[KATALIST] Ferencz Zsanett anti-kapitalista könyvtára

[Dr- Horváth Sándor Domonkos]

  Kedves Orsolya,

a Ferencz Zsanett által írt ötlet egy kellemes nyári színeske. A 
jelenség amit leír egy kommuna-szerű mozgalom, ami nem a könyvtárra, 
hanem a magántulajdonra van kihegyezve, valamiféle 
szolidáris-közösségképzéssel próbálván ellentételezni a fogyasztói 
társadalmat. Könyvtári oldalról nézve, nyilvánvalóan köszönőviszonyban 
sincs a professzionális könyvtári szolgáltatással. Azonban amit ajánl 
nekünk, az nem a squat <http://hu.wikipedia.org/wiki/Squat> 
megvalósítása, hanem egyfajta könyvtári cserebere-bolhapiac működtetése. 
Amennyiben a levélben foglalt konkrétumok rágicsálásától eltekintünk, és 
a mondanivalót nézzük, az nem más, mint a könyvtár közösségi szerepének 
bővítése iránti igény kifejezése. Amennyiben értelmezésem helyes, akkor 
azt mondanám, hogy a cél jó, az út nem jó. Ha elfogadjuk, hogy a cél jó, 
akkor keresgélhetjük az utakat. Ebből a szempontból a kissé naivnak tűnő 
írás igazsága is felsejlik (számomra).

Amiért írok az azonban nem ez, hanem az Ön által felvázolt hat pont, 
amelyet - ha elfogadnék - akkor inkább csapszéket nyitnék, és pultosként 
osztanám a jogi és életvezetési tanácsokat. (Időnként erős a kísértés :-)))

> Ferencz Zsanettnek ezúton szeretném jelezni - csekély tízéves 
> könyvtári (te jó ég, már 10!) tapasztalatomra építve, hogy a LEGTÖBB 
> EMBER (és olvasó):
> 1. nem becsületes

A legtöbb ember becsületes. Azonban óhatatlanul a disznóságok tűnnek 
szembe, emiatt hajlamosak vagyunk általánosítani. Ide nem értve az 
építőipart és az autószerelést :-)

> 2. nem olvas, csak a kötelező olvasmányokat

Kérem, elemezze könyvtáruk kölcsönzési forgalmát. Nézze meg a 
sikerlistákat, stb. Nem a kötelező olvasmányok vezetnek. Külön 
figyelmébe ajánlom a szépirodalom/szakirodalom arányát a kölcsönzésben, 
de a könyvkínálatban is.
Bizony még informatikus könyvtáros állásinterjún is találkoztam olyan 
aspiránssal, aki a Kőszívű ember fiait tudta megnevezni utolsó 
szépirodalmi olvasmányaként. Node nem mindegyik. Mégis rá emlékszem. 
Ahogy államvizsga-bizottságban egy ifjú hölgyre, aki képes volt görög 
drámaíróként megnevezni Dantét. De nem mind ilyen... Becsapós dolgok ezek.

> 3. nem érdekli más csak önmaga
> 4. nem érdekli más
> 5. egyre jobban nem érdekli más

3.: ezek szerint meghalt a pletyka :-) Nyilvánvaló, hogy mindenkiben van 
bizonyos szintű egoizmus. Munkajogi tanácsadói tapasztalataim alapján 
azt látom, hogy sok-sok ember képes belebetegedni abba, hogy rosszul 
mennek a dolgok a munkahelyén, hogy valakit igazságtalanul bántanak a 
munkahelyén, stb. Az ember társas lény. Saját magát csak közösségben 
tudja meghatározni. Vannak bizony furcsa dolgok, ismerek olyan embert, 
aki átlépne egy utcán összeesett hajléktalanon, de életét áldozná a 
cethalak megmentéséért, stb.  Szóval ezek komplikált dolgok.
Sokszor szörnyűek tudnak lenni az egyének, (mi magunk is), még 
szörnyűbben tudnak viselkedni a közösségek (vö.: A legyek ura), de a 
legtöbb embernek érző szíve van, sérülései, lelki nyűgöktől szenved, ki 
van éhezve a szeretetre, a figyelemre és az elismerésre. A jó szóra, a 
mosolyra. Nyilvánvaló, hogy legtöbbünkben emellett ott van az önzés, a 
kicsinyesség, hiúság, hogy Kantot citáljam: a dicsvágy, a bírvágy és a 
hatalomvágy, de azért a Pál apostol-féle zengő érccel és pengő 
cimbalommal is annyira ritkán találkozni, hogy - bár minden korban divat 
volt hanyatlásról prédikálni -, huszonöt év könyvtárosi, tíz éves 
jogászi, negyven év gyarló emberi pályafutás után csak meg merjem 
kockáztatni 3-5. pontokban írt megállapításaira válaszul:

Ó, dehogynem!

Üdv.:
HSD


> 6. anyagias, mivel cirka 20 éve szívják már a vérét (a pénztárcáján 
> keresztül)
>

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20100726/63c9444e/attachment.html>