Kishijan megbukott a Britannica

[Mikulas Gabor]

Kedves Horvath Sandor Domonkos,

> az oromteli egyetertes mellett, tovabra is fennall az, hogy eltero fogalmi
> rendszerben mukodunk.

Ez bizonyara igy van, bar nem egeszen ertem, hogy mit ert az alatt.

> A bevetel eroltetese a gyakorlatban ketelu dolog. Egyreszt adott evben jo,
> de a kovetkezo evben mar kotelezove teszik.

Ez szamunkra kulso korulmeny. Ezert inkabb nezzuk, hogy milyen hasznunk
lehet belole, ha mar igy all a dolog. 1991-ben Maurice Line OSZK-beli
eloadasan azt javasolta, hogy ha mar bevetalt varnak el tolunk, az ebbol
eredo nagyobb piaci megmerettetest, koltsegtudatossagot forgassuk be
az egesz szervezetbe a munkatarsak rotalasaval. Magyaran: a
munkatarsakat megfelelo utemben cserelgetve mindenki szembesulhet a
"kemeny" piaci elvarasokkal, ugyanugy mint, a nonprofit tevekenyseggel.
Ha pedig az ember megtanulta az adott tevekenysegek koltsegvonzatat,
nagy az eselye, hogy akkor is takarekosan banik a forrasokkal, amikor a
"haszonszerzes" nem kozvetlen.

> a bevetelt a fenntarto elobb-utobb /csakugy mint az erdekeltsegnovelo
> tamogatast sokhelyutt/ soha nem bevallottan "betudja" a koltsegvetesbe

Igen, ez elofordul. Ezert javasolt pl. konyvtari alapitvany krealasa. De
altalaban kedvezotlenebb a helyzet, ha a konyvtar gyenge
erdekervenyesito; nem teremti meg szolgaltatasai szamara a megfelelo
imazst. Ha kepes belattatni, hogy a fenntarto csak jol jar azzal, ha
benthagyja a "nyereseget", akkor mindket fel jobban jar. De miert csak
elenyeszo esetben kepes erre a konyvtar?

> Kiharcolta? Hmmm. Eloszor is, maga a kulturalis agazat is hianyokkal kuzd.
> Tehat egy fokozottan forrashianyos arenaban kell ervelnie, es amint azt
> kifejtettem, absztrakt hasznossagunkkal szemben elonyt elvezhetnek
masfajta
> erdekek, es elveznek is.

Ez is igy van. De ez megint kulso korulmeny. A "kulturalis agazat" viszont
elgondolkodtat. Miert vagyunk csak ehhez az agazathoz "kotve"? Egy jol
mukodo
informacios rendszer a tarsadalom egeszenek, es nem csak a kulturalis
agazatnak azt erdeke. Azt hiszem, hogy ezt -- mivel magunk nem hiszunk
igazan, esetleg csak verbalisan -- keptelenek vagyunk szelesebb korben
ugymond "kommunikalni". Pedig lehetne. Kiprobaltam, s mukodik.

> > ma igy mukodhetne, akkor azt mondanam, hogy a fenntarto nagykorukent
> > kezeli a konyvtarat, megbizik szakmai es menedzselesi szakertelmeben.
> > Ez pedig elsosornen nem az orokzold penzkerdes, hanem intellektus es
> > megbizhato szakismeret kerdese.

> Itt nem kis es nagykorusagrol van szo, hanem a sajatos helyzetrol.

A "sajatos helyzetet" nem ertem a nagykorusag kerdesevel szemben.

> Vannak biztos kiindulasi alapok, amelyek nelkul elontene bennunket a
> maszlag. Ilyen a "papir" is. A ketdiplomas, ketnyelvvizsgas kollegaval meg
> baj lehet, ha belemegy ilyesmibe. Az elozo levelemben nem irtam le, most
> megteszem: nem a diplomasok magas szamaranya az igazi problema, hanem az,
ha
> ennek semmi jele, emogott nem jelenik meg semmifele minosegi tobblet.

Az utolso ket sorral melysegesen egyetertek -- szomoruan. De errol viszont
mi
tehetunk, nem a fenntartok.

> ellenere, tudomasul kell venni a pozitivumokat: latnunk kell a remek,
> aldozatkesz kollegakat, akik siralmas beruk ellenere kiteszik a lelkuket
is
> az Olvasoert, akinek ez persze termeszetes.

Igy igaz.

> Az uj fejlemenyeket a vezetok egy resze
> sajatos, regi vagasu menedzsment technikaval igyekszik kezben tartani. Ez
> meg nem ertettseg erzesevel, a szakmai elomenetel kilatastalansaganak
> erzesevel, stb. jarhat.

Errol megint mi tehetunk...

> Ugyanakkor jelei vannak annak, hogy a szakmai diskurzusok, vitak soran
> lassan bevonodnak az uj, "idegenszeru" temak is a szakmai mindennapokba,
> mikozben megtisztulnak a divat-jellegu, rendszeridegen elemeiktol.

Igy van. Tiz ev mulva, amikor a nagyobb hazai konyvtarak mindegyike
rendelkezik majd pl. rutinos infobroker-szolgaltatassal is, nem is nagyon
ertik
a szolgaltatast vegzok, hogy min vitatkoztak 2001-ben a Kataliston pl. a
konyvtari profitszerzesrol ;-)

Udvozlettel,
Mikulas Gabor