Vitacikk

[La'ng Attila D.]

>Az Adomanyozo level masodik bekezdese egyertelmuen rogziti, hogy csak
>nonprofit felhasznalasra van jogunk. Ha a Jokertol befolyo penz miatt
>keresunk is az ugyon, akkor pedig igenis barki mondhatja azt, hogy
>nekunk meg jol is jott ez az egesz, ergo nekunk egyenesen erdekunk, hogy
>az anyagainkat ellopjak...

  Akkor visszavonom fenntartásomat, Tamás. De nem tudtam, hogy
adományozólevél is van. Ki állította ki ezt, mit tartalmaz? (Tudom, hülye
vagyok. De mindmostanáig csak úgy kezeltem a MEK-et, mint
olvasnivaló-forrást és mint olyan intézményt, ami célt és keretet ad a
bennem levõ törekvésnek, hogy könyveket digitalizáljak. Szervezeti
felépítése csak másodlagosan érdekelt.)

  Mindazonáltal még mindig problémám van azzal, hogy mikor _nem_ nonprofit
felhasználás az, amit a MEK csinál. Ha odaadjuk egy alapítványnak, az
nonprofit. Jó. Ha új könyveket veszünk belõle, ha megcsináltatunk pár
szúette polcsort a szerveren, az nem nonprofit? A MEK, a nonprofit
elektronikus könyvtár mûködését finanszírozzuk belõle...

>Elhiszem, hogy Teged ez nem zavar, de ha emiatt nem adjak oda a szerzok
>a muveiket, annak Te sem orulnel.

  ...de ez akkor is problémát jelent, valóban. Olyan megoldást kell
találni, ami nem bátortalanítja el a szerzõket mûveik átengedésétõl -- sõt
ha lehet, még ösztönzi is õket.

>Van meg egy tisztazatlan pont: azoknak az ugye, akik ingyen es bermentve
>dolgoztak a MEK szamara. Odaig vilagos, hogy a Jokernek a munkadijat meg
>kell fizetni.

  Köszönöm a támogatást. Noha kétszer is felvetettem a kérdést, a vita
többi hozzászólója mintha nem izgatta volna magát emiatt. Pedig a
szkennelõk és _szedõk_ munkája se kis dolog, s igen jelentõs anyagi értéket
képvisel. Ha például a Pallast végig én szedtem volna, milliókat kaptam
volna érte (eddig harminc megát töltöttem le belõle, az másfél milkát
jelent mai tarifával, plusz áfa).
  Csakugyan, amit felvetsz, itt is problémát jelent. Mondjuk, hogy a
következõ hasonló esetnél, a Pikk Dáma CD-jén rajta lesz az Abigél, amit én
csináltam. (És talán egyszer eljutok odáig, hogy föl is rakjam végre a
szerveretekre...) Én ekkor, amint ígértem, rátámadok a Pikk Dámára és
kivasalom belõlük a pénzemet. Ha ezt azután zsebre rakom, akkor nekem
nagyon is jól jött a Pikk enyves keze, harmincvalahány lepedõvel gazdagabb
lettem azáltal, hogy õk megsértették Szabó Magda szerzõi jogait. Horribile
dictu még az is elképzelhetõ, hogy én magam ösztönzöm erre a Pikket valami
úton-módon.

