A védelmi szoftverek minőségének mérése, jellemző értékek, kockázatelemzés feladvány zárása

[eNTi Szoft]

Tisztelt Listatagok,
2015.03.19. 10:54 keltezéssel, techinfo-request at lista.sulinet.hu írta:
>     3. Re: A védelmi szoftverek minőségének mérése, jellemző
>        értékek, kockázatelemzés feladvány zárása (Kunci)
>
> Message: 3
> Date: Wed, 18 Mar 2015 12:58:55 +0100
> From: Kunci<kunci.freemail at gmail.com>
Érdemes elgondolkodni arról, amit írsz (köszönet, hogy megtetted).
Mert igazad van - és mégsem.

>> Ezért vagyunk mi a szakemberek, és nem a "pénztárosok".
> Ez így van. A szakember leteszi  a szakmai javaslatot a pénztáros meg
> eldönti, hogy van-e rá keret.
Amíg a beszerzési ár a prioritás, és nem a védelmi feladat 
feltérképezése, megoldása a cél, addig ez így is marad.
A váltást a pénztáros nem tudja meglépni: nem ez a szakmája.
A váltásnak a mi, szakmai gondolkodásunkban kell lezajlania.
Ennek kulcsa: a beszerzési ár megkérdőjelezhetetlen szentségéről át kell 
állni a védelmi feladat megoldásának igényére.
Azért, mert ez fedi le a valós problémát, ezzel lehet minimalizált 
költségvetési kiadást biztosítani - és egyáltalán nem mellesleg: ez fog 
az adott körülményekre hangolt maximalizált biztonságot adni.
Ezt pedig már a pénztárosnak is meg kell értenie.
Hacsak nem szándékosan szabotálja a szakmai kérdéseket.

> A gond csak az, hogy a két félnek az esetek 99,99%-ban  kompromisszumot kell kötnie.
Itt nincs "két fél".
Ebben a leosztásban maximum csak az egyik fél, de az is csak az állását, 
az egzisztenciáját.
Nincs kommunikáció, nincs érvek ütköztetése, nincs álláspontok közelítése.
Nincs kompromisszum.
Én ezt diktátumnak hívom.

> Márpedig a keret (sokkal) nem lesz magasabb így kénytelen-kelletlen a szakembernek kell
> engednie.
Ha a javaslatodat a rendszer igényeiből vezetted le, akkor miből is 
fogsz engedni?
A biztonságból, mégpedig úgy, hogy lefedetlenül hagysz biztonsági réseket.
Ami a rendszerbiztonságot megvalósító beruházás esetében nekem 
ellentmondásnak tűnik.

> Így lesznek az "ezredekből századok" amik még mindig jobbak mint a 0.
Nincs pénz - mondja a pénztáros.
De miért kellene ezt elhinni?
Ma cca. 100-150ezer elavult számítógép van a közoktatásban. Ezek 
kisöprése, korszerű eszközökkel feltöltése olyan bruttó 20-25 mrd Ft. A 
köztévé kistafírozásra alaphangon ennek 3-4-szerese megy el.

Van, hogy a csúcsminőségű megoldás beszerzési áron is olcsóbb, mint a 
középszer.
De amíg a középszer uralja az agyakat, addig meg sem kérdezik a minőségi 
szállítókat - hiszen azok úgyis drágák.
A kulcsszó tehát a váltás, az irány pedig a minőség.

Te a lassan már elviselhetetlen jelent mondod.
Én az élhetőbb jövő felé vezető, egyik lehetséges kiútról beszélek: légy 
minőségi, és követeld meg a szaktudásod tiszteletét.

Mert nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy ez így rendben van:
http://index.hu/belfold/2015/03/20/barkacsfuroval_es_horgaszdamillal_is_dolgoznak_a_mutoben

Az utolsó bekezdés különösen figyelemre méltó:
"Ezek a megoldások csak addig jók, amíg az első probléma be nem következik."
Akár a mi szakmánkról is mondhatták volna.
Csak annyi az eltérés: nálunk nem a beteg, hanem a hálózat hal bele 
abba, ha a rendszergazda "kreatív".

Zárásként már csak két mondat.
Ma voltam egy iskolában, ahol a hálózatuk védelmére a tanári kar és pár 
szponzor "dobta össze" a pénzt.
Már a falnál állunk, nincs hova tovább hátrálni.


Ha valakit zavar ez a szitu, annak tudok alternatívát kínálni - magánban 
megtalál.

Üdv:
SG/eNTi.