konvenciok, manipulácio, akarat, eletkor

[Nagypál László]

Kedves Tóth Györgyi,

köszönöm korrekt és alapos tájékoztatását, melyet minden részletében még átgondolni
sem tudtam. Nagy késéssel reagálnék kissé szétszórtan (munkanap után a munkahelyi
géprõl).
Belátom, hogy ma még a nyugati társadalmakban is kényelmesebb és szabadabb
életvitelre van lehetõsége a férfiaknak mint a nõknek. (Különösen, hogy a
sorkötelezettséget is kezdik már eltörölni, és a nehéz testi munkát is ki tudja kerülni,
amelyik férfi nagyon szenvedne tõle.) Elismerem, hogy egy nõre sokkal több veszély
leselkedik az életben, jobban ki van téve a bántalmazásoknak.
Igazából nem értek én sem a szociológiához, sem a pszichológiához,  javítsanak ki a
szakemberek, ha butaságokat kérdezek, írok.
A feministák szerint az ember társas viselkedéseelsõsorban konvenciók,
hagyományok függvénye? A szaporodással összefüggõ viselkedésen túlmenõen
nézeteik szerint tényleg elhanyagolható szerep jut biológiai különbségeknek (pl.
izomzat, hormonok, agyi szimmetriák stb.)?
A társadalmi beidegzõdések, ízlések (patriarchátus?) megfigyeléseim szerint másfajta
elõjellel is mûködnek, öröklõdnek, termelõdnek. Például egy félénk nõ a közvélekedés
szerint aranyos, bájos tünemény, egy eleve félénk férfi viszont inkább ellenszenves,
szerencsétlen alak, eláshatja magát, marginális senki. Általában a nõk is  sokkal inkább
vonzódnak egy erõteljes, a világ felé határozott, olykor erõszakosan is érdekérvényesítõ
férfihez, és nem gondolnak arra, hogy az ilyen ember késõbb a saját családja felé is
ugyanígy fog viselkedni, amikor már túljutottak a széptevés idõszakán. Valószínûleg
nem is kerülnének össze egymástól nagyon különbözõ emberek, ha a nemi késztetés
nem volna,( mely a férfiakban gondolom sokkalta erõsebb), a konvenciók  ezt mederbe
terelik, és csak késõbb kezdenek el a felek alaposabban megismerkeni egymással, jó
esetben megtanulják az együttélést.
A manipulatív visekeldést én nem tartom mindig erõszakosnak, de vannak esetek
amikor igen. Például ha szándékosan olyasmire célozgatok, amirõl tudom, hogy a
másiknak fájalmat okaz, rosszul esik neki. Még borzasztóbb, ha titokban feszültséget,
haragot akarnék kreálni például két mit sem sejtõ kollega vagy akár a rokonság két ága
között. Az erõszakra, gyûlöletre felbujtó manipuláció (nemtõl függetlenül) sokszor még
majdnem ellenszenvesebb mint maga erõszak, és itt nem akarok politizáni, a privát
szféránál maradva is ez a véleményem.
Sokszor nem olyan egyértelmû, hogy egy párkapcsolatban mi minõsül nemfizikai
erõszaknak. Például az elhagyás lehet jogos önvédelem, de lehet nagyon bántó,
önzõen fájdalomokozó cselekedet, ha csak egy elõnyösebbnek látszó lehetõségért
felelõtlenül történik.
Én csak kívülrõl figyeltem meg, de egy kapcsolatról föl lehet tenni azt a kérdést is, hogy
végeredményben kinek az akarata érvényesül legtöbbször. Persze megint elismerem,
hogy nem mindegy, milyen eszközökkel érvényesíti akaratát a domináns fél. Akinek alig
érvényesül az akarata, az nem biztos bántalmazott, legfeljebb alávetett. Kérdés, hogy
szenved ettõl nyíltan vagy magában. A kapcsolat évei alatt a dominancia változhat is.
Például egy férfi, amíg el szeretné nyerni a hölgy kegyeit, addig gyakran hajladó
alávetni magát, majd miután ez sikerült, inkább próbál uralkodni. Bizonyos életkor után
pedig lehetséges, hogy megint a nõ az erõsebb? Sok erélyes nénit és viszonylag
gyámoltanabb idõs bácsit ismertem már párban, ahol egyértelmûen a nõ döntött
mindenben, családi ügyeket kontrollált, rendet tartott. (Bár ezeket a párokat fiatal
korukban nem ismertem.)
Befejezem, még mielõtt egyre több mindent összezagyválnék.
Köszönöm a programajánlást, (én évek óta nem megyek társaságba, de) gondolom,
sok embernek segíthet, ha el tudják juttatni szélesebb rétegekhez az információkat.
(A NANÉ-rõl nekem egy képzõmûszeti kiállítóhely ugrott be elõször, amely lehetséges,
hogy már nem is létezik.)
Elnézést a helyenként mizantróp szövegért, csak a saját hiedelmeimrõl írtam.
(Kérem, igazítsanak ki.)

Üdvözlettel: Nagypál László