digitalizálás

[Csabay Károly]

Kedves Kollégák!

Engedjé(te)k meg, hogy két véleményre reagáljak egyszerre:

(1)     Moldován Istvánnak köszönöm (hadd maradjak én ennél a formánál a "Moldován kolléga" helyett), hogy egyfajta megerõsítéssel szolgált, egyúttal megragadom az alkalmat, hogy korábban megfogalmazott gondolataimat némiképp kiegészítsem:

(a)     Természetes dolog, hogy ha digitalizált irodalom jelenik meg a világban, akkor arra a könyvtári szakmának reagálnia kell. Digitalizált dokumentumok bibliográfiai számbavétele a szakma nyilvánvaló feladatai körébe tartozik, digitális könyvtáraknak illetve a Nemzeti Könyvtárnak alkalmasint ez alapfeladata.

        Számbavételt, feltárást, megõrzést e téren bizonyára senki sem tekint "digitalizálás"-nak, szerzõi jogi problémák sem merülnek fel.

        Ezen a téren egyébként történt jelentõs elõrelépés, amellyel a szakma ismét rangot szerzett magának: 1999. december 6-án jelent meg a KATALIST-en a Könyvtári és Szakirodalmi Tájokoztatási Szabványosítási Bizottság "Elektronikus dokumentumok leírása" c. szabályzattervezete. (A Bizottság kért hozzászólásokat a megjelenéskor, én még nem találkoztam hozzászólással, remélem, csak hozzám nem jutottak el. Megjegyzem, az itt érezhetõ irónia rám is vonatkozik: egyelõre még én sem tettem meg ezt - de tervezem.) Ezen a helyen csak annyit hadd mondjak el, hogy kitûnõ munka.

(b)     A korábban általam kifejtettek nem jelentik azt - legalábbis nem állt szándékomban azt mondani -, hogy ne lenne a nemzeti irodalmi kincsnek olyan része, melyet ne kellene digitalizált formában megõrizni. Igen örvendetes és indokolt például, ha muzeális értékû kódexek CD-n napvilágot látnak. Az effajta digitalizálási munka kézenfekvõen nemzeti könyvtári feladat, a szerzõi jogi problémák vagy föl sem lépnek a közkincs elv következtében, vagy kezelhetõk. A Moldován István említette pályázat is minden bizonnyal ezt célozza. De változatlanul fenntartom azt az állításomat, hogy ez nem TIPIKUS könyvtári feladat, könyvtáraknak általában nem ezzel kell foglalkozniuk.

(2)     Megértem Mikulás Gábort, ismerem a hasonló jelenségeket. Hadd mondjak egy példát! Magam elkötelezett híve vagyok az Általános Tárgyszórendszernek, és töretlenül hiszek benne, hogy meg lehet és meg kell csinálni.

        Ismerem a bosszantó érzést, amikor gyönyörû elvi okfejtést hallani arról, hogy ez miért lehetetlen. A szakma ilyenkor kicsit elmerül a kéjes önsajnálatban, hogy "látjátok, mi megcsinálnánk, de hát most bizonyították be nekünk, hogy nem lehet".

        Ismétlem tehát, megértem Gábort. Most mégis kérném:

        Három dolgot állítottam:

        1.      A digitalizálás nem könyvtári alapfeladat.

        2.      A tevékenység szerzõi jogi akadályokba ütközik.

        3.      Az eljárás drága, ha egy könyvtárnak van pénze, költse hasznosabb dolgokra!

        Kérdezem Gábort: Melyik állítással vitatkozik, és melyek az érvei?

Tisztelettel

Csabay Károly
igazgatóhelyettes
ELTE BTK KK