MEK-CD ugy -- Javaslat-terv !

[La'ng Attila D.]

    Mihály, remek dolgokat mondtál, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmünket
a szövegminõségre, én eddig nem is gondoltam rá. S még inkább, hogy eszembe
juttattad a tarifakérdést.

>> Ezt a jogsertest a Com-Ware ismerje el es mindket fe'l
>> reszere kerjen bocsanatot.
>Az egyik a MEK, de ki a masik fe'l ? (kisse tajekozatlan vagyok...)

  Ha akarod, elküldöm a lista korábbi számait arról az idõrõl, amikor még
nem olvastad.
  A másik fél a jogtulajdonos. A szerzõ vagy jogutód, továbbá az önkéntes
szkennelõk és szedõk. A szerzõnek több joga fûzõdik a szöveghez, mint a
MEK-nek. Neki van joga újrakiadni, pénzt keresni vele, mindenhez neki van
joga. (A szövegdigitalizálók jogai egyelõre teljesen fehér foltnak
számítanak, én kardoskodok érte, ez minden.)
  Elsõsorban a szerzõket érte jogsérelem. A MEK-nek valójában nincsenek
jogai, mert még nem jogi személy. De ha majd az lesz, se nagyon lesznek
jogai, mert a könyvek egy részét bizony õk is engedély nélkül tették fel --
a Joker-ügy elején Hajdú Lajos éppen arra hívta fel figyelmünket, hogy
mielõtt a Joker eljárásáért tüzet kezdünk köpködni, elõbb gondoljunk saját
magunkra.

>> Megegyezes targyat kepezi azonban, hogy mekkora szovegallomanyt,
>> milyen tartalommal kerjunk !
>Jogi szempontbol mit lehet ? Mi hatarolja be a valaszthato muveket ?
>Csak a publikacio (?) idopontja ? (ami 50 ev ??)

  A szerzõ halála számít, nem a publikáció idõpontja. 1994-ig az volt a
törvény, hogy a szerzõ halálától ötven évnek kell eltelnie, vagyis aki 1944
elõtt halt meg, az már publikálható. Azóta viszont hetven évre emelték a
határt, így az én mûveim már csak százhetven év múlva lesznek
publikálhatók. (Mármint ha nem adok rá kifejezetten engedélyt.)

>Ezt olvashato allapotban kell erteni ? Meglehetosen nagy mennyiseg...
>Ez legalabb 100 db jo vastag regeny...

  Annyi, de mint írtam, a száz megát nem tartom jó alapnak. A mûvek értéke
számít, nem a terjedelme.

>Lehet kulfoldit is, magyarul ?
>Ha igen, akkor pl. Jules VERNE muveit javaslom.

  Persze, sok külföldi szerzõ van a MEK-ben. Vernét én is javasoltam a
minap Istvánnak, rettentõen hiányzik a könyvtárból.

>Ha belegondolok, hogy egy szamomra valamit jelento konyvvel valo
>foglalatossag mennyi idombe kerult (tobb nap...) es ezt hideg fejjel
>atszamitom penzre, akkor az jon ki, hogy 1 MB szoveg feldolgozasa
>(szkenneles, 1. korrekcio...) nemigen hozhato ki 5-10 ezer Forint
>alatt...
>(olyan ara'nyt feltetelezek, hogy a korrigalas 3-4x tobbe kerul
>a szkennelesnel...)
>Legyen 5 eFt/1 MB, ha olcsobban szamitjuk.

  Isten ments! Meg is ennének a nyomdászok, ha bármilyen amatõr módon is,
de ilyen áron szöveget mernél csinálni.
  Böcsületes nyomdai tarifával a szedés -- a szkennelésre nincs tarifa --
nyolcvan forint. Ezer betûnként, természetesen. Egy mega tehát nyolcvanezer
plusz áfa, száz lepedõ. Ezen alul lehet menni valamicskével, de vesszek
meg, ha hatvan alatt kötélnek állok.

  Egy szedõ mondjuk tízezret szed ki egy óra alatt. Nyolcszáz forintos
órabér. Nem olyan észvesztõen sok, ha még a vállalkozást is mûködtetni kell
belõle meg mindent. És persze nem azon a színvonalon szedünk, ahogy -- ne
vedd sértésnek --, Te, ha leülsz egy szövegszerkesztõ elé és nyomkorászni
kezded a billentyûket. Annak olyannak kell(ene) lenni, hogy Gutenberg is
megnyalja utána az ujjait.

  Ja igen. A nyolcvan kanyiban a korrektúra nincs ám benne! A javítások
végrehajtása igen, de a megolvasásért külön kell fizetni, másképp a
korrektor mibõl élne?

  Visszatérve a szkennelésre, nincs olyan, hogy szkennelési tarifa. Lehetne
persze olyat is csinálni, hogy a szkennelés ennyivel meg amannyival kisebb
munka a szedésnél, akkor ennyi-amannyi százalékkal kevesebb az ára, de ez
nem megy. Mert ha nem tudsz -- márpedig nem fogsz tudni -- olyan minõségû
kéziratot szerezni, aminek láttán a szkenner boldogan dorombol és pöki
magából a szebbnél szebb sorokat, akkor bizony a javítás majdnem akkora
munka, mintha kiszednéd az egészet. Sõt az esetek jelentõs részében tényleg
ki is kell szedni, mert a kéziratok java része egyáltalán nem szkennelhetõ.
Úgyhogy szkennelésre nem lehet szerzõdni, mert ha konstatálod, hogy a
szkennerbõl csak szemét jön, akkor vagy kiszeded azért a tarifáért, ami
szkennelésre lett kikalkulálva -- magyarán éhbérért dolgozol --, vagy
visszaadod és nem keresel még annyit se.