  Csakhogy. A MEK anyagának valószínûleg jelentõs hányada származik szedõk
avagy beírók kezébõl, akik tehát nem azonosak a szerzõkkel. Jelenleg arról
is folyik a buksitörés köreinkben, hogyan ösztönözzük a szerzõket mûveik
átengedésére. A szerzõknek azonban már van egy nagyon erõs ösztönzésük: a
megszólalás, az olvasókhoz való eljutás vágya. Ez vezetett engem mint
szerzõt oda, hogy pár hete folytatásokban elkezdjem közölni legújabb
regényemet (a HIX Otthonban). A szerzõknek tehát ösztönzésül, úgy érzem,
elég annyit biztosítanunk, hogy mûveiket nem tudják büntetlenül elvinni a
MEK-bõl pénzcsinálás céljából.
  De mi ösztönözze a szedõket, szkennelõket, beírókat? Arról halvány
fogalmam sincs, hogy engem mi ösztönöz, csak csinálom. (Ritkán.) Szabó
Magda két kötete esetében az ösztönzött, hogy könyvtári könyvek voltak, de
szükségét éreztem, hogy itthon is meglegyen nekem a szöveg -- s ha már
ezért beszkenneltem, akkor odaadom a MEK-nek is. A korábbiak, amiket
csináltam, saját tulajdonban vannak, ezeknél mi volt az ösztönzés? Nem
tudom. Márpedig ösztönzésre szükség volna, saját magamról tudom --
leginkább azért nem csinálom, mert nincs elég ösztönzés. (Meg mert egész
álló nap betûk rohangálnak a szemem elõtt, meg mert sokkal egyszerûbb
tetrisezni.)
  Ellentét látszik fennállni a szerzõ és a digitalizáló között: utóbbinak
érdekében állhat, ha az anyagot elviszik profitorientált felhasználásra
anélkül, hogy a szerzõnek szólnának, de az õ munkáját kifizetik.

  A kérdést a következõképpen látom feloldhatónak. Ha egy kiadó (K) elvisz
egy anyagot a MEK-bõl (M) profitorientált célra, akkor legyen köteles
kifizetni a digitalizálót (D) éppúgy, mint a szerzõt (Sz). Ez esetben
mindenkinek érdekében áll, hogy ilyen K-t találjunk.
  A dolog menete az alábbi lehet.
  1. M tudomást szerez K tevékenységérõl -- korrekt esetben úgy, hogy maga
K értesíti errõl.
  2. M rendelkezésre bocsátja az adatokat, amiket Sz és D elérésérõl tud
(email, telefonszám), hogy K megkereshesse õket. Maga M nem keresi meg
õket, takarékossági okból.
  3. Ha K ebben nem jár sikerrel (megszûnt postafiók és hasonlók), M
közzétesz honlapján és/vagy listáján egy felhívást, miszerint az illetõ
lépjen kapcsolatba K-val. Ha nem teszi, az az õ baja. (A törvény megszabja,
mennyi ideig lehet pénzköveteléssel fellépni.) Természetesen Sz-nek és
D-nek érdeke, hogy címváltozásairól mindig tájékoztassa M-et.
  4. Sz és D egymástól és M-tõl függetlenül állapodik meg K-val a fizetendõ
összegrõl, saját szakállára. Ha K nem tud dûlõre jutni Sz-szel, ez
meghiúsíthatja a mû közlését -- ha azonban D-vel nem tud megállapodni, csak
az M-beli példány közlése hiúsul meg, a mûvet újra be lehet szkennelni, ki
lehet szedetni. (Akkor is ez történik, ha D munkája nem volt nyomdakész
minõségû, nem tartalmazta a teljes mûvet stb. -- ez esetben D és M munkáját
kedvcsináló jellegûnek lehet felfogni, amennyiben felhívták K figyelmét a
mû értékeire.)
  5. Ha a megállapodások megszületnek, a felek értesítik errõl M-et annak
érdekében, hogy biztosítva legyen, K _valóban_ nem közölhet mûvet Sz és D
jogainak csorbításával. Ha a mû napvilágot lát anélkül, hogy az értesítés
megérkezne, M felelõsségre vonást kezdeményez K-val szemben. Ezért K-nak is
érdeke, hogy korrekt módon járjon el.
  6. A történtekrõl M -- az érintettek beleegyezésével -- tájékoztatja a
nagyközönséget abból a célból, hogy a késõbbi Sz-ek és D-k ösztönzést
érezzenek munkájukhoz: íme, itt egy mû, aminek újrakiadása M-en keresztül
valósult meg, s mind Sz, mind D megkapta munkája ellenértékét.

