<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.18928">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV>Válas György ezt írta:<BR> <BR>> 50-es és további évek cenzori
buzgalmának" áldozatul estek, és <BR>> torzítva jelentek meg
klasszikusaink szövegei. Ennek nyomán mások <BR>> "több évtized tudatos
torzításáról" szólnak. Jó lenne, ha <BR>> állítása alátámasztására
legalább egy konkrét példát felhozna 1956 <BR>> utánról. Én ugyanis úgy
emlékszem, hogy ez a gyakorlat a <BR>> Rákosi-rendszer elmúltával, vagyis már
1956 nyarával megszűnt.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Kedves Gyuri!<BR> <BR>Elhülve olvasom soraidat. Három eset lehetséges.
1. nem egy országban </DIV>
<DIV>éltünk; 2. emlékezeted kissé torzít; 3. az advocatus diaboli szerepét
játszod. </DIV>
<DIV>Eldönteni nem tudom, de hogy '56 nyarával megszűnt volna a cenzúra?
Hát </DIV>
<DIV>a Forradalom 12 napja alatt tényleg, de a Forradalom elbukott és utána a
</DIV>
<DIV>magyar történelem egyik legszörnyübb megtorlása zajlott le. Gondolod,
<BR>hogy nem nyúltak bele a kéziratokba, amikor Déry 10 éves </DIV>
<DIV>fegyházbüntetését töltötte, vagy Csurkát a családjával zsarolták? Igaz,
Déry </DIV>
<DIV>az első, kisebb amnesztiával szabadult és 1963-ban - külső nyomásra -
</DIV>
<DIV>Kádár kénytelen volt szélesebb amnesztiát adni, de az aczéli három T </DIV>
<DIV>tiltott része folyamatosan nyomorította a magyar szellemi életet egészen
<BR>1989-ig és tovább is. <BR> <BR>Ne is folytassuk, inkább lássuk a
konkrét példákat, amiket hiányolsz. </DIV>
<DIV>Ahogy már előző levelemben ismertettem Szörényi László alapművét, </DIV>
<DIV>az alábbiakban is ő a forrás, az ő válogatását követem. A könyv adatai:
</DIV>
<DIV><STRONG>Szörényi László</STRONG>: Delfinárium. Filológiai groteszkek.
Miskolc : </DIV>
<DIV>Felsőmagyarországi Kiadó, 1998. ISBN 963-9109-13-4 <BR> <BR>A
csonkítás érintette a következőket: a XIX. századi írók közül Bessenyei,
<BR>Jósika Miklos, Vörösmarty, Petőfi, Mikszáth; a XX. századi klasszikusok
<BR>közül Benedek Elek, Gárdonyi, Ady, Babits, Krúdy, Szabó Dezső, Móricz
<BR>Zsigmond, Móra, Bartók, Juhász Gyula, Kosztolányi, Kuncz Aladár, Kassák,
<BR>Karinthy, Zilahy Lajos, Szerb Antal, József Attila, Dsida Jenő (és
mások). </DIV>
<P>/////////////\\\\\\\\\\\\\\\\</P>
<P><STRONG>Mikszáth</STRONG> összes kritikai kiadásának 29. kötetében (Akad.
Kiadó, 1964. <BR>252. old.) az 1877. évi rövid irások között van 'A selyem
kokárda' c. <BR>elbeszélés. A téma 1849, itt a szöveg:</P>
<P>'Megfogamzott agyában az a gondolat, hogy az oroszokat hívja be
<BR>segítségül ellenünk.'</P>
<P>(kimaradt egy mondat itt!)</P>
<P>'De ennek a behívásnak némi jogos színt kellett adni.'</P>
<P>A kimaradt mondat így hangzik:</P>
<P><EM><STRONG>Azt a nemzetet, mely egyedül képes vállalkozni széles e világon a
<BR>bakó szerepére</STRONG></EM>.</P>
<P>A MEK-ben is hiányzik ez a mondat. - ld. Mikszáth Kálmán művei II. </P>
<P><A
href="http://mek.oszk.hu/00900/00906/html/index.htm">http://mek.oszk.hu/00900/00906/html/index.htm</A></P>
<P>///////////////\\\\\\\\\\\\\\\\\\\</P>
<P>Bár itt csak a csonkításra koncentrálunk, azért a szoci
kiadáspolitika<BR>művek tömegét egyszerűen meg se jelentette. Igy járt
<STRONG>Benedek El</STRONG>ek <BR>apó is, akinek az Édes anyaföldem! c.
önéletírása a Szépirodalminál <BR>újra megjelent 1959-ben és utánnyomás volt
1979-ben. DE! Csak az <BR>első kötet jelent meg, az eredeti második kötetét
kihagyták. Ideidézem <BR>az előszót az 1959-es (és 1979-es) kiadásból: <BR>'Ezt
a második kötetet sokkal erősebben átszövik az akkor időszerű <BR>országos
politikai problémák és a személyi vonatkozások, semhogy <BR>új kiadása időszerű
lenne.' </P>
<P>Ez egyszerűen bájos. <BR> <BR>(Megjegyzem a MEK-ben levő példány
korábban épp ez a Szépirodalmi <BR>példánya volt. Tavaly decemberben egy olvasó
reklamálta is a második <BR>kötetet. Góczán Andi válaszolt neki. Azóta a
Pantheon 1920-a kiadása <BR>alapján fölkerült a MEK-be a 2. kötet is.)</P>
<P>//////////\\\\\\\\\\\\\\\\<BR> <BR>Az eredetivel egyező módon,
korrigálva van a MEK-ben <STRONG>Gárdonyi Géz</STRONG>a <BR>Az én falum c.
