Kishijan megbukott a Britannica

[Mikulas Gabor]

Kedves Horvath Sandor Domokos,
koszonom levele't, megtisztelo, cizellalt gondolatait.

Az EB-vel kapcsolatos dolgokat a Harvard Businessmanager
cikkere talaszkodva irtam. A HBM cikke szerint az EB nyereseges
volt, s ezt mas forrasbol is igy tudom. (Mas kerdes, hogy egy
magyar nyelvu lexikon a joval kisebb nyelv miatt lehet-e nyereseges.
Szerintem lehet, bar ezt a konyvszakmabeliek jobban meg tudjak
mondani.) Velemenyem szerint a nyeresegesseg esetunkben
a gazdalkodas minosegenek a kerdese -- fuggetlenul attol, hogy
a menedzseles targya kulturalis orokseg-e vagy sem. Eszerint a
"kozonseges" konyvtar is lehet nyereseges. Kepzeljuk el a
helyzetet: a kisbiro kidobolja, hogy privatizaljuk a konyvtari
szolgaltatast. Ki mennyiert vallalja? S a hatterben ott vannak a
minosegi parameterek, amelyeket a sikeres palyazonak tartani kell.
(Ez mukodo, kiprobalt modell konyvtarak eseteben is!) Kozhely,
hogy a maganerdekeltsegben levo javak -- az extra eseteket es a
luke berbeado esetet nem szamitva -- hatekonyabban uzemelnek,
mint az allamiak. Nomost az ugyes konyvtari vallalkozo ugyanazt a
folyamatosan ellenozott szintet kevesebbol is ki tudja hozni, mint a
masik. Ez pedig nyereseg -- mindenkinek. (Most tekintsunk el a
privatizalasok "anomaliairol", eppen ugy, mint a reflektorfenybe nem
kerulo kozszolgalatiakrol. Az angliai vonatok sem azert siklottak ki a
kozelmultban, mert privatizaltak a sinek kezeleset, hanem mert az
illetekesek nem koppintottak azok orrara, akik a nagyobb nyereseg
erdekeben elhanyagolta'k a sinek karbantartasat. A gond tehat nem
a privatizacio onmagaban, hanem az ellenorzes kovetkezetlensege,
vagy a szerzodes hianyossagai. A privatizalas ugyanis -- egyszeruen
fogalmazva -- elsosorban nem szolgaltatasi, hanem ellenorzesi
ismereteket kivan.)

Az ellustultsaggal kapcsolatban szamos dolgot fel lehet hozni. Nem
mondok ujat azzal, hogy a konyvtarak tobbsegeben is parhuzamosan
folyik a pazarlas es az alulfinanszirozottsag. Egy pelda: talan korabban
volt mar szo arrol, hogy az ALA iranyalveiben szerepel, hogy a
konyvtarakban a diplomasok aranya ne legyen magasabb 20%-nal.
Ez alol persze lehet kivetel, es szamunkara is inkabb ennek a
mondanivajoja a fontos, nem a konkret aranyszam: ne vegeztessunk
draga munkaerovel kevesbe kvalifikalt munkat, egyreszt mert nem
hatekony, azaz pazarlas, masreszt mert demotival, tehat megint
pazarlas. Idehaza pedig azt hallom, hogy egy megyei konyvtarigazgato
buszke a diplomasok 46%-os aranyara!!! A pelda azt is mutatja, hogy
mas teren pedig hiany mutatkozik; adott esetben pl. gazdalkodasi
ismeretekben vagy tudatossagban (amit pedig meg lehetne vasarolni
-- oktatas kereteben).

Nehez lenne vitatni a konyvtari koltsegvetes realertekenek folyamatos
csokkeneset. Verbalis szinten ugyanakkor toretlen a fenntartoi bizalom,
sot! Ez bizony ha nem is agrarollo, de "konyvtari ollo". A bankokrol nemigen
mondjak, hogy ilyen vagy olyan fontosak; konszolodaciora megis akad
penz. (Amit nem cinizmusbol mondok, csupan a fenntartoi szolamok es
a tenyleges ertekitelet kozotti elteresre utalok.) En inkabb azt gyanitom,
hogy a fenntarto nem igazan hiszi, hogy a konyvtarba fektetett penz
megte'rul (akar sokszoros attelelen keresztul). Legalabbis sokkal kisebb
a megterulesi aranya, mint mas finanszirozandoknak. A konyvtarosok
pedig a legtobb esetben keptelenek meggyozni az ellenkezojerol.
Szavak szintjen persze, mondjak is a konyvtarosok, es szavak szintjen
meg is kapjak a tamogatast.

