[KATALIST] elhunyt Kastaly Beatrix, a magyarországi könyv- és papírrestaurátor-képzés elindítója

[Katalin Haraszti]

 Tisztelt Kollégák, Listatagok!

Egy nagyszerű embert, kimagasló tudású szakembert gyászolunk. Többünknek jó
barátja is volt*,  *sokunknak örök példaképe marad.

 A Magyar Könyvtárosok Egyesületének elkötelezett, "MKE emlékérem"-mel
kitüntetett tagja volt.
A Társadalomtudományi Szekciónak volt több évtizeden át tagja, majd
vezetőségi tagja, 2024-től pedig tiszteletbeli tagja.

Úgy értesültünk róla, hogy Kastaly Beáért július 30-án 18 órakor mondanak
gyászmisét a (budapesti) Bosnyák téri templomban.

Az Országos Széchényi Könyvtár honlapján közzétett intézményi búcsúztatót
<https://www.oszk.hu/hirek/elhunyt-kastaly-beatrix-magyarorszagi-koenyv-es-papirrestaurator-kepzes-elinditoja>
az alábbiakban olvashatják.


*Haraszti Pálné*

*IFLA-HUN moderátor*




*Elhunyt Kastaly Beatrix, a magyarországi könyv- és papírrestaurátor-képzés
elindítója *


[image: IMG_6561.JPG]
Kastaly Beatrix (1943. november 1. – 2024. július 5.)

 Bea a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. Sok minden
érdekelte a rajzolástól a földrajzon, útleírásokon, építészeten, fotózáson
át az iparművészet minden ágáig, valamint természetesen a könyvek,
amelyeket nemcsak olvasni szeretett, hanem a megjelenésük is érdekelte. Így
kitanulta a könyvkötő szakmát, majd 1963-ban felvételt nyert a
Széchényi-könyvtár akkor létrehozott könyvjavító műhelyébe. Ekkor kezdődött
Bea állományvédelmi pályafutása. Munka mellett elvégezte az ELTE
bölcsészkarán a magyar–könyvtár szakot, majd kémiatanári diplomát is
szerzett.

1971-ben ösztöndíjjal a római Gallo-intézetben és a firenzei nemzeti
könyvtárban ismerkedett azokkal a területekkel, ahol a kémiai ismeretek
alkalmazhatók a restaurálásban. Az első tanulmányutat sok másik követte, s
a tapasztaltakat Bea itthon kamatoztatta már mint csoportvezető, majd
1979-től mint a Hírlapállomány-védelmi Osztály vezetője.

1973-ban költözött az általa vezetett restaurálócsoport a Hold utcai
műhelybe, ahol kiteljesedhetett a kutatómunka is, amelyet Bea a
restaurálásban felhasznált anyagok, módszerek vizsgálatának,
továbbfejlesztésének szentelt. Előtérbe került az újságpapírok savtartalmát
közömbösítő eljárások hatásvizsgálata, valamint ennek eredményeként a
legjobb módszer kiválasztása. Ezzel párhuzamosan dolgozott a könyvtár savas
papírállományának megmentésén, a tömeges savtalanítás lehetőségének
megteremtésén.

A ’70-es években egyre nagyobb teret kapott a könyv- és papírrestaurálás a
nemzetközi szakirodalomban. Az akkori lehetőségek szerint Bea a szocialista
országokkal kötött csereegyezményt kihasználva tartotta a kapcsolatot a
kollégákkal, valamint nemzetközi konferenciákon gyűjtötte a
tapasztalatokat. A ’80-as, ’90-es években már könnyebb volt a részvétel a
külföldi tanulmányutakon és konferenciákon, így Bea nemzetközileg is
elismert szakemberré vált. Foglalkozott az időálló papír előállításával,
aminek célja az olyan tartós papír létrehozása volt, amely nyomtatásra
alkalmas és több száz évig fennmarad. A kísérletek sikeresek voltak, de a
papír használatának bevezetésére anyagi okokból nem került sor, pedig
nagyban megkönnyítette volna a könyvtárak archiválási problémáit.

Bea mindig a tanulás, az új ismeretek elsajátítása, az új módszerek
kipróbálása mellett állt, és kollégáit is erre sarkallta. Ez vezetett oda,
hogy 1981-ben megszervezte és elindította Magyarországon a papír- és
könyvrestaurátorok szakmai képzését.

