[KATALIST] onerdek vs. hasznaloi erdek -- nem nulla osszegu jatszma!

[Adam Paszternak]

Kedves Gábor, azért néhány helyen beledumálnék.

Egyrészt közvetetten az egész dolog a használói érdekekre vezethető 
vissza. A színvonalas szakmai munka és szolgáltatás például egészen 
biztosan a használó érdeke. Márpedig ahhoz, hogy ezt biztosítani tudja a 
könyvtár, bizonyos dolgok alapkövetelménynek számítanak. Ilyen például a 
pénz, vagy a szakember.

Ha nincs pénzed, nem tudsz dokumentumot vásárolni, folyóiratot vagy 
adatbázist előfizetni, és még sorolhatnék egy csomó olyan dolgot, amit 
nem lehet OS-ból vagy ingyenes formában megoldani. Márpedig ki akarna 
olyan könyvtárba járni, ahol nem találja meg azt, amit elvár? Én nem. A 
használó érdeke (szerintem) igenis az, hogy a könyvtáron keresztül olyan 
szolgáltatásokhoz, anyagokhoz és dokumentumokhoz férjen hozzá, amikhez 
máshol (otthon) nem, vagy csak nagyon nehézkesen. Ehhez azonban pénz 
kell. Közvetetten tehát a megszorítások a használói érdek rovására mennek.

Az elbocsátásokról: azt hiszem, az is használói érdek, hogy a 
könyvtárakban ne túlterhelt, ideggörcsös szakemberek várják. A 
leépítésnek megvan az a kára, hogy az eddigi szakmai munkát most 
kevesebb emberre kell leosztani. Ha például a "háttérmunkásokat" építjük 
le, akkor a "frontról" kell bevinni az embereket az irodákba, emiatt 
kevesebb ember/idő marad az olvasószolgálatra stb.

Amiről te írsz, az kétfelől is egy teljesen más probléma.

Egyrészt közgyűjteményekben nincs olyan egységes és mindenhol használt 
minőségértékelési gyakorlat, ami lehetővé teszi a hatékonyság mérését -- 
és igen, az ez alapján történő szelekciót. Ha lenne, akkor a megszorítás 
és a kötelező leépítés helyett lehetővé válna akár a racionalizálás is 
(más kérdés, hogy közalkalmazottat elbocsátani úgy tudom, hogy még 
mindig a poklok pokla, vagyis nem olyan egyszerű, mint a 
versenyszférában -- még akkor sem, ha félretesszük a morális részét és 
csak a minőségértékelésre támaszkodunk). Vannak természetesen 
intézmények, ahol bevezették a minőségértékelést (ilyen pl. az OIK is, 
ahol - amikor még ott dolgoztam - én is értékeltettem anno, megjegyzem 
számomra nagyon szimpatikus volt az értékelés bevezetése), de egy 
elfogadott, egységes keret- és szabályrendszer globálissá tétele 
(szerintem) nagyon hiányzik a rendszerből. És leépítéstől függetlenül 
hiányzik, hiszen talán sokkal kevésbé lennénk kitéve a kényszeres 
leépítésnek, ha mi magunk is tudnánk valami alapján racionalizálni, 
gazdaságosabbá tenni a működésünket.

(Itt egyébként feltenném a kérdést a nálam sokkal okosabbaknak: van 
kidolgozott könyvtári minőségértékelési szempontrendszer, vajon miért 
nem használja minden könyvtár? Illetve mi kellene ahhoz, hogy 
használják? Hogyan lehetne kötelezővé tenni? Kellene-e kötelezővé tenni?)

Másrészt, amikor azt írjuk, hogy tiltakozás meg állásfoglalás meg 
egyebek, többször is elmondtuk, hogy nem az egyes intézmények vezetői 
felé kellene tiltakoznunk, hanem még feljebb. Amiről te írsz - hogy 
tudniillik a leépítések a használói igény mentén legyenek kivitelezve - 
az viszont (én úgy gondolom) az intézményvezetők illetékességi köre. 
Mármint hogy a kényszerű helyzetben úgy alakítsák a visszavágott 
emberanyagot, hogy a szolgáltatásban ne keletkezzen hiátus vagy 
minőségromlás.

Úgy gondolom, hogy amiről mi beszélünk, az a (globális) könyvtárszakmai 
érdekvédelem, amiről te beszélsz, az pedig az egyes intézmények 
használó-orientált működése. A kettő ugyan összefügg (lásd fentebb), de 
pont nem egy dologról beszélünk, szerintem.

Még valami: az Andrea által hivatkozott oldalt pont egy könyvtáros 
szerkeszti. Ebben az értelemben igenis van felelősségünk abban, hogy 
ráirányítsuk a használók figyelmét arra, hogy mi a helyzet 
Könyvtárisztánban. Ennek egy igen fontos lépcsője lenne, hogy 
problémáinkat - ami hangsúlyozom: egyben a használó problémája is, vagy 
ha nem, hát az lesz, amikor a leépítés keserű gyümölcse beérik és a 
szolgáltatási színvonal esni kezd - egy szakmai szervezet mögé 
felzárkózva a legtágabb nyilvánosság elé tudjuk vinni. El tudjuk 
mondani, mi van veszélyben, amikor a könyvtár van veszélyben. A könyvtár 
a demokrácia helye, a tanulás és a tudás helye, a tájékozott ember 
bölcsője, szociális és közösségi hely -- és minden, amit a használóink 
válaszolni tudnak a "neked mit jelent a könyvtár?" kérdésre. Ahhoz 
azonban, hogy erre a kérdésre hallhatóan válaszolhassanak, fel kell 
tennünk. És most az a helyzet van, hogy nem a könyvtár (virtuális vagy 
valós) falain belül kell feltennünk a kérdést, hanem a legszélesebb 
nyilvánosság előtt -- mert a választ most már nem csak mi, hanem sokkal 
feljebb ülők is meg kell, hogy hallják.

Hivatkozol a civil kezdeményezésekre -- de ha visszaolvasod a 
KIT-archívumot, akkor látni fogod, hogy ezek a kezdeményezések mind 
felhasználták a sajtót, a médiumokat, az internetet és koordinált 
formában zajlottak. Ezért lenne fontos, hogy mi kezdjük el az 
ereszdelahajamat, ami mellé fel lehet zárkózni és meg lehet válaszolni a 
"neked mit jelent a könyvtár?" kérdést. Talán így, és csak így tudjuk 
(ahogy írod) megelőzni a következő hullámot. Ugyanakkor az általad 
hiányolt megújulásban is szerepet játszhatna ez a dolog, hiszen 
marketing-értéke van és (igaz, hogy egy sajnálatos apropó kapcsán, de) 
beírhatná (egy időre, legalábbis) a könyvtár szót a köztudatba... Ezért 
hiányolom én nagyon a bármilyen fellépést.

Ugyanakkor kiváló visszajelzés is lenne, hogy a könyvtárhasználóknak mit 
jelent a könyvtár, hiszen orientációt is adhat. ;)

Legalábbis én így gondolom.

Ádám

-- 
Paszternák Ádám
Könyvtári és információs szakember

http://psztrnk.net