  Úgy hiszem, az az adminisztráció, amit ehhez a könyvtárosoknak vállalni
kell, nem túl jelentõs, s feltétlenül arányban áll a céllal. A következõket
kell tenni.
  1. Nyilvántartani Sz-et és D-t minden mû esetében -- ez már megvan a
katalógusban és magukban a mûvekben is.
  2. Nyilvántartani e személyek címváltozásait, a mûvekben nem szereplõ
elérhetõségét (telefonszám) -- ha jól sejtem, ez is részben már megvan.
Sz-ek esetén úgy érzem illendõnek, ha a hiányzó adatokat némi utánjárással
pótoljuk -- azaz megkeressük azokat az Sz-eket vagy jogutódjaikat, akik
hollétét még nem ismerjük --; a D-k jelentkezzenek maguktól, ha elvesztek
szem elõl (mint Werner Zsolt).
  3. Amikor kérés érkezik K-tól, átadni a fenti adatokat -- ez végül is
csak egy email vagy telefonos közlés, s amíg nem fenyeget az a veszély,
hogy M válik a magyar könyvkiadás alfájává és omegájává, úgy hiszem, nem
kell naponta több száz ilyen kérésre számítani.
  4. Ha Sz vagy D nem elérhetõ, közleményt fogalmazni errõl. Ez valójában
legalább annyira szól a közvéleménynek, mint az érintett személynek -- a
többi Sz és D bizalmát erõsíti M intézményében. Maga a közlemény legfeljebb
két-három sor, s némi elõkészítés után pillanatok alatt feltehetõ a
honlapra; a listán való közlés még ennyit sem igényel.
  5. Ha megérkezik az értesítés Sz-tõl és D-tõl, hogy a megállapodás
megszületett, ezt közzétenni. Bõven elég, ha csak a listán jelennek meg,
úgyhogy csupán akkor kell különösebb munkát fordítani erre, ha az üzenet
nem emailben jön.
  6. Nyilvántartani a folyamatban levõ ilyen ügyeket, mely K mely mûvet
tervezi megjelentetni. Ha a mû megjelenik az értesítések beérkezése nélkül,
akkor jogi eljárást kell indítani; ez meglehetõsen sok adminisztrációval
jár, de nagy részét már nem a könyvtárosok, hanem jogászok fogják végezni.

  Azt kérném, vesézzétek ki a fentieket. Ha olyat írtam, ami elméletben
nagyon szép, de a gyakorlatban nem tudjuk megvalósítani, csapjatok az
orromra. Ha olyat írtam, ami még elméletben se szép, pláne.

>De mi lesz a penzzel? Tenyleg odaadhatjuk valamelyik
>alapitvanynak, fordithatjuk ujabb szovegek kozlesi joganak megvetelere,
>esetleg egy reszet vagy egeszet ki lehet fizetni azoknak, akiknek
>munkajabol a Joker akart hasznot huzni. Ezt vegso soron azoknak kell
>eldonteniuk, akik az ugyben konkretan erintettek.

  Viszont az érintettek egyúttal elfogultak is. A megkárosított -- talán
mondhatom így -- szerzõk nyilván azt fogják mondani, hogy nekik jár a pénz.
A MEK olvasóközönsége azt fogja mondani, hogy a MEK céljaira fordítsuk.
  Szerintem a jogászoknak kellene eldönteni.

  Hogy mi legyen a pénzzel, azt _normális esetben_ egyértelmûnek találom:
fenti, pontokba szedett kiskátém szerint a szerzõt és a digitalizálót
külön-külön megilleti az a díjazás, amit kialkudnak maguknak.
  Más kérdés, mi legyen az olyan pénzzel, amit most a Jokertõl vagy a
jövõben más jogsértõ kiadóktõl szedünk be. Ezt kellene a jogászokra bízni
-- de hogy letegyem a magam voksát, azt mondom, hogy egyenlõen el kellene
osztani azok között, akik mûvei szerepelnek a Joker CD-jén. Elveim szerint
a digitalizálóknak is jár belõle valami, de nyilván kevesebb, mint a
szerzõknek.

