[KATALIST] Bucsu Vajda Eriktol

2014. Május. 16., P, 10:45:41 CEST

Kedves Katalistes Kollégák!

Most az egykori diák és a későbbi könyvtáros szemszögéből emlékezem. Ha
szabad, akkor ezzel csatlakozom a többi emlékező kollégához. Szubjektívek
és hiányosak lesznek a gondolataim, de még így is, akkor is szeretnék
tisztelegni Vajda Erik Tanár Úr előtt.

1971-1974 között - a Társadalomtudományi Könyvtárosképző Szaktanfolyamon
tanultam. Vajda Erik neve számomra már akkor fogalom volt. A
szakirodalomban látottak mellett a Műszaki Könyvtárosi Tanfolyamot az OMIKK
és az OMKDK hátterével ugyanakkor végző illetve előbb végzett kollégáim
beszéltek Róla, Vajda Erik Tanár Úrról.

Mellette az Orvosi Könyvtárosképző Szaktanfolyam meghatározó tanár
személyiségei dr. Székely Sándor és Benda Mária (sokaknak: "Mária néni") a
Társadalomtudományi Szaktanfolyam tanár személyiségei: Szabó Sándor,
Horváth Tibor. Ezen a három tanfolyami pilléren nyugodott sokáig a
könyvtárosképzésünk és sokunknak adott kenyeret a kezébe az ezeken szerzett
"okleveles középfokú könyvtáros" végzettség. Nekem 1974-1980 között volt ez
az oklevél a kenyerem a szakmai pályámon. Azóta is töretlen becsüléssel
gondolok a szaktanfolyami rendszerre.

Hallottam Erik nevét a Pest Megyei Könyvtárban dolgozván, a rangosabb
munkahelyi kollégáimtól is. Később az állatorvosi könyvtárban sem mondtak
mást az ottani kollégák. Meséltek sziporkázó szellemességéről és  a
vizsgákon támasztott rendkívül magas követelményeiről egyaránt. Ezt a
mércét hallgatóként igyekeztem beépíteni a magam iránt támasztott
tanulmányi követelmények közé. Vizsgákra készülve sokszor átgondoltam: ha
Nála kellene most vizsgáznom, megfelelnék-e? Ha éreztem hiányosságot ahhoz
képest, amit Vajda Erik tanár úrról tudtam, igyekeztem pótolni azt.

Később - 1980 után -, a továbbképző tanfolyamokon láttam-hallottam Őt
"élőben". Külön becsültem, hogy módot adott az előadás közbeni
kérdésfeltevésekre is, a szakmai provokatív kérdéseket is jól tűrte a nála
sokkal kevésbé képzett hallgatóságtól is. Ez része volt a pedagógiájának.

A középfokú könyvtári szaktanfolyamok rendszerében személye a Műszaki
Könyvtáros Szaktanfolyam oktatásának alappillére volt. El nem hanyagolható
a szerepe az ún. komplex államvizsgák idején, döntően járult hozzá ahhoz,
hogy az addig quasi "zsákutcának" minősülő szaktanfolyamokból egy külön
vizsgával a főiskolai végzettséget nyerhessék el azok a kollégák, akik
annak idején nem az egyetemi képzés irányába mentek tovább.

Emlékező tisztelettel:
Drobinoha Angéla - egykori állatorvosi könyvtáros
Sola fide, sola gratia!
drobiangi at gmail.com

2014. május 16. 9:14 Miklós Fehér írta, <fehermik at gmail.com>:

