Karpat medencei lapszemle

[Tamas Kristof]

http://www.demokrata.hu/html20/levelezes37.htm#

Demokrata 2001 januar 17.

Ungabubga

Egyik tavaly õszi számukban olvastam Ungvári Zsoltnak a fenti címen
megjelent cikkét. Gratulálok neki! Egyébként csak az írás
felénél jöttem rá, hogy tulajdonképpen szatíra, amelynek színvonala
Szwiftével, Karinthyéval vetekszik. Ennek egyik oka
kétségtelenül az, hogy - bár régi olvasója vagyok a lapnak - eddig soha,
semmiféle formában nem találtam benne humort. Ezt
egyébként mindig is hiányoltam, de korábbi tapasztalataimból kiindulva
sohasem tettem szóvá. A Magyar Demokrata kevéssé derûs
olvasmány, semmi esetre sem ajánlatos álmatlan éjszakákon olvasni, de hát
romlott az egész világ, és miután szertefoszlott
néhány szép nagy illúzió is, például: csak az oroszoktól szabaduljunk meg,
aztán még fél lábon állva is felépítjük a szebb magyar
jövõt; vagy hogy a kereszténydemokrata kormányok, vagy keresztény elvek
hagyományaira épült pártok ezen elveket és
értékrendjüket   fogják érvényesíteni, ha hatalomra jutnak; vagy hogy az
USA-t alapjában véve tisztességes és becsületes emberek
kormányozzák - most már jobban hozzászoktam az olyan tudósításokhoz, amelyek
olvastára  kinyílik a bicska az ember zsebében.
Humort mér nemcsak a Demokratában nem lehet találni, hanem azokban az
Ézsak-amerikai újságokban sem, amelyeket ismerek.
Ezzel szemben tele vannak rossz hírekkel.
Hát ezen oknál fogva nem panaszkodtam. Aztán meg az ember el is fásul
idõvel. Annál nagyobb és kellemesebb volt a
meglepetésem, az Ungabunga olvastán. Feltételezve azt, hogy amit írnak, az
túlnyomórészt igaz, ami a mai Magyarországon folyik,
kész kabarénak, azaz inkább egy sokrétû tragikomédiának tûnik. Szeretném
hinni, hogy a jövõben is megjelennek hasonló írások
lapjukban, s növelni fogják a Magyar Demokrata értékét.

Sashegyi Imre, Kanada


Kedves Seszták Ágnes!

Én is azokhoz az olvasókhoz szeretnék csatlakozni, akik arra kérik önt és a
Demokrata egész csapatát, hogy ne hagyják abba az
írást. Amit a legutóbbi számban leírt, (idei elsõ szám - a szerk.) teljesen
megfelel az én tapasztalataimnak is, sajnos. Én is
dolgoztam olyan iskolában, ahol illett MSZP-szavazónak lenni, vagy
hallgatni. Persze aki nem szállt be Pokorni Zoltán szidásába, az
már gyanús is volt, hogy netán Fidesz-szavazó. Én is hallom buszon,
villamoson a köz véleményét, és sokszor nehezen tartom
vissza magam, hogy bele ne szóljak vadidegenek politikai eszmecseréjébe.
Nyáron például hallottam egy nagymamát panaszkodni,
hogy nincs pénze elmenni nyaralni a Balatonra, de még szerencse, hogy két év
múlva választások lesznek és megszabadulunk
Orbánéktól. Olyan szívesen megkérdeztem volna, hogy mi az összefüggés. Akkor
majd a nyugdíjasoknak Kovács László fizeti a
balatoni nyaralást? A fodrásznál - az is egy türelempróbáló hely ilyen
szempontból - hallom, hogy rettenetes, mennyire
elszegényedtek az emberek az utóbbi idõben, semmire sincs pénz. Majd
ugyanennek a vendégnek a következõ mondata, hogy
milyen tömeg volt a Mammutban, milyen jó, hogy épül a Mammut 2, biztos az is
tele lesz. Ja, hogy itt ellentmondás van?
De ennél sokkal elszomorítóbb, hogy a saját baráti körünkben számunkra már
tabutéma minden, aminek csak halvány köze is van a
politikához. Fiatalok vagyunk, baráti körünk is 30 év körüliekbõl áll,
kedveljük és értelmes embereknek tartjuk egymást, és mégis.
Köztük van egy család, három gyereket nevelnek, vagyis a mostani kormány
által legjobban támogatott réteghez tartoznak,
anyagilag semmi okuk panaszkodni. Láthatóan jobban megy nekik, mint az elõzõ
kormány idején, pedig akkor még csak két
gyerekük volt. Azt hinné az ember, hogy õk aztán igazán jobboldaliak, de
nem. Az egész kormányt fel kéne kötni lámpavasra (így,
szó szerint!), a legjobb újság a 168 Óra, nem is ismerünk mást, a legjobb
poénok a Hócipõben vannak. Minden MIÉP-es hülye és
csak az MSZP-re lehet szavazni, mert õk értenek a politikához... Csoda, hogy
nem hozunk szóba politikai témákat? Még a tények
sem gyõzik meg õket, még saját gyarapodásuk sem, és ez nemcsak rájuk igaz.
Nem egy fiatalt ismerek, aki panaszkodik, milyen
rossz itthon az élet, de ha rá merek kérdezni, hogy vajon mi olyan rossz
neki, akkor semmit nem tud mondani. Csakhogy családi
körön kívül nem nagyon kérdezünk rá és nem próbálunk meggyõzni senkit, mert
a másik oldal tapasztalatunk szerint sokkal
erõszakosabb. Többször olvastam már a Demokratában, hogy milyen jó, hogy a
fiatalok közt egyre több a jobboldali gondolkodású,
legutóbb a Makovecz-interjúban. Tanár vagyok, gyakran találkozom
egyetemistákkal is, fiatalabbakkal is. Úgy örülnék, ha így látnám
én is! Még jó, ha olyannal beszélgetek, aki csak teljesen tájékozatlan és az
egész nem érdekli. Rosszabb esetben szajkózzák, amit
a Heti Hetesben hallottak, másról - Trianon, '56...) halvány gõzük sincs.
Toldys diáktól hallottam, hogy a mai toldysok szégyenlik,
hogy azahülyepokorni is oda járt... Ha tudnának valami jó trükköt, hogy az
ilyesmikkel szemben a mindennapok során hogyan lehet
védekezni - az nagyon jó lenne!