elbeszélés-gyűjteményének egyik története, cime: 'A <BR>gyerekek'. A
falusi tanító meghatottan néz végig a gyerekeken: 'Intek nekik, <BR>hogy
álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek mindnyájan...' (Szegény ember <BR>jó
órája. Elbeszélések, I-II. Bp. 1964. Szépirodalmi. Könyvkiadó. 368.) Idézem
<BR>Szörényi kommentárját: <<Az eredetiben a három pont helyén ez áll:
<BR><EM><STRONG>"Imádkozzunk</STRONG></EM>". A kiadóktól igazán szép, hogy csak
egy szót töröltek, <BR>és nem énekeltetik el a gyerekekkel 1898-ban az
Internacionálét.>><BR> <BR>./////////////\\\\\\\\\\\\\\\\</P>
<P><STRONG>Krúdy</STRONG> és <STRONG>Juhász Gyula</STRONG> is áldozata a kiadói
önkénynek. Juhász Gyula kritikai <BR>kiadásánál az előszóban ezt olvassuk:
'Gyűjteményünk nem tartalmazza a <BR>költő néhán olyan versét, amely sérthetné
szomszéd népeink nemzeti <BR>érzését. E versek, melyeket a költő többnyire nem
is belső ihletésből, <BR>hanem külső ösztönzésre írt, művészeti tekintetben sem
érnek föl Juhász <BR>Gyula költői alkotásainak színvonalára, hiányuk nem
szegényíti a nagy <BR>költő jellegzetes vonásait.' Versek III. 1926-1934.
Utánzatok, rögtönzések, <BR>töredékek, énekkari szövegek, műfordítások. Bp.
Akad. Kiadó, 1963. 409.) <BR> <BR>Milyen legyen egy kritikai kiadás, ha nem
ilyen gondosan gondozott?!-:)<BR> </P>
<P>/////////////\\\\\\\\\\\\\\\</P>
<P><STRONG>Zilahy Lajos</STRONG> A Két fogoly c. regényét az új kiadás egy
helyen minden külön <BR>jelzés nélkül átírta. Az eredeti így hangzik:</P>
<P>'..akkor már titokban egy lepecsételt vasúti kocsi indult útnak Svájcból
<BR>Moszkva felé. A kocsiban, térdeire könyökölve egy kopasz és töprengő
<BR>ember ült, akit igazi nevén Iljits Uljanov Vladimirnak hívtak. Szegletes
<BR>szatírarc, lapos, tatár szemekkel, s bennük egy borzalmas eskü tüze
<BR>lappangott, amit akkor fogadott az egész emberiség ellen, amikor
<BR>testvérét, a cár elleni merénylet miatt felkasztották, őt magát pedig
<BR>láncra verték és hat évre Szibériába vitték. </P>
<P>És ahogy ez a lepecsételt kocsi Moszkva felé közeledett, úgy változott <BR>át
lassanként Oroszország homlokán Isten kenete Káin átkává.'</P>
<P>(Zilahy Lajos, Két fogoly, Bp. Athenaeum, 1926. II. rész.
260.)<BR> <BR>Az átírt változat:<BR> <BR>"A kocsiban, térdeire
könyökölve, egy kopaszodó és töprengő ember <BR>ült, akit Vlagyimir Iljics
Uljanovnak hívtak, s akinek testvérét a <BR>II.Miklós cár ellen tervezett
merénylet miatt felakasztottak, őt magát <BR>pedig láncra verve vitték
Szibériába, ahonnan csak hat év múlva <BR>szabadult. </P>
<P>Lenin!</P>
<P>És ahogy a lepecsételt kocsi Moszkva felé közeledett, úgy változott <BR>át
lassanként Oroszország homlokán a cári évszázadok sötét jele <BR>egy teljesen
új, és még beláthatatlan jövendő jelévé." </P>
<P>(Bp. Szépirodalmi, 1981. 430.) <BR> <BR>Szörényi hozzáteszi, hogy a
delfinizáló még ténybeli hibát is elkövet, <BR>mivel az idősebb Uljanov fivért
nem II. MIklós, hanem III. Sándor <BR>elleni merényletért végezték ki.</P>
<P>Még egy utolsó..</P>
<P>//////////////\\\\\\\\\\\\\</P>
<P><STRONG>Móricz Zsigmond</STRONG> A boldog ember c. regényéből, pontosan az
összes <BR>újabb kiadásnak a legutolsó mondatából hiányzik három szó. Az utolsó
<BR>két mondat így hangzik az 1976-os kiadásban (Móricz Zs., Regények. IV.
<BR>Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976. 311.):</P>
<P>'Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a
<BR>kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e
<BR>megtöretett hazában.'</P>
<P>Lássuk mi maradt ki innen? Csak három szó, ahogy az eredeti <BR>(Athenaeum,
1939) kiadásban a 320. oldalon olvassuk:</P>
<DIV>"Arról nem tehetsz, hogy az ember az ország szolgálatában elég, mint a
</DIV>
<DIV>kicsiny gyertyaszál. Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e </DIV>
<DIV>megtöretett kis trianoni csonka hazában."</DIV>
<DIV><FONT size=2 face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV>(Megjegyzem ezt is javítani kéne a MEK-ben.)</DIV>
<P>Bánhegyi Zsolt<BR></P></BODY></HTML>