[MEK-L] Valasz Valas Gyorgynek

[Bánhegyi Zsolt]

Válas György ezt írta:
 
> 50-es és további évek cenzori buzgalmának"  áldozatul estek, és 
> torzítva jelentek meg klasszikusaink szövegei.  Ennek nyomán mások 
> "több évtized tudatos torzításáról" szólnak.  Jó lenne, ha 
> állítása alátámasztására legalább egy konkrét példát felhozna 1956 
> utánról.  Én ugyanis úgy emlékszem, hogy ez a gyakorlat a 
> Rákosi-rendszer elmúltával, vagyis már 1956 nyarával megszűnt.

Kedves Gyuri!
 
Elhülve olvasom soraidat. Három eset lehetséges. 1. nem egy országban 
éltünk; 2. emlékezeted kissé torzít; 3. az advocatus diaboli szerepét játszod. 
Eldönteni nem tudom, de hogy '56 nyarával megszűnt volna a cenzúra?  Hát 
a Forradalom 12 napja alatt tényleg, de a Forradalom elbukott és utána a 
magyar történelem egyik legszörnyübb megtorlása zajlott le. Gondolod, 
hogy nem nyúltak bele a kéziratokba, amikor Déry 10 éves 
fegyházbüntetését töltötte, vagy Csurkát a családjával zsarolták? Igaz, Déry 
az első, kisebb amnesztiával szabadult és 1963-ban - külső nyomásra - 
Kádár kénytelen volt szélesebb amnesztiát adni, de az aczéli három T 
tiltott része folyamatosan nyomorította a magyar szellemi életet egészen 
1989-ig és tovább is.  
 
Ne is folytassuk, inkább lássuk a konkrét példákat, amiket hiányolsz. 
Ahogy már előző levelemben ismertettem Szörényi László alapművét, 
az alábbiakban is ő a forrás, az ő válogatását követem. A könyv adatai: 
Szörényi László: Delfinárium. Filológiai groteszkek. Miskolc : 
Felsőmagyarországi Kiadó, 1998. ISBN 963-9109-13-4 
 
A csonkítás érintette a következőket: a XIX. századi írók közül Bessenyei, 
Jósika Miklos, Vörösmarty, Petőfi, Mikszáth; a XX. századi klasszikusok 
közül  Benedek Elek, Gárdonyi, Ady, Babits, Krúdy, Szabó Dezső, Móricz 
Zsigmond, Móra, Bartók, Juhász Gyula, Kosztolányi, Kuncz Aladár, Kassák, 
Karinthy, Zilahy Lajos, Szerb Antal, József Attila, Dsida Jenő (és  mások). 
/////////////\\\\\\\\\\\\\\\\

Mikszáth összes kritikai kiadásának 29. kötetében (Akad. Kiadó, 1964. 
252. old.) az 1877. évi rövid irások között van 'A selyem kokárda' c. 
elbeszélés. A téma 1849, itt a szöveg:

'Megfogamzott agyában az a gondolat, hogy az oroszokat hívja be 
segítségül ellenünk.'

(kimaradt egy mondat itt!)

'De ennek a behívásnak némi jogos színt kellett adni.'

A kimaradt mondat így hangzik:

Azt a nemzetet, mely egyedül képes vállalkozni széles e világon a 
bakó szerepére.

A MEK-ben is hiányzik ez a mondat. - ld. Mikszáth Kálmán művei II. 

http://mek.oszk.hu/00900/00906/html/index.htm

///////////////\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Bár itt csak a csonkításra koncentrálunk, azért a szoci kiadáspolitika
művek tömegét egyszerűen meg se jelentette. Igy járt Benedek Elek 
apó is, akinek az Édes anyaföldem! c. önéletírása a Szépirodalminál 
újra megjelent 1959-ben és utánnyomás volt 1979-ben. DE! Csak az 
első kötet jelent meg, az eredeti második kötetét kihagyták. Ideidézem 
az előszót az 1959-es (és 1979-es) kiadásból: 
'Ezt a második kötetet sokkal erősebben átszövik az akkor időszerű 
országos politikai problémák és a személyi vonatkozások, semhogy 
új kiadása időszerű lenne.' 

Ez egyszerűen bájos.  
 
(Megjegyzem a MEK-ben levő példány korábban épp ez a Szépirodalmi 
példánya volt. Tavaly decemberben egy olvasó reklamálta is a második 
kötetet. Góczán Andi válaszolt neki. Azóta a Pantheon 1920-a kiadása 
alapján fölkerült a MEK-be a 2. kötet is.)