>
>
>
> *„Gyertyáim fölött csillagfényt gyújt az éj, s tündökölsz te ott, amíg
> csak el nem ég. Elkísérsz, velem vagy, mindenhol Te vársz bíztatást
> sugallva, menni kell tovább.”*
>
>
>
>
>
> Tisztelt Kollégák!
>
>
>
> Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Vajda Erik, a Magyar
> Könyvtárosok Egyesülete 1994-1998 közötti elnöke, az MKE Műszaki Könyvtáros
> Szekció alapító elnöke, 84 éves korában, 2014. május 14-én délelőtt 10
> órakor, hosszú, türelemmel viselt betegségben elhunyt.
>
>
>
> 2000-ben Vajda Kornélnak nyilatkozott életéről, munkásságáról. (Megjelent
> a 3K-ban, 2000. 7. sz.) Az MKE elnöksége nevében az "Ugye nem kell
> bizonyítanom a könyvtárak és a könyvtárosok kulcsszerepét" címmel
> megjelent riportból részleteket idézve emlékezünk rá.
>
> „Azt hiszem, nagyon szerencsés ember vagyok az indíttatásomat illetően.
> Apám kettős végzettségű volt, jogász és botanikus–biológus. Botanikusként
> elsősorban a növénytársulásokkal, cönológiával foglalkozott, és mivel ezt
> nem lehetett a hagyományos módon, préselt növényekkel dokumentálni,
> fényképezni kezdett. Így derült ki, hogy művészi tehetsége is van,
> fotóművész lett, később a Magyar Fotóművész Szövetség elnöke. Anyám pedig
> festőművész volt, nagyon tehetséges posztimpresszionista festő. A család
> nagyon sok nyelven beszélt, az angol, német, francia mintegy a minimumnak
> számított. Ehhez képest én le is maradtam, hisz franciául csak gyengén
> tudok. Viszont oroszul csak én tanultam meg a családból, apám épp csak
> annyira, amennyire az első világháborús hadifogságban ragadt rá.
>
> Hatalmas könyvtárunk volt, és mindent olvashattam, amit csak akartam, de
> jóindulatú tanácsokat is kaptam apámtól: ezt vagy azt kézbe vehetnéd, arra
> talán ráérsz még, stb.  A másik életre szóló indíttatást az iskola adta.
> A budapesti református gimnáziumba jártam, a híres Lónyayba. Itt a kultúra
> szinte minden ágában intenzív eligazítást, útmutatást kaptam.
>
> Pályakezdésem nem húzódott el, csak éppen nem könyvtárosi pályakezdés
> volt. 25 éves koromban – mint három éve végzett agrárközgazdász – 25 állami
> gazdaság gazdálkodási, pénzügyi, jövedelmezőségi (bizony, már akkor
> eszünkbe jutott ez a szó) dolgaiért voltam felelős. Ami viszont könyvtárosi
> pályakezdésemet illeti, az nemcsak elhúzódott, hanem véletlenszerű is volt.
> Ennek előzménye 1956 és azt követő sorsom. Kistarcsára internáltak, de
> megjártam más “gyógyhelyeket” is. 1957 vége felé, szabadulásomkor fizikai
> munkás lettem. Végül 1960-ban, volt osztálytársaim és egyetemi kollégáim
> unszolására mondtam, hogy ha tudnak állást, szóljanak. Így lettem
> szakkönyvtáros és szaktájékoztató a Lőrinci Fonóipar nevű vállalatnál.
>
> Amikor könyvtárosi/szaktájékoztatói állást kaptam, nem voltam könyvtáros,
> csak könyvtárlátogató ember, de gyorsan felfogtam, hogy mire van szüksége a
> felhasználóknak, az én akkori esetemben a műszaki szakembereknek. Tudtam,
> hogy hiába tanulom meg a könyvtárosságot és a tájékoztatást, ha nem értek
> ahhoz, amiről tájékoztatnom kell. Ezért megtanultam a fonástechnológiát és
> ami még ehhez kellett. Emellett hamar elmentem az akkori OMKDK-ba
> könyvtárosságot tanulni, és még a formális tanfolyamok előtt tanultam
> Balázs Sanyitól egy csomót. Utána szakkönyvtárosi tanfolyam, aztán a
> Polzovics Iván féle felsőfokú dokumentalista képző tanfolyam és- amellett,
> hogy rendbe tettem a könyvtárat-hamarosan létrehoztam egy új tercier
> tájékoztatási rendszert az üzemben. Erre felfigyeltek a “hálózatosok”,
> kivált, amikor megnyertem leírásával (ez lett később első monografikus
