[KATALIST] Vita az Magyar Könyvtárosok Egyesületéről

[Horvath Sandor Domonkos, dr.]

Érdemes felkavarni a vizet. Nem szép látvány, feljön mindenféle üledék. 
Azonban mégsem állóvíz. A felkavarás megmutatja a mélységeket, sekélységet.
Az állóvíz jól érzi magát felkavaratlanul. De egy idő után a szomjat már 
nem oltja.

Ez teljesen független a (fel)kavarás motivációitól. A motivációk nem is 
lényegesek. Lehet persze lengéscsillapítókat belekommunikálni a 
kérdésbe... a szakma természeténél fogva biztonságra vágyik, nem szereti 
a kilengéseket, ennek megfelelően, aki tompít, békít, problémát 
eliminál, az megnyugvást hoz a többségnek. És természetesen a nyugalom 
önmagában is érték.

Az persze az MKE-n túlmutató kérdés, hogy lehetünk-e nyugodtak? A 
nyugalom a strucc nyugalma-e, fejével a homokban? Avagy, ha nyugtalanok 
vagyunk, előbbre jutunk-e azzal?

Én mindenesetre amondó vagyok: nyomulnunk kellene a realitások felé.

Üdv.:
HSD


 >Kedves Kollégák! Érdeklődöm, nem túlzás-e mesterségesen felzavarni a 
vizet az egyik, többévtizede eredményesen működő,sokszínű tevékenységet 
folytató,a könyvtároskat tömörítő (érdek)egyesület körül?