Elnezest kerek a sajat peldaert: megrendeloim nem mondjak, hogy
fontos vagyok nekik, csupan rendszeresen kifizetik szamlaimat. Persze,
elofordul, hogy mar nem kell a szolgaltatasom. Barmikor kirughatnak.
De mindig azon munkalkodom, hogy ilyen esetben eros hianyarzetuk
tamadjon, es meggondoljak magukat. Ez folyamatos megujulast kivan,
ezert nincs idom ellustulni.

Eddigi nem sok tapasztalatom szerint a legtobb fenntarto kiskorukent
kezeli a konyvtarat, es racsos gyermekagyban tartja. Nem hiszi el rola,
hogy kepes lenne az onallo jarasra. Tobbek kozott ezert irtam, hogy
erdemes lenne felvilagositani a fenntartot, hogy tamasszon komolyabb
elvarasokat es adjon nagyobb (ne szobeli) tamogatast. Mert haszna van
belolunk! (Tehat egyutt: nagy elvaras es nagy tamogatas. Nem pedig
kis elvaras es kis tamogatas.)

Levele vegen emliti, hogy nem hiszi, hogy az olvasokat barmifele
digitalis szolgaltato eltantoritana a konyvtartol. -- Erre az szociologusok
biztosan pontosabb valaszt tudnak adni. En csak azt mondanam, hogy
ebben nem vagyok biztos. Ezert mellekelem a 2001/1-es Konyvtari
Figyelo egy referetumanak kivonatat:

Clinging to traditional reference services: an open invitation to Libref.com
/ Jerry D. Campbell. In: Reference & User Services Quarterly 39 (2000)
3 p. 223-227. Referálva: A hagyományos referensz-szolgáltatás
hanyatlása és átalakításának szükséges-sége / ref. Papp I. In: Könyvtári
Figyelő 11 (2001) 1 p. 175-176
* A hagyományos referensz a felsőoktatási könyvtárakban nem képes
megfelelő, magas színvonalú szolgáltatásra. A felmérések azt mutatják,
hogy az eredményességi ráta 50-60% körül mozog, ami elfogadhatatlan.
Ráadásul a referensznunka megreformálására irányuló erőfeszítések
kudarcba fulladtak.
* Félő, hogy a referenszkönyvtárosok elvesztik uralmukat saját környezetük
és sorsuk felett.
* Az újraformálás külső ösztönzői: technológia hatása az oktatásra és
az emberi értelemre, az új generáció intenzíven használja a webet, az
oktatás egyre jobban kommercializálódik.

Ugyanennek a szamnak 159. oldalán azt olvashatjuk: Csökken az angol
közkönyvtárakhoz intézett referenszkérdések száma.

Lehet, hogy ez nekunk csak elorejelzes, de erdemes ra felkeszulni.
Kevesbe azt feltetelezem, hogy a leveleben emlitett kollegak rosszul
dolgoznanak, inkabb azt, hogy nem biztos, hogy mindig jot csinalnak.

Levele't ismetelten koszonve,
udvozlettel,
Mikulas Gabor


-----Eredeti üzenet-----
Feladó: "Horváth Sándor Domonkos" <hsdhsi at arrabonet.gyor.hu>
Címzett: "Mikulas Gabor" <mikulasg at axelero.hu>; <KATALIST at listserv.iif.hu>
Elküldve: 2001. október 10. 5:20
Tárgy: Re: Kishijan megbukott a Britannica


