[KATALIST] Tóth Árpád 135.

[kodalylibrary]

HEJ, DEBRECEN...
 Hej, Debrecen, Debrecen,
Virágtalan város,
Ködös képpel kérdezem:
Mit kezdjek itt már most?
Öreg pallóid porán
Csüggedezve járok,
Vén sikátorid során
Ásitozva nyitja rám
Torkát minden árok.
 Vén kapunkban nem köszönt
Pipás régi gazda,
Agg ákác se, üdezöld,
Áldott ága aszva.
Vinkós Sesta ó borát
Sehol se találom,
Orros kancsót, csutorát,
Öreg kocsmák bútorát
Kótyavetyén látom.
 Ama leányasszonyok
Asszonyfővel járnak,
Kik miatt még felzokog
Szívemben a bánat.
Új pár ül a kis padon,
Diák, bakfis, látom,
Ó, hiába tagadom,
Oda sok szép tegnapom,
Édes ifjuságom.
 Akkor voltam fiatal,
Hogy elmentem innen,
Egy-két zsenge diadal
Űzött nagyra mennem,
Jártam büszke hegyeken,
Hazajöttem mármost,
S kijózanít hidegen
Most ez a nagy, idegen,
Virágtalan város.
 (1909 )


Debrecenben,  a költő és műfordító Tóth Árpádról , több helyen, és formában
emlékezünk.
A róla elnevezett Tóth Árpád Gimnázium előtti téren  áll egy  egész alakos
bronzszobor.
E. Lakatos Aranka szobrászművész alkotása, mely 2006-ban lett felavatva a
gimnázium 50 éves évfordulójának alkalmából.
A szürke márvány talapzaton álló Tóth Árpád hosszú ballonkabátban egyik
kezét zsebre dugva várja az iskolába igyekvő diákokat.
A debreceni Nagyerdő , az Egyetem felé vezető sétányán Tóth Árpád
emlékművével találkozhatunk, melyet 1934-ban az Ady-társaság állított fel.
A szép domborműves portrét Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrászművész
alkotta meg, az emlékmű építményét, pedig Popper Ferenc készítette.
Sajnálatos módon az eredeti emlékművet valamikor a 80-as 90-es években úgy
megrongálták, hogy gyakorlatilag teljesen megsemmisült. A ma látható
emlékművet 2003-ban állították fel újból, melyet E. Lakatos Aranka
szobrászművész rekonstruált az 1934-es eredeti alkotás alapján. Az emlékmű
egy téglaépítménybe ágyazott gránit tábla, melyen a bronzból készült
domborműves Tóth Árpád portré látható. A gránit táblába az alábbi idézetet
vésték:

„Jó így csendesen nézni a fákat, Érezni a derűt, mely mindent áthat.”

Az aradi születésű Tóth Árpád családja 1889-ben Debrecenbe költözött, ahol
a költő a gyermekkorának meghatározó éveit töltötte. Majd 1905-től
Budapesten tanult, de 1908-ban visszaköltözött Debrecenbe, ahol a Debreceni
Független Újság színikritikusa lett. 1911-től a Debreceni Nagy Újság
munkatársa volt. Tóth Árpád költői pályája jelentős, költészetét a
szomorúság emelkedett hangú kifejezése, a bánat jellemezte. A 20. század
legnagyobb elégia- költőjeként ismerhetjük. Tóth Árpád is a Nyugat nagy
nemzedékének első gárdájának tagja.
Debrecenben nőtt fel, apja, Tóth András szobrász volt. 1905-től
magyar-német szakos hallgató a budapesti egyetemen. Verseit debreceni
lapokon kívül A Hét, a Vasárnapi Újság, 1908-tól a Nyugat is közölte.
1909-ben családi anyagi gondok miatt abbahagyta tanulmányait, visszatért
Debrecenbe, helyi lapok munkatársa lett. Tüdőbaját hegyvidéken próbálta
gyógyítani.
1913-ban Budapesten keresett megélhetést, 1917-től az Esztendő
segédszerkesztője. Hatvany Lajos támogatásával szanatóriumokban keresett
gyógyulást; megnősült.Lichtmann Annát vette feleségül.
(Tóth Árpádot és Lichtmann Annát egy közös ismerősük mutatta be egymásnak
a  Piac utcán a debreceni Városháza előtt. A sors hónapokkal később, 1911
nyarán hozta őket újra össze. A pályaudvaron botlottak egymásba, mindketten
Svedlérre indultak nyaralni. Hamar kiderült, hogy kölcsönös vonzalmat
éreznek egymás iránt, és Anna alakja hamarosan feltűnt "Pádi" verseiben.)
1918-ben a Vörösmarty Akadémia titkára, 1921-ben Az Est munkatársa lett.
1928. november 7-én halt meg Budapesten. Tüdőbaja okozta korai halálát.
Debrecenben született, 1920-ban lánya, Tóth Eszter költő. Tóth Eszter fia,
Hollós Máté  a neves zeneszerző.

közra.,
Stébel Ildikó
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20210414/4b34adc0/attachment-0001.html>