Kezdetben a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola adott
helyet az akkor még kétéves tanfolyamnak. 1994-től a könyv- és
papírrestaurálás a közoktatási jegyzékben szereplő szakma lett, a
szakképzés háromévessé és felsőfokúvá vált, amely teljes mértékben az
OSZK-ban folyt. A kezdeteknél a legnehezebb feladat a tanmenet megfelelő
összeállítása volt, amit Bea a levéltárak, könyvtárak, múzeumok igényeinek
megfelelően, a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával végzett. Időbe
telt a szakmához tartozó, speciális tudású szakemberek felkutatása is, akik
részt vehetnek az oktatásban. Bea nemcsak szervezte a képzést, hanem
oktatóként is részt vett benne, tanította a kémiai és állományvédelmi
alapismereteket, a papír, a ragasztók, a műanyagok anyagismeretét.
Áldozatkész munkájának eredményeképpen 2011-ig mintegy másfél száz széles
látókörű, művészettörténeti, könyvtörténeti, technikatörténeti, kémiai
ismeretekkel rendelkező szakember végezte el az iskolát. A képzés magas
színvonala külföldön is keresetté tette az itt végzett hallgatókat.

2000-ben megalakult a könyvtárban az Állományvédelmi Tanács, amelynek
tagjaként formálta a munkatársak állományvédelmi szemléletét. 2000-ben
egyesült a könyvtár két restaurátor-műhelye egy osztályba, amelynek
vezetője volt 2006-os nyugdíjba vonulásáig, a Hold utcai restaurátor-műhely
várba költözéséig.

Bea a Képzőművészeti Egyetem tárgyrestaurátor szakán és a könyvtárosoknak
szervezett állományvédelmi tanfolyamokon is oktatott papír-anyagismeretet
és anyagvizsgálatot. Nagyrészt írója vagy társszerzője, valamint
szerkesztője volt a Könyv- és papírrestaurátor tanfolyam jegyzeteinek,
amelyek 1991-ben jelentek meg először. Ezek a füzetek az országban minden
könyvrestaurátor polcán fellelhetők, ez jelenti az alapvető szakirodalmat e
szakma részére. A folyton újabb ismeretekkel kibővített sorozat végül 24
füzetből állt, és a második kiadását is megérte a Nemzeti Kulturális
Alapprogram támogatásával.

Bea szerkesztette az ötnyelvű könyv- és papírrestaurálási szótárt, ami az
idegen nyelvű szakirodalom használatát nagyban megkönnyíti.

1986-ban jelent meg a Könyvtári állomány védelme és megóvása című könyv az
OSZK kiadásában, amelyben Bea a könyvtárosok figyelmét kívánta felhívni a
helyes viselkedésre állományukkal szemben. Ez folytatódott később a
Könyvtárosok kézikönyvének negyedik kötetében, amelyben társszerzőként írta
a könyvtári állomány védelméről szóló fejezetet. Számos szakmai cikk és
fordítás, előadás, emlékezetes szakmai kirándulások és több nemzetközi
konferencia megszervezése köszönhető neki.

Bea egyik alapító tagja volt a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület
restaurátor-szakosztályának, amelynek elnöki tisztét is több éven át
ellátta, a ’80-as évektől pedig a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. A
rendezvényeken tartott előadásaival hozzájárult a könyvtárosok
állományvédelmi szemléletének meghonosításához, ismereteik gyarapításához.
Nemzetközi elismerésként 1993-ban az IFLA (Könyvtáros-egyesületek
Nemzetközi Szövetsége) Állományvédelmi és Restaurálási Szekciójának
elnökévé választották. 2003-ban a kulturális örökség védelmének és
restaurálásának nemzetközi központja, az ICCROM Tanács tagjai közé
választották.

Munkájáért 1989-ben és 1994-ben Lengyel Lajos-díjat, 1992-ben
MTESZ-emlékérmet, 2000-ben Szinnyei József-díjat, 2002-ben Földi
László-díjat, 2003-ban MKE-emlékérmet, 2004-ben Balázsy Ágnes-díjat kapott.
2006-ban Széchényi Ferenc-emlékéremmel ismerte el munkásságát a nemzeti
könyvtár.

Bea mindig figyelemmel kísérte a restaurátorműhelyben folyó munkát; mindent
megtett annak érdekében, hogy munkatársai tanulhassanak, szakmailag
fejlődhessenek, és megszerzett tapasztalataikat alkalmazni is tudják
munkájuk során. Egy 2022-es levelében így fogalmazott: „Nagyon ráférne a
könyvkötő és a könyv-papír restaurátor szakmára, hogy ismét többen
érdeklődjenek iránta, hogy a közgyűjteményekben őrzött értékes dokumentumok
megóvására sok év múlva is legyenek lelkes és képzett szakemberek.”

Nincs olyan könyv- és papírrestaurátor hazánkban és a határon túli magyar
területeken, aki ne tudná, hogy ki volt Kastaly Beatrix.

Gyászolunk. Emléke örökre velünk marad.

Érdi Marianne
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20240722/5e77b252/attachment.htm>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: IMG_6561.JPG
Type: image/jpeg
Size: 101382 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20240722/5e77b252/attachment.jpe>