[KATALIST] Új találmány: vedd meg, ha nem kell hozd vissza, 2

[Németh Péter]

Kedves Domonkos!

Két korábbi levele sarkallt elmélkedésre:
> Ez csak utólag rekonstruálható, mivel a felhasználó motivációi 
> ismeretlenek. A jog viszont utólag göngyölíti fel az elkövetett 
> hibákat, tehát az van, hogy - amennyiben valaki ilyen szempontból 
> ellenőriz - akkor kiválogatja a tranzakciókat. Ahol megtartotta a 
> művet az illető, ott adásvétel, ahol visszavitte ötszázért 
> kevesebbért, ott bérlet.
> A válasz tehát: attól függően - vagy ez, vagy az.
>
> - az eredeti tranzakció (eladás), vagy az esetleges elállás 
> (díjlevonásos visszafizetés) alapján kell megítélni? (rejtett kérdés)
>
> Lásd az előző választ. Azaz akkor bérlet, ha kevesebbért visszavették. 
> Egy könyv egy ügy. Ezer könyv - ezer ügy. Jól mutat a bűnügyi 
> statisztikában. Ilyesmiért szeretik a rendőrök a hamis CD/DVD 
> forgalmazókat megbuktatni.
Ezek alapján egy jogkövető antikváriumnak is figyelnie kellene arra, 
hogy egy korábban eladott műpéldányt nehogy véletlenül olcsóbban 
visszavásároljon, mert akkor a két független adásvétel valójában 
egyetlen bérleti tranzakcióvá ugrik össze?
A másik, amin elgondolkodtam, hogy a bérbeadásnak vajon mennyire 
előfeltétele az, hogy a bérbeadó a bérbeadás teljes ideje alatt 
tulajdonolja a bérbeadott dolgot?
Egzakt jogi definíciót rövidke google kutakodás után erre a kérdésre 
sajnos nem találtam, de a hétköznapi logikám azt súgja, hogy fogalmilag 
nem adhatok olyasmit bérbe, ami igazából a "bérbevevő" tulajdona. 
Márpedig a szóban forgó esetben az első adásvétel után a könyv 
tulajdonjoga már nem a cégé, hanem az olvasóé.
Azaz az "utólagos felgöngyölítés" során eltekinthetünk-e attól a 
ténytől, hogy a "bérlés" ideje alatt a könyv igazából a "bérlő" 
tulajdonában volt?

Az atomi szintről a makroszintre lépve, egy másik levélben ez olvasható:

"A szerző érdeke, hogy a művét megvegyék, és ahhoz a kereskedelmi 
forgalomban kereskedelmi áron jusson a vásárló. A használtan történő 
forgalomba kerülés nem jelent problémát, mert az árat a felhasználó 
egyszer már kifizette."

Az első felhasználó itt a "cég". Ő eleve megvette a könyvet, a szerző 
megkapta utána a jutalékát (ideális esetben). Ha innen nézzük, akkor a 
visszavásárláskor a könyv igazából már a használtan forgalomba kerülés 
"cselekményét foganatosítja" :-), ami a fentiek szerint nem jelent 
problémát.

"A szerző érdekét az sérti, hogyha a művét (anélkül, hogy ebbe 
beleegyezett volna, és díjazást kapna érte) egy olyan konstrukcióban 
kínálják, amelynek során lehetőség van arra, hogy az ár kis részéért 
hozzájusson a felhasználó. Ráadásul egymás után sorozatban többen. 
Ekkortól már a vesztesége közgazdaságilag is mérhető pl. a kiadónak, 
hiszen a vásárlóközönsége a megvásárlás helyett kap más alternatívát."

Egy "sikerkönyvnél" szerintem az antikvárium pontosan ezt a vásárlás 
helyetti más alternatívát tudja. Már ha itt is él az előző logika, hogy 
két adásvételt egybeszámítunk.
Megveszem teljes áron, aztán ha kiolvastam beviszem az antikváriumba. Ha 
keresett a könyv, nem olvastam salátára, akkor jó eséllyel beveszik.
Az egyenleg: egymás után többen is elolvashatják a könyvet a teljes ár 
egy részéért.

Makroszintről nézve, a piac által igényelt példányszámok tekintetében 
nem érzek szignifikáns különbséget aközött, hogy ugyan ahhoz a céghez 
vihetjük vissza a könyvet, vagy egy másikhoz.

Üdvözlettel,
Németh Péter