> Kedves Mikulas Gabor,
>
> Irasa erdekes, kar, hogy masutt nem jelent meg, bar ertem, hogy miert. Az
EB
> urugyen "kiszol" a cikkbol, es megfogalmazza sajatos kerdesfelveteset:
>
> "Vajon a könyvtárak milyen utat választanak? Megmaradnak a szakmai
tradíciók
> sáncai között, vagy képesek-e önmaguk karcsúsítására, szolgáltatásaik
> jelentos részben elektronizált újjáalakítására? S képesek-e fenntartóikat
> meggyozni a radikális szemléletváltás szükségességérol? S vajon mindez
> mennyi idot vesz mindez igénybe? Az alternatív, üzleti alapon szervezodo
> szolgáltatók a piac (és a magasan képzett munkaero) mekkora részét veszik
el
> a lassan ébredo, ellustult könyvtáraktól"
>
> Lenyegeben ugy van igaza, hogy megsincs, hiszen kerdese valojaban allitas.
> Interpretaciomban a konyvtarak "megkesettsege", "anakronizmusa" felett
> kesereg.
> Mindehhez /es az EB-hez/ nehany gondolat sajat tapasztalatombol:
>
> 1) Nyilvanvalo, hogy az atlag maganfelhasznalo nem szerez be nagy
> lexikonsorozatot, enciklopedisasorozatot, mert draga, sok helyet foglal,
es
> a napi elet soran nelkulozheto, hiszen a rovid es tomor informaciok
> mashonnet, pl. konyvtarbol, internetrol, cd-rom-rol is beszerezhetok.
Tehat
> van olcso es gyors alternativa. Itt most nem azokra gondolok, akik
> butordisznek veszik a lexikonokat.
> 2) A nyomtatott muvekben a keresesi lehetoseg elenyeszo az elektronikus
> formahoz kepest. En ide helyeznem a hangsulyt, legalabbis azon esetekben,
> amikor teny/adat a kereses targya.
> 3) Az ilyen monumentalis vallalkozasok a vilag /de legalabbis egy adott
> orszag/ kulturalis oroksegenek reszei, es kerdesesse valik, hogy uzleti
> alapon mukodtethetok-e, illetve mennyire, es milyen sikerrel. Az allami
> koltsegvetesben megjeleno redisztribucio temajahoz tartozik, hogy allami
> tamogatasbn kell reszesiteni a tarsadalmi javak meghatarozott koret, amely
e
> nelkul nem lenne eletkepes, de hianyuk az eletminoseg rovasara menne. Most
> nem Gipsz Jakab hetvenkettedik senki altal nem olvasott eposzara gondolok,
> termeszetesen nem a kolteszet ellen beszelve. Az adozas /szja, afa, stb./
> biztositja a koltsegvetes jelentos reszet, ez altal az adoalanytol
elvonjak
> adokoteles bevetele meghatarozott hanyadat, es az allam /az Ogy./
> meghatarozza, hogy mire koltsek. Orvosra, puskara, rendorre, konyvtarra,
> stb.
>
> Ez utobbi bekezdes vezet el az EB es a konyvtarak kapcsolodasahoz. A
> konyvtar soha nem lesz uzleti vallalkozas, es nem lesz rentabilis.
> Amiben igaza van: fejlodni kell a korral. Az "ellustultsag" azonban hibas
> jelzo. A konyvtarak a 90-es evek elso feleben, a felgyorsult inflacio
miatt
> iszonyatos csapasokat szenvedtek el. Abban az esetben is, ha azota
> visszatert az inflacioaranyos dologi automatizmus, becslesem szerint
> 45-55%-ra is teheto nehol a finanszirozasi realertek visszaesese a 80-as
> evek vegehez kepest. Ez ido alatt iszonyatos modernizacios hiany
halmozodott
> fel. Palyazni lehet dolgokra, utana meg ember legyen a talpan, aki birja
> mukodtetni, penzzel, munkaerovel az uj, megalmodott nagyivu projektet.
Hiaba
> a gepek, ha nem tudunk megfizetni egy utokepes rendszergazdat...
> A konyvtaros utanpotlas pedig akadozik. A koztisztviselok bere /az
> ismeretsegi koromben 40-70 ezer Ft-al novekedett a tv. valtozassal, a
mienk
> pedig par ezret a szorzoval./ A koztisztviseloi allasok dijazasa tehat mar
a
> duplajat /esetleg triplajat/ is meghaladja a konyvtarosenak. Ugyanakkor,
