Kishijan megbukott a Britannica

[Horváth Sándor Domonkos]

Kedves Mikulas Gabor!

izgalmas kerdesekhez jutottunk. Kulonosen az erdekes szamomra, mennyire
eltero fogalmi apparatussal dolgozunk. A kulfoldi tapasztalatok hazai
adaptalasaval nezetem szerint ovatosan kell banni, ugyanakkor sorai
segithetnek lerazni a provincializmus ramrakodott porat. Bizony jocskan ram
ferne, mert a vastag reteg bizony komoly sulyt jelent, meg-megroggyantva az
ember terdet. (Csak a ketely ne lenne, hogy talan realizmus porarol van
szo?)

> Az EB-vel kapcsolatos dolgokat a Harvard Businessmanager
> cikkere talaszkodva irtam. A HBM cikke szerint az EB nyereseges
> volt, s ezt mas forrasbol is igy tudom. (Mas kerdes, hogy egy
> magyar nyelvu lexikon a joval kisebb nyelv miatt lehet-e nyereseges.
> Szerintem lehet, bar ezt a konyvszakmabeliek jobban meg tudjak
> mondani.) Velemenyem szerint a nyeresegesseg esetunkben

En szinte automatikusan konvertaltam a kerdest a hazai viszonyokra.
Szerkesztettem ezt/azt, irtam is, az a tapasztalatom, hogy az ember elvegzi
a munkat, aztan terden csuszik a porban, amig megteremti a kiadas fedezetet.
Kilincsel, kalapoz, vagy gusztusa szerint hagyja a csudaba.
Vannak olyan muvek, amelyek az indokoltan alacsony /500-800-1000 peldany/
darabszam miatt, ha ratablazzuk a nyomdakoltseget, es a tordelest, esetleg a
terjeszto jutalekat is, bar ez opcionalis, szoval olyan arat kapnank, amely
irrealis, es piacidegen. Ugyanakkor nagyobb peldanyszamban nem erdemes
kinyomni, specialis temajara tekintettel. /Megjegyzem, bizonyos szempontbol
itt jut rendkivuli fontossaghoz a digitalizalt megoldas, ugyanakkor ez
jambor szerzetesi attitudot is feltetelez, hiszen ha abba belenyugodott a
szerzo, hogy esetleg tob eves munkaja utan se penz, se poszto, hat le kell
mondania a "materialis produktum" altal biztositott szerzoi buszkesegrol, a
hiusag edes oromerol is?/
Szoval, van, ami kozpenz nelkul nemigen megy. Lasd ehhez a szepirodalmi
muvek tamogatasi rendszeret is.

> a menedzseles targya kulturalis orokseg-e vagy sem. Eszerint a
> "kozonseges" konyvtar is lehet nyereseges. Kepzeljuk el a
> helyzetet: a kisbiro kidobolja, hogy privatizaljuk a konyvtari
> szolgaltatast. Ki mennyiert vallalja? S a hatterben ott vannak a

Mar megint az "altalanositott" konyvtar. A torvenyhozo allami feladatkent
kezeli a konyvtarak egy reszenek fenntartasat. Ezzel allamilag ismeri el,
hogy az keptelen fenntartani onmagat. A koltsegvetesnek a beveteli oldal is
a resze, am ez a bevetel is a szukos forrasokat hivatott kiegesziteni. A
konyvtortenet ismer antikvariumokat, amelyek penzert adtak majd visszavettek
a konyveket, stb. De a konyvtarak nem csupan ezt teszik. Egy sereg
kulturalis, szocialis funkciot is ellatnak. Hangoskonyvek, idosek,
nyugdijasok olvasnivaloval valo ellatasa, helytorteneti, helyismereti
kutatasok a konyvtarban, gyermekek konyvtari ellatasa, konyvtarhasznalatra
neveles, stb.
A rentabilitas ezt nem birja el. Biztos vannak utokepes szakkonyvtarak,
amelyek a szakmai informaciokra koncentralva uzleti bevetelt is
realizalhatnak, de en az egesz konyvtarugy, az atlagos konyvtar oldalarol
kozelitem meg a dolgot. Ide ertve olyan uzleti szempontbol kezelhetetlen
dolgokat, mint a kulturalis, kozmuvelodesi misszio, a kozerdeku
informaciokhoz hozzaferes joga, a humanitas elvere alapozott, emberhez melto
elet, a kozmuvelodes kiterjesztese, a tarsadalmi muveltseg emelese, az
oktatas hatter-bazisakent torteno tevekenyseg. Ezeknek van jogszabalyi
hattere is, lasd az Alkotmany 70/F szakaszat, vagy az 1997. evi CXL. tv.
preambulumat, stb.

