[KATALIST] Katalistre reagálás

[Földiák András]

Tisztelt Németh Andor!
Az előző kormányok alatt is szervezett a KKDSZ ilyen tüntetéseket. 2008 októberétől lettem a KKDSZ megbízott elnöke és november végén hatalmas 
demonstrációt tartott az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság, amelynek a KKDSZ is tagja volt. Ha felmegy a honlapunkra (www.kkdsz.hu), akkor 
megtalálja, de idézek is belőle:
Az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság országos demonstrációt hirdetett 2008. november 29-én, szombaton, 13 órára a Kossuth térre.
A közgyűjteményi és közművelődési dolgozók képviseletében megjelenők programja:
11.15 - 11.45-ig. gyülekezés a Néprajzi Múzeum Szalay utcai bejáratánál 
(jelvény, táblák, a saját biztonsági kollegáink igyekeznek áttekinteni a 
résztvevőinket).
11.45-dől csatlakozás a Szalay utcai, a  pedagógusokkal és oktatási 
dolgozókkal közös tüntetéshez az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál.
12.45-dúl átvonulás a Kossuth térre
Ezen kívül is csatlakoztunk az MSZOSZ által hirdetett tüntetéshez és szerveztünk más konföderációkkal közösen megmozdulást. Ezek hatására 
fogadott el a kormány 2010 elején egy egyszeri 98.000 forintos bérkiegészítést minden közalkalmazottnak.
Miért állítják folyton, hogy bezzeg akkor nem? Ez tényszerűen nem igaz. Továbbá ennek egyébként sincs semmi jelentősége, mert az az egyetlen kérdés, 
hogy ma van-e oka a demonstrációknak, vagy nincs. Márpedig van. Most nem kezdek bele a szakmai feladatok ellátását immár teljesen ellehetetlenítő 
megszorítások sorába, ha felmegy a már említett honlapunkra, akkor sok mindent megtalál. Szívesen elküldöm az Orbán Viktornak írott levelem, 
amelyben sorolom ezeket.
Ami az én történetemet illeti: sokáig bíztam a Fideszben és akkor még párton kívüliként elfogadtam a BP. VII. kerületi alapszervezet jelölését a FIDESZ 
budapesti szervezetének választási listájára, amiről be is kerültem képviselőnek. (Ez után léptem be a pártba is.) De egy ismert fideszes 
politikus mást szeretett volna erre a helyre ültetni. Ezt nem tudta volna keresztülvinni, ha én nem mondok le, mert erre senki nem kényszeríthet egy 
képviselőt sem - éppen ettől lehetnének a képviselők függetlenek, de sajnos nem azok -. Én két okból voltam hajlandó lemondani, azért, mert sok 
mindenben csalódtam már akkor, (a mostani kormány alatt sokkal több mindenben, de ez  most más kérdés), másrészt attól féltem, hogy esetleg, 
netalán valamely bonyolult áttételen keresztül hátrány ér intézet igazgatóként engem, vagy az intézetet, vagy a szakmámat. Úgyhogy megírtam a 
lemondásomat, de a FIDESZ Budapesti elnökségének döntése alapján, az a bizonyos Mitnyán György, aki szerepel az Ön által előbányászott cikkekben, 
nem volt hajlandó a Fővárosi Önkormányzathoz azt továbbítani. A fővárosi önkormányzat képviselőinek választásán csak lista van, nincsenek egyéni 
választókörzetek és ezekről a helyekről ez a budapesti szervezet dönt. Én, ha már így történt, akkor valóban abbahagytam volna a képviselőségemet, de a 
frakció is, amelyik kisebbségben volt és mindenkire szüksége volt, valamint a budapesti vezetőség is ragaszkodott hozzá, hogy maradjak. Mindenki abban 
bízott, hogy előbb-utóbb visszavonom a lemondást és a magasban lévő személy is belenyugszik, hogy maradok. Nem részletezem, mert más személyeket is 
említenem kellene, de elég kemény huza-vona volt, mire a budapesti szervezet végül májusban beadta a derekát és elküldte a lemondásomat, valamint az új 
személy nevét - Hont Andrásét - akit helyettem delegált erre a képviselői mandátumra.