//////////\\\\\\\\\\\\\\\\
 
Az eredetivel egyező módon, korrigálva van a MEK-ben Gárdonyi Géza 
Az én falum c. elbeszélés-gyűjteményének egyik története, cime: 'A 
gyerekek'. A falusi  tanító meghatottan néz végig a gyerekeken: 'Intek nekik, 
hogy álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek mindnyájan...' (Szegény ember 
jó órája. Elbeszélések, I-II. Bp. 1964. Szépirodalmi. Könyvkiadó. 368.) Idézem 
Szörényi kommentárját: <<Az eredetiben a három pont helyén ez áll: 
"Imádkozzunk". A kiadóktól igazán szép, hogy csak egy szót töröltek, 
és nem énekeltetik el a gyerekekkel 1898-ban az Internacionálét.>>
 
./////////////\\\\\\\\\\\\\\\\

Krúdy és Juhász Gyula is áldozata a kiadói önkénynek. Juhász Gyula kritikai 
kiadásánál az előszóban ezt olvassuk: 'Gyűjteményünk nem tartalmazza a 
költő néhán olyan versét, amely sérthetné szomszéd népeink nemzeti 
érzését. E versek, melyeket a költő többnyire nem is belső ihletésből, 
hanem külső ösztönzésre írt, művészeti tekintetben sem érnek föl Juhász 
Gyula költői alkotásainak színvonalára, hiányuk nem szegényíti a nagy 
költő jellegzetes vonásait.' Versek III. 1926-1934. Utánzatok, rögtönzések, 
töredékek, énekkari szövegek, műfordítások. Bp. Akad. Kiadó, 1963. 409.) 
 
Milyen legyen egy kritikai kiadás, ha nem ilyen gondosan gondozott?!-:)
 

/////////////\\\\\\\\\\\\\\\

Zilahy Lajos A Két fogoly c. regényét az új kiadás egy helyen minden külön 
jelzés nélkül átírta. Az eredeti így hangzik:

'..akkor már titokban egy lepecsételt vasúti kocsi indult útnak Svájcból 
Moszkva felé. A kocsiban, térdeire könyökölve egy kopasz és töprengő 
ember ült, akit igazi nevén Iljits Uljanov Vladimirnak hívtak. Szegletes 
szatírarc, lapos, tatár szemekkel, s bennük egy borzalmas eskü tüze 
lappangott, amit akkor fogadott az egész emberiség ellen, amikor 
testvérét, a cár elleni merénylet miatt felkasztották, őt magát pedig 
láncra verték és hat évre Szibériába vitték. 

És ahogy ez a lepecsételt kocsi Moszkva felé közeledett, úgy változott 
át lassanként Oroszország homlokán Isten kenete Káin átkává.'

(Zilahy Lajos, Két fogoly, Bp. Athenaeum, 1926. II. rész. 260.)
 
Az átírt változat:
 
"A kocsiban, térdeire könyökölve, egy kopaszodó és töprengő ember 
ült, akit Vlagyimir Iljics Uljanovnak hívtak, s akinek testvérét a 
II.Miklós cár ellen tervezett merénylet miatt felakasztottak, őt magát 
pedig láncra verve vitték Szibériába, ahonnan csak hat év múlva 
szabadult. 

Lenin!

És ahogy a lepecsételt kocsi Moszkva felé közeledett, úgy változott 
át lassanként Oroszország homlokán a cári évszázadok sötét jele 
egy teljesen új, és még beláthatatlan jövendő jelévé." 

(Bp. Szépirodalmi, 1981. 430.) 
 
Szörényi hozzáteszi, hogy a delfinizáló még ténybeli hibát is elkövet, 
mivel az idősebb Uljanov fivért nem II. MIklós, hanem III. Sándor 
elleni merényletért végezték ki.

Még egy utolsó..

//////////////\\\\\\\\\\\\\

Móricz Zsigmond A boldog ember c. regényéből, pontosan az összes 
újabb kiadásnak a legutolsó mondatából hiányzik három szó. Az utolsó 
két mondat így hangzik az 1976-os kiadásban (Móricz Zs., Regények. IV. 
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. 311.):

'Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a 
kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e 
megtöretett hazában.'

Lássuk mi maradt ki innen? Csak három szó, ahogy az eredeti 
(Athenaeum, 1939) kiadásban a 320. oldalon olvassuk:

"Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a 
kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e 
megtöretett kis trianoni csonka hazában."

(Megjegyzem ezt is javítani kéne a MEK-ben.)
Bánhegyi Zsolt

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/mek-l/attachments/20100809/14676efb/attachment.htm>