A konyvtarugy piacositasa megoldhato. Biztosan akadna ra vallalkozo. A
szolgaltatasok lefaragasaval, az infrastruktura berbeadasaval /pl.
uzlethelyisegnek, stb/, egesz jol meg lehetne elni vallalkozokent. Csakhat
az mar nem konyvtar.

> minosegi parameterek, amelyeket a sikeres palyazonak tartani kell.
> (Ez mukodo, kiprobalt modell konyvtarak eseteben is!) Kozhely,
> hogy a maganerdekeltsegben levo javak -- az extra eseteket es a
> luke berbeado esetet nem szamitva -- hatekonyabban uzemelnek,
> mint az allamiak.

Mert ott a rentabilis/nem rentabilis gazdasagi racionatitas husba vagobban
mukodik. De a konyvtarak teruleten nem ez a logika ervenyesul.

> vagy a szerzodes hianyossagai. A privatizalas ugyanis -- egyszeruen
> fogalmazva -- elsosorban nem szolgaltatasi, hanem ellenorzesi
> ismereteket kivan.)

El sem vallalnak a jelenlegi feltetelekkel torteno uzemelest sajat penzbol,
sajat kockazatra...

> Az ellustultsaggal kapcsolatban szamos dolgot fel lehet hozni. Nem
> mondok ujat azzal, hogy a konyvtarak tobbsegeben is parhuzamosan
> folyik a pazarlas es az alulfinanszirozottsag.

Ide illene a fenntartoi ill. szakfelugyeleti ellenorzes. De ovatossagot
igenyel ez is: mert bizonyos erofeszitessel a konferencian valo reszvetelt,
a kepzest, tovabbkepzest is pazarlasnak lehetne minositeni. En a magam
reszerol azt vallom, hogy az elobbiek normalis esetben maganugyet
kepeznenek, de nem a hazai jovedelmi viszonyaink kozott. Megelhetesi
gondokkal kuszkodo kollegaktol bun lenne azt varni, hogy sajat koltsegukre
kepzodjenek tovabb.

 Egy pelda: talan korabban
> volt mar szo arrol, hogy az ALA iranyalveiben szerepel, hogy a
> konyvtarakban a diplomasok aranya ne legyen magasabb 20%-nal.
> Ez alol persze lehet kivetel, es szamunkara is inkabb ennek a
> mondanivajoja a fontos, nem a konkret aranyszam: ne vegeztessunk
> draga munkaerovel kevesbe kvalifikalt munkat, egyreszt mert nem
> hatekony, azaz pazarlas, masreszt mert demotival, tehat megint
> pazarlas. Idehaza pedig azt hallom, hogy egy megyei konyvtarigazgato
> buszke a diplomasok 46%-os aranyara!!! A pelda azt is mutatja, hogy
> mas teren pedig hiany mutatkozik; adott esetben pl. gazdalkodasi
> ismeretekben vagy tudatossagban (amit pedig meg lehetne vasarolni
> -- oktatas kereteben).

