmenyeket abban, hogy ilyet oktassanak?

Ha jol tudom, probalkoznak ilyesmivel. A valosag azonban annyira
kiabrandito, hogy jobb nem nyakononteni vele az ifju hallgatokat. Egyebkent
sem az o dolguk a fenntartoval targyalni, hanem a vezetese. Ok meg
alapesetben mar hozzaoregedtek az ugyhoz, nem boritanak ra senkire
targyaloasztalt, meg ha fabulal is a masik fel.
Ezeket a dolgokat csak tapasztalabol lehet elsajatitani. Egyeni fellepestol
es ugyessegtol fuggoen, lehet az ember tobbe-kevesbe sikeres. De ismetelten
felhivnam a figyelmet: ebben meghatarozo a rendszer tobbi tagja is, hanyan
es milyen "izmokkal" tulekednek meg a koltsegetes kosara korul.
Szoval nehez a dolog, de profan hasonlattal elve, olyasmi mint a csokrol
beszelni, vagy csokolni. Mindenkinek vannak nagyivu tevei, amikor eloszor
lesz vezeto, aztan szembesul a lehetoegekkel, az igeretek realitasaval.
Aztan vagy asszimilalodik, vagy ramegy a dologra. Legalabbis a
tapasztalataim szerint. De "hajozni kell".

A konyvtari rendszer ellentmondasai, esetleg valsaga, helyenkent szakmai
konzervativizmusa, a sokhelyutt rosszlegkoru, kommunikacios hibakkal tuzdelt
munkehelyi legkor, bizonyos reszteruletek hozzanemerto, onjelolt szakertoi
ellenere, tudomasul kell venni a pozitivumokat: latnunk kell a remek,
aldozatkesz kollegakat, akik siralmas beruk ellenere kiteszik a lelkuket is
az Olvasoert, akinek ez persze termeszetes.

Egy nagy ellentmondast, feszultsegforrast latok, ami egy orvendetes tenybol
szarmazik. A szakmai interdiszciplinarisan gazdagodik/gazdagodott jelenleg
es az elmult evekben. Teret nyert a menedzsment, az informatika, tobb
helyutt fenykorat eli a munkasmozgalom-kutatas gozsabol kioldozott
helytortenet kutatas, stb. Az egyetemi kepzes lehetosege a korabbi idokhoz
kepest kitagult, a tanszekek igyekeznek modern ismereteket nyujtani. Uj
fiatal generaciok emelik fel a fejuket, sot a konyvtari izolaltsag a
levelezo-listak kapcsan csokkent. Az uj fejlemenyeket a vezetok egy resze
sajatos, regi vagasu menedzsment technikaval igyekszik kezben tartani. Ez
meg nem ertettseg erzesevel, a szakmai elomenetel kilatastalansaganak
erzesevel, stb. jarhat.
Ugyanakkor jelei vannak annak, hogy a szakmai diskurzusok, vitak soran
lassan bevonodnak az uj, "idegenszeru" temak is a szakmai mindennapokba,
mikozben megtisztulnak a divat-jellegu, rendszeridegen elemeiktol.
Az utat mindket oldalrol meg kell jarni. A szakmai vegvarak kapitanyainak
/de meginkabb a kisfonokok sokasaganak/ jobban kellene nyitni, /vagy mar
eppen ezt teszik?/, de az "ifjutorokoknek" is erdemes lenne jobban
belegondolni abba, hogy leteznek-e egyeduli udvozito megoldasok, vagy a jo
megoldasok parosulhatnak-e egyfajta szakmai voluntarizmussal. Erdemes lenne
az argumentum ad absurdum erve menten vegigvinni egyes teoriajukat,
modellezni, esetleg elmozdulni ezek megszeliditese iranyaba.
Mert ebben a szakmaban a technikai fejlodes ugyan penz kerdes, de a human
viszonyok csak a "fu novesenek fokozatossagaval" fognak valtozni. Anelkul
pedig a technika, csak hideg, ures doboz.  Gondolom en.

Tisztelettel:

Horvath Sandor Domonkos