> publikációm) a MTESZ éves szakmai pályázatát. Kidolgoztam egy tervet a
> textilipari szakmai tájékoztatás egészére is.
>
> Később az OMKDK-ban referenszes (ha úgy tetszik: tájékoztató könyvtáros)
> lettem, ami nagyszerű iskola, ha nyitott szemmel és szívvel csinálod. Aztán
> állománygyarapító lettem, majd Lázár Péter mellé kerültem, aki mind
> mesteremként, mind pályám segítőjeként olyan nagyon fontos volt nekem, mint
> amilyen fontos volt a hazai szaktájékoztatás egész történetében. Sokat
> olvastam és – nagyszerű szakemberekkel, az említetteken kívül mindenek
> előtt Sebestyén Gézával – dolgozhattam. A szabványosítási és
> információkereső rendszerekkel kapcsolatos munkák során olyanoktól
> tanulhattam, mint Fügedi Pétemé, Ungváry Rudolf.
>
> Könyvtári és tájékoztatási munkásságom legáltalánosabb jellemzője az, hogy
> részben önszántamból, részben körülményeim folytán a szakma nagyon sok
> részterületét műveltem aktívan, ha szabad mondani: az átlagosnál mélyebben.
> Amikor bekerültem a szakma nemzetközi életébe – mint annyi mindent, ezt is
> Lázár Péternek köszönhettem – a későbbi tudásom fő forrását jelentő, nem
> egyszer világhírű szakmai személyiségek mindig azon csodálkoztak, hogy
> miként lehetek több területen is “specialista”. A nagy és gazdag
> országokban ugyanis jellemző az egy-egy területen utolérhetetlen tudással
> és – gyakran – invencióval rendelkező alkotó, de sokkal kevesebben vannak,
> akik “áttekintését vágyják az egésznek” (vagy legalább jelentős részének).
> El is mondtam nekik, hogy egy kicsiny és szakemberekben sem a nagy
> országokhoz mérhető potenciállal bíró országban az ember rákényszerül, hogy
> a szakma több területét művelje az átlagosnál mélyebben. Hát én is erre
> “kényszerültem”. Szakterületeim: tájékoztatás, könyvtári szabványosítás, az
> információs rendszerek (és ezen belül is kiemelten az információkereső
> rendszerek) és szolgáltatások szervezése/fejlesztése, a
> tájékoztatási-könyvtári együttműködés ösztönzése és szervezése, a
> gépesítés/automatizálás mindenkori eredményeinek gyakorlati hasznosítása.
> Nemzetközi szervezetekben végzett munkám nem kizárólag, de elsősorban a
> nemzetközi szabványosításra terjedt ki. Az IFLA Tudományos és Műszaki
> Könyvtárak Szekciójának társalapítója, alakuláskori, első titkára, majd
> elnöke voltam.
>
> Merre vinném a könyvtárügyet, ha egyedül rajtam állna? Megkísérelném méltó
> és jövőt ígérő színvonalra emelni a képzést, és felszámolnám a néhol talán
> formálisan törvényes, de megfelelő akkreditáció híján burjánzó
> “zugképzést”. Ennek másik oldalaként rendezném a könyvtárosok (különösen az
> alsó és középszint) tarthatatlan bérhelyzetét. Másodsorban igyekeznék
> átgondoltabbá, a világos fejlesztési koncepciót szolgáló célokat
> finanszírozóvá tenni a fejlesztési összegek juttatását. Fokozott törvényi
> és végrehajtási kényszerhelyzetbe hoznám az állami és önkormányzati
> könyvtárfenntartókat. Egyszóval: arra törekednék, hogy a szakkönyvtárak a
> szakinformációs igényeket a teljes elektronikus és hagyományos
> forráskészletből a legjobb európai vagy amerikai szinten szolgálják ki, a
> közkönyvtárak pedig hagyományaik megőrzése és a kultúra közvetítése mellett
> váljanak területük információs központjaivá.”
>
> Nyugodjék Békében!
>
> Magyar Könyvtárosok Egyesülete Elnöksége
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.niif.hu
> https://listserv.niif.hu/mailman/listinfo/katalist
>
>

--
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20140516/98f36397/attachment.html>