az egyformasagrol - bocs hosszú

["Torma Sándor (krampusz)"]

Sziasztok!

Az egyformaságról!

Nos, itt is kiütközött a dolog, hogy nem vagyunk egyformák.

Évek óta napi olvasója vagyok a listának, pontosabban 6 éve, akkor 
kerültem az iskolába, rendszergazdának és műszaki tanárnak alkalmaztak.
Szerencsére a lista nyitott, így nem csak az iskolában dolgozó kollégák 
fordulnak ide kéréseikkel és nem csak az Ő tudásuk építi a Netizenek 
iskolai társadalmát.

Találkoztam azonban olyan levelekkel is, amelyek csak nem is súrolták a 
közoktatás határait. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is eltántorítsak a 
tagságától, és köszönöm nekik a segítséget!

Azonban érdekes az a felfogás amivel egyre többször találkozom:
- Bátran beleszólunk bármely témába, mert úgysem találkozunk személyesen 
és messziről jött ember azt mond amit akar.
- Hevesen tiltakozunk mindenféle minket érő korlátozás ellen.
- Hevesen korlátozzuk az ellenünk tiltakozókat.
- működésképtelen elképzelése mindenkinek van, hirdetjük is.
- A kérdésekre nem válaszolunk konstruktívan, hanem az általunk egyszer 
már működni látott módszertjelöljük meg követendőként.

Mindezekkel sokszor nincs is baj, mert az ember átugorja az ilyen 
leveleket - na tessék ez is egy korlátozás, Te megírod, én kidobom :-)

Az a vicc jut erről eszembe, amikor az öreg paraszt munkáját 
korszerűsítik, fenntről egy bizottság. A végén elszalad, mert attól 
tart, ha a tökére lámpát kötnek, akkor éjszaka is kaszálnia kell.

Bizonyos nem másik mosóport támogató listáktól többen az RTFM és 
arrogáns válaszok miatt vállnak meg.

Vizsgáljuk meg miket írtunk a listára!
Ne legyen egy technikai lista az adok-kapok színtere.

Minden tiszteletem azoké a kollégáké, akik a tanítás, másodállás, család 
mellett, valahol a közoktatásban, minimális juttatásért, szinte 
szerelemből farigcsálják a rendszerüket és működnek. Nekik nem jó tanács 
egy hibakeresésben, hogy cserljék le a szervert, gépparkot, 
felhasználókat. Otthon én is Linux-szal oldottam meg a Win-es 
gondjaimat, de nem tudom és akarom 300 ember szokásait megváltoztatni.

Itt nem az előzés a fontos, hanem a haladás és célbajutás. Oktatunk, és 
azt úgy kezdjük, mint az autóvezetésnél, egyesben, alapgázon, hússzal, 
aztán gyorsíthatunk. De, ha menetközben kivesznek egy pedált, majd 
átteszik máshová, nehezen tanuljuk meg.

Bocsánatot kérek a hosszú levélért!
Maradok kiváló tisztelettel nyájas olvasótok:

Torma Sándor