F. Katalin


Most itt tartunk

A közelmúltban valamelyik tévéadó hímûsorában (háttértévézés volt, csak fél
füllel hallottam), újra Petõfirõl esett szó (no, nem az
összes verseinek immár évek óta hiányolt új kiadásáról, hanem a
csontvázáról, jobban mondva a barguzini csontvázról, amelyrõl ki
lehetne - szerintem ki kellene! - deríteni, valóban az övé volt-e vagy sem).
Ratzky Rita irodalomtörténész, Petõfi-kutató azt
nyilatkozta, hogy nem tartja szükségesnek a szülõk sírjának felbontását.
Most ott tartunk, hogy a Fõváros engedné - Tiba Zsolt
budapesti fõjegyzõ nyilatkozata - , de most az MTA ellenzi. Milyen alapon?
Mert az az ellenvetés, hogy 30-40 millióba kerülne, nem
lehet érv akkor, amikor az FBI kutatóintézete a vizsgálatokat ingyen
vállalná. Ezenkívül pedig nehéz elfogadni egy irodalomtöreténész
ítéletének perdöntõ voltát antropológiai kérdésekben. Az egész ügy
személyeskedõ irányt kezd venni, pontosabban Kiszely István,
nemzetközi hírû antropológus ellen. Nem értem, miért. Azonosít egy
csontvázat, elõadja a bizonyítékait, részletezi az azonosítás
menetét és végül most egy mindent eldöntõ ellenõrzésre bocsájtja eredményét.
Ez az ellenõrzés van hívatva eldönteni, hogy
igazak-e a következtetései megállapításai. Nem spakulatív úton, hanem
abszolút tárgyilagosan. Ô vállalja a megmérettetést. A
kazánkirály Morvai Ferenc azt nyilatkozta, ha a csontvéz nem Petõfié, akkor
saját költségén visszaszállítja Barguzinba és ott
tisztességgel újra eltemetteti.
És még valami. Várom a kizárólagos finnugor származáselmélet fõként nyelvész
támogatóinak megújulú támadását a magyar
õstörténet menetét másként elképzelõ nyelvészek, történészek, antropológusok
és régészek ellen. A tekintélyelvû, spekulatív kutatás
újabb rohamát a "másként gondolkodók" ellen.

Bercsi Zsolt, Budapest








                                                  NOCSAK
                        Nocsak

                        Elítélték õket. Ambrus 15 évet kapott Császár egyet.
Mondhatnánk, a
                        rossz elnyerte büntetését. De nem a méltó
büntetését. Merthogy Ambus
                        esetében a pénz nagyrészt meglett, emberéletben meg
nem esett kár.
                        Viszont Császár esetében egy ártatlan fiatalember
életét vesztette,
                        megsínylette a családja és mi is megsínylettük, mert
elõre tudtuk, hogy
                        csak ennyit kap. S a pénz sohasem lesz meg. Mármint
az, amivel ezt el
                        lehetett intézni. Mert mi másra gondoljon a
szegényember.


    K. J.