Ebben egyetertunk, de csak ovatosan. Ha valaki diplomaval konyvet pakol, meg
kolcsonoz, az a munkaltato oldalarol pazarlas is lehet, meg kenyszerhelyzet
is. Lasd. egyszemelyes konyvtar, ami szakkonyvtar is lehet. Masreszt a
kozalkalmazotti tv. is kenyszerpalyat jelent. Harmadreszt, a konyvtarost a
kutyanal is rosszabbul fizetik, a kozepfoku munkaerot, pedig szabalyszeruen
szegyenletesen. Bar a minimalber emeles itt most sulyos torzulasokat
eredmenyezett, a diplomasok serelmere. A hazai viszonyok alapjan, ha jovore
50 e lesz a minimalber, kozel egy fizetesi platformra kerulnek a kozepfoku
vegzettsegu kollegak a kezdo egyetemet vegzettel. A pazarlas tehat nem
penzugyi, hanem human jellegu, hiszen pszichesen valoban megterhelo
alulkvalifikalt feladatot vegezni. De ez jelenlegi, hazai anomalia. Masreszt
a diplomasok kozott is oriasi kulonbsegek vannak, kepzohelytol fuggoen.

> a tenyleges ertekitelet kozotti elteresre utalok.) En inkabb azt gyanitom,
> hogy a fenntarto nem igazan hiszi, hogy a konyvtarba fektetett penz
> megte'rul (akar sokszoros attelelen keresztul). Legalabbis sokkal kisebb
> a megterulesi aranya, mint mas finanszirozandoknak. A konyvtarosok
> pedig a legtobb esetben keptelenek meggyozni az ellenkezojerol.
> Szavak szintjen persze, mondjak is a konyvtarosok, es szavak szintjen
> meg is kapjak a tamogatast.

Egyszeruen arrol van szo, hogy a kozpenzek fazekanal erosebb
erdekervenyesitok is vannak. Az erdekeltsegnovelo tamogatas, ugyanugy mint a
palyazati onresz, meg a hasonlok kigondoloi egy felvilagosult, racionalitas
talajan allo, jozan gondolkodasu, formalis logikai kepessegek alapjan mukodo
fenntarto modelljet celozzak meg. Lehet, hogy ilyen is van. Valojaban a
prioritast elsosorban a sorbanallo kozintezmenyek "ereje" hatarozza meg, egy
szinhazi premiert koveto allofogadason az igazgato altal elsuttogott keres,
a vorosre tapsolt kezu donteshozo fele, maskent "ul" mint amit egy konyvtari
vezeto valaha is produkalni fog. Az ilyesmi mellett a helyi uram-batyam,
vagy mas fenntartoi viszonyban uram-batyam, vagy hogy a holgyeket se
felejtsuk ki, a (neha "keresztanyasnak tuno") cuppano noi puszik mogotti
kapcsolatorendszer erossege a meghatarozo. Egy fenet az elmeleti, absztrakt
fontossag. Az csak kifele mukodik.

> Elnezest kerek a sajat peldaert: megrendeloim nem mondjak, hogy
> fontos vagyok nekik, csupan rendszeresen kifizetik szamlaimat. Persze,
> elofordul, hogy mar nem kell a szolgaltatasom. Barmikor kirughatnak.
> De mindig azon munkalkodom, hogy ilyen esetben eros hianyarzetuk
> tamadjon, es meggondoljak magukat. Ez folyamatos megujulast kivan,
> ezert nincs idom ellustulni.

ez tiszta piaci mukodes.

> Levele vegen emliti, hogy nem hiszi, hogy az olvasokat barmifele
> digitalis szolgaltato eltantoritana a konyvtartol. -- Erre az
szociologusok
> biztosan pontosabb valaszt tudnak adni. En csak azt mondanam, hogy
> ebben nem vagyok biztos. Ezert mellekelem a 2001/1-es Konyvtari
> Figyelo egy referetumanak kivonatat:
>
> Clinging to traditional reference services: an open invitation to
Libref.com

ehhez kozolni kellene az egy fore eso szamitogepek szamat, a hsznalat
koltsegeit, pl. a helyben alapdijon belul ingyenes hivas lehetoseget, stb.
Hazai kontextusban mes a helyzet. Persze, lehet, hogy valtozik. Mig elunk,
remelunk.

Kivalo nagyrabecsulessel:


Horvath Sandor Domonkos