>A fentiek kovetkezmenyekeppen javaslom, hogy a mukodesi szabalyzatot
>egeszitsuk ki a MEK anyagainak jogosulatlan (tehat engedely nelkuli)
>felhasznalasa eseten a kovetkezo kerdesekre adott valaszokkal:

  Támogatom a javaslatot. Megpróbálom magam is megválaszolni a kérdéseket,
de itt jogászra van szükség.

>1. Ki jar el az ugyben a MEK reszerol?

  Jelenleg a könyvtárosok -- késõbb, ha meglesz erre a lehetõség, esetleg
külön embert, embereket, csoportot, fõosztályt, igazgatóságot,
leányvállalatot lehet tartani. Természetesen már most is megoldható, hogy a
könyvtárosok helyett jelentkezzen valaki, aki beszámol nekik munkájáról.

>2. Milyen jogcimeken es milyen formaban kovetel elegtetelt a MEK?

  A szerzõk esetében a szerzõi jog megsértése címén; a digitalizálók esetén
nem tudom a pontos jogi megfogalmazást, de ha más nem áll fenn, akkor is
létezik a jogalap (jogcím?) nélküli gazdagodás fogalma.
  A formát illetõen elsõsorban pénzben. Zimányi Magdolna szombati levelében
rámutatott, hogy a CD-ket nem lenne célszerû eladni, ezért anyagi
kártérítést kellene követelni a Jokertõl -- általában pedig a jogsértõ
kiadóktól --; s ettõl _teljesen függetlenül_ lehet követelni a CD-k
megsemmisítését, ingyen átadását iskoláknak vagy a MEK-nek, ahogy Magdolna
is mondja többek között.
  Az azonban, hogy a kiadó lemond a CD-k eladásából remélt jövedelmétõl,
érzésem szerint nem menti fel a kártérítés fizetése alól. Pontosabban: ha
megfizeti a kártérítést, ebbõl a károsultak megkapják, ami nekik jár, s
további követelése senkinek sincsen, _akkor_ nem emelhetünk további
kifogást a CD-k terjesztése ellen. Ha csõdbe juttatjuk a kiadót, nem lesz,
aki legközelebb korrekt módon adjon ki MEK-es mûveket; a csapnivaló
kiadvány nem a MEK-et vagy a szerzõt, hanem a kiadót minõsíti; és a jogelv
szerint egy jogsértésért egy büntetés jár. Az lehet tehát egy járható út,
hogy a jogsértõ kiadót felkérjük az árusítás beszüntetésére mindaddig, amíg
ki nem elégíti az összes károsultat.
  Bár tulajdonképpen ez sem szükséges, mert a károsultakat ki lehet
elégíteni úgy is, hogy a CD-ket már eladták. Csapjatok le rám, ha rosszul
mondom.

>3. Amennyiben anyagi elegtetelt is kovetelunk, hogyan hasznaljuk fel a
>   befolyt penzt, CD-t, akarmit?

  Tegyünk megkülönböztetést két dolog között. A szerzõk (s ha elveimmel
egyetértetek, a digitalizálók is) károsultnak számítanak, megsértették
jogaikat, kártérítés jár nekik. Ezt a pénzt nem a MEK fogja megkapni --
maximum oly módon, hogy a Joker mindenki pénzét átadja a könyvtárosoknak,
osszák szét, de én az õ helyükben nem vállalkoznék erre, mert meglesz a
hátulütõje --, tehát nem is a MEK rendelkezik vele. Ez a szerzõké
(digitalizálóké), õk döntik el, ki-ki mit tesz a játandóságával.
  Ettõl teljesen függetlenül maga a MEK is követelhet valamit nem vagyoni
kár okozása címén, amennyiben a Joker tevékenysége sértette a MEK jelenben
és jövõben fennálló érdekeit, csökkentette a szerzõk beléje vetett
bizalmát. Én a MEK jogásza helyében -- olvassa õ a listát? -- ilyen
követeléssel is fellépnék, aztán majd elválik, keresztülvihetõ-e. És
_errõl_ a pénzrõl már vitatkozhatunk, hogy mi legyen vele.

