[Textlib] TIOP 1.2.3

[Thék György]

Kedves TextLibesek!

A TIOP 1.2.3 pályázatban a választható, bírálatnál előnyt jelentő
kapcsolódó tevékenységek között szerepel az elektronikus
olvasóazonosítási rendszer infrastrukturális feltételeinek
megteremtése és az önkiszolgáló kölcsönzés infrastrukturális
feltételeinek megteremtése.

Folyamatosan töprengünk ezekről, és gyűjtjük az információkat, most a
legtöbbeket érdeklő, és a leginkább kidolgozott feladatról, az
önkiszolgáló visszavételről írunk. Akiket ez érdekelt, azok elsősorban
a nyitva tartási időn kívüli visszavételre gondoltak, nem pedig a
visszavétel műveletének önkiszolgálóvá tételére.

Az elképzelés szerint az önkiszolgáló visszavételhez egy csomó apró
szekrénykét kellene beépíteni a könyvtárba, amelyeket egy automata
tudna kinyitni. Egy olvasó számára természetesen egyszerre csak egyet,
miután az olvasó vagy saját magát vagy a visszaadni kívánt könyvet az
automata számára azonosította. A visszahozott könyveket az olvasó
betenné a szekrénykébe, becsapná az ajtót, és kész. Egy idetelepített
terminálon lehetne még ezt-azt nézegetni, de a lényeget ez már nem
érinti. (Vannak itt még apró csemegék, de azokról majd máskor.)

A visszavételnek a TextLibben is adminisztrált lépése ezzel nem
történne meg, hanem a szekrények kinyitása után egy könyvtáros lenne
kénytelen megcsinálni. Érthető, hiszen ellenőrizni, hogy az olvasó
tényleg tett valamit a szekrénybe, nagyon bonyolult és rettenetesen
drága lenne más módon, mint emberi szemmel. (Persze ilyen terv is
van...) 

Az olvasó vagy a dokumentum azonosításához vonalkód vagy eletronikus
azonosító (RFID) is megfelelő. Ez a berendezés tehát a meglévő
vonalkódos rendszerhez változtatás nélkül illeszthető, ugyanakkor
első lépése lehet a sok egyéb lehetőséget is megnyitó RFID alapú
olvasó és/vagy dokumentum azonosítás bevezetésének. (Ahogy a
15. hírlevélben is írtuk, RFID alapon főként az állományellenőrzést
lehet egyszerűbbé és gyorsabbá tenni, valamint bevezethető az
elektronikus olvasóazonosítás. Az önkiszolgáló műveletekhez és
önmagában az olvasóazonosításhoz nem kötelező az RFID, vonalkóddal is
mehetnek, de az ellenőrzéseket egyszerűsítené - persze jó drágán.)

Mivel a könyvtárosok nem látják, hogy milyen állapotú könyveket hoznak
vissza az olvasók, az olvasók pedig nem látják, hogy mit tesznek az ő
kifogástalan állapotban szekrénybe tett könyveikkel a könyvtárosok, a
bizalom elengedhetetlen. A könyveket körbevideózni a kávéfoltok miatt,
a súlyukat lemérni a kitépett lapok miatt viszont akkora plusz, ami
nem éri meg, akkor inkább az egészről le kell mondani.

Az árakról is tájékozódtunk, a pici szekrényeket vezérlő elektronika
kb. 200 000,- Ft, egy-egy szekrényke saját mechanikája pedig kb.
30 000,-. Ez eddig tehát az elektronika, a szekrények ehhez jönnek
hozzá eddig fel nem becsült áron, mert itt túl sok lehetőség van.
Lehet a szekrény deszka és páncél, kisebb és nagyobb, lehet az utcán
és lehet a könyvtár éjszakára zárt (persze kóddal nyitható, mint a
banké) előterében, lehet a hátulja teljesen nyitott, hogy csak ki
kelljen belőle kapkodni nyitáskor a könyveket, szóval sok minden
lehet. Ha összeadjuk a kb. ismertet és az ismeretlent, akkor kb. 20
szekrénykénél érjük el az 1 milliót, és minden további 30 rekesz újabb
1 millióba kerül.

Ötleteket, kiegészítéseket, ellenvetéseket várunk, hogy folytathassuk
a megbeszéléseket a potenciális szállítóval. Kérjük, hogy egy
természetesen semmire nem kötelező előzetes igent írjanak azok, akiket
ebben vagy az érkező levelek hatására módosuló formában érdekel ez a
berendezés. A nagyobb darabszám jó hatással lehet az árra.

Üdvözlettel:  Thék György (InfoKer)