>Ebbol az kovetkezik, hogy a Com-Ware kb. 500 eFt-ot kenytelen
>lenne kifizetni, ha korrigalt anyagot varunk toluk.
>Ha ennel olcsobban hozza'k ki, akkor vagy ugyesek, vagy nagyon rossz
>minosegu szoveget akarnak rank sozni...

  Ez pontosan így van, csak az ötszázezret kell átjavítani nyolcmillió
plusz áfára.

  Lássunk valamit világosan, urak. Az, hogy a könyvekbõl a Com-Ware nem
nyomtatott, eladásra szánt példányokat csinál, hanem a MEK-nek adja õket, a
legcsekélyebb mértékben sem érinti a Com-Ware és a szedõk közötti
kapcsolatot. Mi nyomdászok ebbõl élünk, ennek megvan a maga piaca, a maga
árai.
  Az, hogy a MEK iránti lelkesedésbõl kiszedünk néha egy-egy könyvet meg
az, hogy pénzért munkát vállalunk, ég és föld.
  Ha lelkesedésbõl csinálom, akkor nem tudom magam elvonni a megélhetést
biztosító munkámtól, akkor csinálom, ha ráérek. Tímár György Nevetõ
lexikonjához kilencvenhét áprilisa óta nem nyúltam hozzá, ott hever félkészen.
  Ha viszont fizetnek érte, akkor a pénzükért elvárnak valamit. Ha nem
bevételt, akkor azt, hogy határidõre felmutathassák a könyveket és
átadhassák a MEK-nek. Ennek következtében nekem igenis azt a könyvet kell
csinálnom, el kell végeznem, amiért megfizettek -- tehát azt is meg kell
fizetniük, hogy nem mást csinálok helyette, vagyis átmenetileg õk tartanak el.

  Tehát nemcsak szkennelési tarifa nincs: karcsúsított MEK-tarifa sincs.

>Szerintem a szkennelesi munka elvegzese a realisabb
>elvaras, csak ki kell kotni, hogy a szovegben tetszoleges
>helyen 1000 karakterbol legfeljebb 1 lehet hibas !
>(vagyis 99.9 %-os legyen a szoveghuseg).

  Ez nem minõség, ez -- engedelmeddel -- kutyafüle. Képernyõnként két hiba?
A régi szép ólomidõkben, amikor én még csak annyit tudtam a nyomdászatról,
hogy mi a winkel, a kilövési séma meg a Wertheim-rendszer, mondjuk ívenként
volt szabad egy hibát elkövetni.
  Azóta persze felhígult a színvonal, mondjuk a tévéújságban bekezdésenként
van annyi hiba, ami régen egy hatszáz oldalas regényben volt, de azért ne
ezt állítsuk mércének.

  Ne haragudj, nem ledorongolásnak szántam, csak nem szeretném, ha a
Joker-ügy optimális megoldásának lelkes keresése közepette Istvánék
elfelejtenék, hogy ha szövegek elõállításáról van szó, akkor az nyomdászat,
ami egy szakma.

>A szkennelesi munkat a Kft. ki tudja adni bermunkaba, jol merheto a
>mennyisege, es nem kovetel nagy odafigyelest...

  Hát ha nem jön az ember után egy korrektor, aki már csak azért is, hogy
mutassa, milyen nagy szükség van õrá, lelkesen pirosra fest mindent, akkor
tényleg nem követel.

>- 100 MB ASCII formatumu,
>- altalunk kivalasztott szoveg
>- szkennelese
>- 99.9 %-os szoveg-josaggal
>- elfogadhato hataridovel
>- a forras-szoveget vagy ok szerzik be, vagy mi kolcsonozzuk
>  (konyvtarbol ?)

  Jó, hogy így összeraktad, formás és tömör, így kellene átadni a
Com-Ware-nek megvitatásra.
  Azt, hogy nem kell száz megának lennie és hogy a hibaszázalék sokkal
kisebb legyen, már mondtam, még két dolog.
  A határidõt a szedõk sebességéhez kell szabni. (Azért mondok
következetesen szedõt, mert olyan szakma nincs, hogy szkennelõ.) Munkám
jelentõs része abból áll, hogy vaskos kéziratcsomókat nyomnak a kezembe,
amiket felemelni is alig tudok, s egy óra múlva telefonálnak, hogy miért
nincs még kész. Nekik idõre kell az anyag, mert a nyomda már le van kötve,
s kell a könyv karácsonyra, húsvétra, könyvhétre, hogy el lehessen adni. A
MEK-nek nem égetõen sürgõs, januárban ugyanolyan jól jön a könyv, mint
augusztusban. Adhatunk kicsit értelmesebb határidõket.
  A forrásokat feltétlenül a Com-Ware szerezze be. Van elég dolguk a
könyvtárosoknak, nem még ezért szaladgálni. Viszont jelöljük meg a kívánt
mûvek listáján, mely kiadások jöhetnek számításba.