nem
> mas a helyzet pl. az egeszsegugyben sem, ami pedig nem kevesbe fontos,
mint
> a konyvtarugy. Fejre is allhatunk, ha a munkaerot innen szivjak el, ez nem
> tevekenyseg specifikus. Ennyit roviden az "ellustultsag" nehany
> szegmenserol.
>
> Ami a szolgaltatasok "radikalis atalakitasat" illeti, csak a "radikalis
> atalakitassal" van gondom. Ez vezetoi palyazatokban jol nez ki, valojaban
> nem igaz, hogy at kell alakítanunk a gyermekkonyvtarakat, az
olvaotermeket,
> ki kell dobnunk a konyveket, vagy legalabbis lemondanunk a beszerzesukrol,
> lemondani a folyoiratokat, stb. Ezt On sem igy gondolja. Megis, amikor
> altalanositva konyvtarakrol ir, a fogalom alatt a kozsegi konyvtartol a
> felsooktatasi konyvtarig mindent osszefoglal. Ez legalabbis megfontolando.
A
> problemat ott latom, hogy szaladunk a szakmai divat utan, amit a
palyazatok
> lehetosegei is diktalnak, es eltero alapra epitkezunk - idonkent
legvarakat.
> Ennek ellenere nyilvanvalo a technikai fejlodes es a gyarapodas, megha van
> is nehany oriasi csapda, amit raadasul nagy tabuk bastyaznak korul (lasd
> konyvtari szoftverek es fejlodesuk, fejlesztesuk tortenete, jelene,
jovoje).
> Egy kisebb varosi konyvtar igazgatoja panaszolta par eve nekem, hogy
vettek
> szamitogepet, es "hiaba nezegeti, nem talalja benne a konyvtarakat.
Merthogy
> olvasta, hogy olyan is van benne." Ez igy igaz, nem vicc. Azota mar
rendszer
> mukodik naluk, szamitogeppel kolcsonoznek.
>
> Ami a fenntartoink meggyozeset illeti, nem tudom, mas hogy van ezzel, mi
> orommel jelenthetjuk, hogy semmirol nem kell meggyoznunk oket. Mindent
> tudnak, mindent ertenek, mindennel tisztaban vannak. Abszolute
> felvilagosultak. Igyse adnak penzt. Azt mondjak, nincs. Ez utan az ember
> vagy veszekszik, es raadasul megharagszanak, vagy probalkozik lobbizgatni,
> es idonkent leesik ez/az. De egy rendes fejlesztesi injekcio, es egy
> normalis kolstegvetes, az egyelore alom.
>
> Szegeny ember vizzel foz. Az, hogy pettyes labaskaban, vagy kekfuluben
> teszi, reszletkerdes. A jelen korulmenyek kozott, prspektiva nelkul,
> megiscsak igyekszunk kihozni a legtobbet a meglevobol.
>
> Szoval nem lusta kover balnak vagyunk, akik nem akarnak aramvonalas cette
> atalakulni. /Bar balnakra is nagy szukseg van/. Ha pedig a gazdasagi
> elettel, az uzlettel kontrasztolnak bennunket, meg lehangolobb a latvany.
>
> Ugyanakkor azt latom, hogy jonnek az olvasok. Olvasnak. Viszik a konyvet.
> Megtobbet olvasnanak, es megtobb konyvet vinnenek. A tajekoztatok a
> szolgalati napjukon leadnak masfel kilo felesleget. Ha elmaradnak az
> olvasok, az elsosorban azert lesz, mert a meglevo szolgaltatassal /ill.
> annak csokkenesevel/ elegedetlenek. Kevesellik, vagy rosszalljak. Igy
talan
> erre kellene koncentralnunk. Nem hiszem, hogy barmifele digitalis
> szolgasltato eltantoritana oket. Az viszont talan igen, ha a meglevo
tortat
> ujraszelve, a kollegak es a koltsegvetes jelentekeny reszet atallitanank
egy
> masik teruletre.
>
> Vagy megis azt kellene tennunk?
>
> Nehez dilemma. Addig oruljon kedves Gabor, amig annak minden
felelossegevel
> nem kell ilyen kerdesekben dontenie. Mert a kockazat nem csak a vezeto
> borere megy, hanem az olvasokera. Tobb eves kihatassal.
>
> Elnezest a hajnali pesszimizmusert. Amugy a cikk tetszett. Kozolni kellett
> volna. Ha vitat kavar, kavarjon. Csak leullepedett volna. Vagy megoldva
> valamit/vagy nem.
>
> Tisztelettel udvozli:
>
> Horvath Sandor Domonkos
>
>