<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN">
<html>
  <head>
    <meta content="text/html; charset=ISO-8859-2"
      http-equiv="Content-Type">
  </head>
  <body bgcolor="#ffffff" text="#000000">
    Kedves Orsolya,<br>
    <br>
    a Ferencz Zsanett által írt ötlet egy kellemes nyári színeske. A
    jelenség amit leír egy kommuna-szerű mozgalom, ami nem a könyvtárra,
    hanem a magántulajdonra van kihegyezve, valamiféle
    szolidáris-közösségképzéssel próbálván ellentételezni a fogyasztói
    társadalmat. Könyvtári oldalról nézve, nyilvánvalóan
    köszönőviszonyban sincs a professzionális könyvtári szolgáltatással.
    Azonban amit ajánl nekünk, az nem a <a moz-do-not-send="true"
      href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Squat">squat</a> megvalósítása,
    hanem egyfajta könyvtári cserebere-bolhapiac működtetése. Amennyiben
    a levélben foglalt konkrétumok rágicsálásától eltekintünk, és a
    mondanivalót nézzük, az nem más, mint a könyvtár közösségi
    szerepének bővítése iránti igény kifejezése. Amennyiben értelmezésem
    helyes, akkor azt mondanám, hogy a cél jó, az út nem jó. Ha
    elfogadjuk, hogy a cél jó, akkor keresgélhetjük az utakat. Ebből a
    szempontból a kissé naivnak tűnő írás igazsága is felsejlik
    (számomra). <br>
    <br>
    Amiért írok az azonban nem ez, hanem az Ön által felvázolt hat pont,
    amelyet - ha elfogadnék - akkor inkább csapszéket nyitnék, és
    pultosként osztanám a jogi és életvezetési tanácsokat. (Időnként
    erős a kísértés :-)))<br>
    <br>
    <blockquote
      cite="mid:AANLkTikAAp5RGaCQGfDeJWLWwOuODg+D5hY=_Uv_xHaA@mail.gmail.com"
      type="cite">Ferencz Zsanettnek ezúton szeretném jelezni - csekély
      tízéves könyvtári (te jó ég, már 10!) tapasztalatomra építve, hogy
      a LEGTÖBB EMBER (és olvasó):<br>
      1. nem becsületes<br>
    </blockquote>
    <br>
    A legtöbb ember becsületes. Azonban óhatatlanul a disznóságok tűnnek
    szembe, emiatt hajlamosak vagyunk általánosítani. Ide nem értve az
    építőipart és az autószerelést :-)<br>
    <br>
    <blockquote
      cite="mid:AANLkTikAAp5RGaCQGfDeJWLWwOuODg+D5hY=_Uv_xHaA@mail.gmail.com"
      type="cite">2. nem olvas, csak a kötelező olvasmányokat<br>
    </blockquote>
    <br>
    Kérem, elemezze könyvtáruk kölcsönzési forgalmát. Nézze meg a
    sikerlistákat, stb. Nem a kötelező olvasmányok vezetnek. Külön
    figyelmébe ajánlom a szépirodalom/szakirodalom arányát a
    kölcsönzésben, de a könyvkínálatban is.<br>
    Bizony még informatikus könyvtáros állásinterjún is találkoztam
    olyan aspiránssal, aki a Kőszívű ember fiait tudta megnevezni utolsó
    szépirodalmi olvasmányaként. Node nem mindegyik. Mégis rá emlékszem.
    Ahogy államvizsga-bizottságban egy ifjú hölgyre, aki képes volt
    görög drámaíróként megnevezni Dantét. De nem mind ilyen... Becsapós
    dolgok ezek.<br>
    <br>
    <blockquote
      cite="mid:AANLkTikAAp5RGaCQGfDeJWLWwOuODg+D5hY=_Uv_xHaA@mail.gmail.com"
      type="cite">3. nem érdekli más csak önmaga<br>
      4. nem érdekli más<br>
      5. egyre jobban nem érdekli más<br>
    </blockquote>
    <br>
    3.: ezek szerint meghalt a pletyka :-) Nyilvánvaló, hogy mindenkiben
    van bizonyos szintű egoizmus. Munkajogi tanácsadói tapasztalataim
    alapján azt látom, hogy sok-sok ember képes belebetegedni abba, hogy
    rosszul mennek a dolgok a munkahelyén, hogy valakit igazságtalanul
    bántanak a munkahelyén, stb. Az ember társas lény. Saját magát csak
    közösségben tudja meghatározni. Vannak bizony furcsa dolgok, ismerek
    olyan embert, aki átlépne egy utcán összeesett hajléktalanon, de
    életét áldozná a cethalak megmentéséért, stb.  Szóval ezek
    komplikált dolgok.<br>
    Sokszor szörnyűek tudnak lenni az egyének, (mi magunk is), még
    szörnyűbben tudnak viselkedni a közösségek (vö.: A legyek ura), de a
    legtöbb embernek érző szíve van, sérülései, lelki nyűgöktől szenved,
    ki van éhezve a szeretetre, a figyelemre és az elismerésre. A jó
    szóra, a mosolyra. Nyilvánvaló, hogy legtöbbünkben emellett ott van
    az önzés, a kicsinyesség, hiúság, hogy Kantot citáljam: a dicsvágy,
    a bírvágy és a hatalomvágy, de azért a Pál apostol-féle zengő érccel
    és pengő cimbalommal is annyira ritkán találkozni, hogy - bár minden
    korban divat volt hanyatlásról prédikálni -, huszonöt év
    könyvtárosi, tíz éves jogászi, negyven év gyarló emberi pályafutás
    után csak meg merjem kockáztatni 3-5. pontokban írt megállapításaira
    válaszul:<br>
    <br>
    Ó, dehogynem!<br>
    <br>
    Üdv.:<br>
    HSD<br>
    <br>
    <br>
    <blockquote
      cite="mid:AANLkTikAAp5RGaCQGfDeJWLWwOuODg+D5hY=_Uv_xHaA@mail.gmail.com"
      type="cite">6. anyagias, mivel cirka 20 éve szívják már a vérét (a
      pénztárcáján keresztül)<br>
      <br>
    </blockquote>
    <br>
  </body>
</html>