>4. Ertesitjuk-e es milyen hataridon belul a tudomasunkra jutott
>   jogsertesrol a tobbi jogtulajdonost? (Tudom, hogy ez nagyon nehez
>   feladat, de sajnos akkor is kardinalis kerdes! A koltsegeit pedig
>   raverhetjuk a jogsertore!)

  Szavazatom: értesítjük. A határidõt a törvény szabja meg: ha valakinek
megsértették a jogait, nem jelentkezhet bármennyi idõ elteltével az ezért
járó kártérítésért, mert joga elévül. A MEK e határidõ leteltéig kell hogy
értesítse a jogtulajdonosokat, azaz ha a határidõ mondjuk öt év, s a
kiadvány megjelenése után négy és fél évvel jut tudomásunkra az eset, az
értesítés szükséges és indokolt. (Ha nem értesítünk valakit, annak
követelése támadhat a MEK-kel szemben, amennyiben a mi hibánkból esett el
várható jövedelmétõl, aztán mihez kezdünk?)
  A költség valóban ráverendõ a jogsértõre, máskülönben elképzelhetõ, hogy
a dolog akkora terhet ró a MEK-re, amit nem tud vállalni. Ráadásul
jelenleg, amíg a MEK-nek nincs saját költségvetése, a könyvtárosok és a
többiek a saját zsebükbõl kellene hogy fedezzék a dolgot. Ezt nem várhatjuk
tõlük -- ebben a pillanatban már károsultakká válnak --, ezért rá _kell_
verni a jogsértõre.

>Igy vegul is mindenki (szerzo, segito, jogserto) tudna, mire szamithat,
>es mivel a karterites felhasznalasa is elore meghatarozott, nyilvanos
>folyamat lenne, mindenfele rosszizu vadaskodasnak is elebevagnank.

  Nagyon jó lenne kialakítani ezt a rendszert -- reménykedem benne, hogy
adtam hozzá néhány ötletet --; még azt tenném hozzá, hogy _minél elõbb_ meg
kellene csinálni a dolgot, hogy ha lehet, már a Jokerrel szemben is így
léphessünk fel.

>Beiro az, aki a keziratot begepeli, a szedo pedig az, aki a tipografia
>szabalyai szerint kiadhato muvet alkot belole.

  Persze. Nézd meg A vadon szavát, ottan szedõi munka lett végezve. :)

>Bocs, a szedot valoban
>kifelejtettem a sorbol (pedig en magam annyira szeretek szedni, hogy
>szerkeszto letemre maganszorgalombol megtanultam), de a Joker a beirot
>is megsporolta.

  Átvállalhatnád a munkámat, én nem szeretem... A Joker megspórolta
ezenkívül a korrektort, a szerkesztõt, a tördelõt stb.; a kutya viszont ott
lel örök nyugalomra, hogy szedõk-beírók _voltak._ Ezek munkája felett a
Joker nem sikolhat el minden további nélkül.

>> Ha megvan a címük vagy telefonszámuk, esetleg szét lehet osztani a
>> feladatot erre vállalkozók között. Jelentkezem soraikba. 
>En is!

  Akkor már ketten vagyunk, viszont az elhangzottak fényében módosítanom
kell felajánlásomat: nemcsak akkor jelentkezem, ha van telefonszám, akkor
is, ha nincsen. Mert muszáj õket értesíteni...

>Nemcsak gesztus, egyenesen leterdekunk, ha akarunk meg szovegeket kapni!

  ...ezért.