Én azóta is sajnálom az ügy ilyen szerencsétlen elhúzódását és azt is, hogy a kétségtelen jogi gondot teremtett a Budapesti FIDESZ Szervezet azzal,. 
hogy nem küldte kb. egy hónapon belül el ezt a  lemondást - de egyébként erre semmiféle jogszabályban semmiféle határidő nincs megadva. És azt 
mindenki tudja, hogy egy munkahelyi felmondás is csak akkortól érvényes, amitől azt a munkaadó elfogadja és megegyeznek a részletekben, nem abban a 
pillanatban szűnik meg a munkaviszonyom, amikor az én nyilatkozatomon megszárad a tinta. Ennek ellenére én vállaltam, hogy visszafizetem a 
tiszteltdíjat, ha az OV úgy dönt. De az Országos Választási Bizottság úgy döntött, hogy a lemondás akkortól érvényes, amikortól a "mandátum gazdája", 
azaz a budapesti szervezet azt átküldte a fővárosnak. Ha a sajtó nem csinál belőle óriási nagy ügyet, akkor semmiféle probléma nem lett volna és a 
kipellengérezésemen kívül így sem lett, mert heteken belül fennakadás nélkül elrendeződött minden. És senkit egy forint kár nem ért, mert miközben én 
arra vártam, hogy a lemondásomat elfogadja a budapesti szervezet, aközben mindent elvégeztem, amit kellett. Sőt kulturális ügyekben és több fővárosi 
intézmény érdekében az éves költségvetési tárgyalásokon nagyon sokat tettem - azóta is előkereshetőek az előterjesztéseim a fővárosnál.
Nem tudom miért olyan hatalmas bűn ez, hogy emiatt 11 év múlva nem lenne szabad feltenni négy szakszervezeti konföderáció felhívását, amely 
demonstrációt nem is én hirdettem meg?!
Nem akkor mondtam le - és aztán még más okok közrejátszása miatt - nem akkor léptem ki a Fideszből, amikor nem voltak 
hatalmon, hanem éppen akkor, amikor hatalmon voltak és nem lehetett tudni, hogy meddig maradnak. Azt hiszem, hogy elég kevesen mennek így szembe az 
éppen fennálló hatalommal.
Egyéb kedvezőtlen történések ellenére, továbbra is bíztam ebben a pártban, bár ennek semmiféle szakszervezeti következménye nem volt és az 
ellenkezőjének sincs. Amikor most a legutóbbi választást megnyerték, akkor írtam egy tízoldalas javaslatot, arról, hogy mi lenne a legfontosabb a 
közművelődésben. Megtalálható a már említett honlapunk Olvasnivalók rovatában "A nemzeti művelődés minőségéért" címen, büszke lennék rá, ha a 
Katalist feltenné, vagy klikkelési lehetőséget teremtene erre (több országos szervezet vitát rendezett belőle, igen jó visszhangja volt). Azt hiszem a 
nemzeti kultúra iránt erősen elkötelezett írás. De sajnos nem az én szerény javaslataim nem valósultak meg, hanem semmi, az égadta világon semmi nem 
történt durva visszafejlesztéseken kívül a területünkön. Szakszervezeti vezetőként nem fogalmazhatok úgy, ahogyan szeretnék, de hát ez ma nem a 
magyar művelődéspolitika fénykora - ennyit talán mondhatok.A politikai kérdésekre itt most nem térek ki, csak annyit jelzek, hogy az 
lenne az elvtelenség, ha makacsul kitartanék egy narancs színű embléma mellett, akkor is, ha annak tettei nem egyeznek saját meggyőződésemmel. 
Márpedig ez a kettő ma már sajnos határozottan nem egyezik, de nem hiszem, hogy ennek felismeréséért és bevallásáért valamilyen főbűnösnek kellene 
engem kikiáltani.
Köszönti Önt: Földiák András 
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20110914/800cdfff/attachment.html>