[KATALIST] "A felho es loholas"-hoz

[Vincze Andrea]

Kedves Gondos Gábor és Kollégák!

Gábor hozzászólását olvasva Jared Daimond Összeomlás - Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez című könyve jutott az eszembe. 
 
Azok számára akik még nem olvasták íme kedvcsinálónak egy részlet a könyvből:

 "Ahogy a környezeti erőforrások fokozatosan kimerülnek, egyre nehezebb lesz gyógyítani a hiányukból fakadó betegségeket, és elkerülni az értük vívott háborúkat. Ha ez a gondolatmenet helytálló, akkor mai erőfeszítéseinktől függnek majd gyermekeink és a jelen fiatal nemzedék körülményei abban a világban, amelyben ők felnőttek és időskorúak lesznek.
 Az aktuális környezeti bajok körül meglehetősen heves vita folyik. Jelentőségük nincs nagyon eltúlozva, esetleg épp alábecsülve? Ésszerű-e feltételeznünk, hogy hétmilliárd, modern technikával felvértezett földlakó természetszerűleg sokkal gyorsabban és globálisabban rombolja a környezetét, mint néhány milliónyi ősük a kezdetleges kő- és faeszközökkel? Vagy ellenkezőleg, a modern technika révén a problémák könnyebben megoldhatók? Vagy ez a technika épphogy több új problémát okoz, mint amennyi régit megold? Amikor egy erőforrást kimerítünk (például a fát, az olajat vagy a természetes halállományt), számíthatunk rá, hogy találunk újat helyettük (például műanyagok, felhasználható napenergia vagy tenyésztéses halgazdaságok formájában)? Elég meggyőzően lassul-e a népszaporulat üteme ahhoz, hogy az emberiség létszáma egy kezelhető szinten stabilizálódhasson?
 Mindezek a kérdések mutatják, hogy a híres kihatások története többet jelent egy-egy romantikus rejtélynél. Lehetnek számunkra gyakorlati tanulságaik is. Egyes civilizációk összeomlottak, mások nem: mi tette az előbbieket sérülékenyebbé? Ökológiai öngyilkosságuk miképp zajlott le részletesen? Miért nem látták előre a szakadékot, amely felé rohantak, és amely így visszatekintve ily nyilvánvaló? Akiknek pedig sikerült fennmaradniuk, milyen megoldásoknak köszönhetik? Ha ezekre a kérdésekre választ találunk, felismerhetjük, hogy napjainkban mely társadalmak vannak leginkább veszélyben, és támpontokat kapunk arra a módra is, ahogy segítjük őket a Szomáliáéhoz hasonló összeomlás elkerülésében.
 A mai világ és sajátos problémái azonban különböznek is a régiektől. Nem lehetünk olyan naivak, hogy azt higgyük: a múlt tanulmányozása majd egyszerű megoldásokhoz vezet, melyek a mi világunkra közvetlenül alkalmazhatók....."

Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket, problémákat jól megoldhassuk bölcsességre van szükségünk. A bölcsesség nagy tudáson és tapasztaláson alapszik. Következésképpen a felhalmozott tudásra, amit  nevezhetünk  akár "felhőnek" is szükségünk van. ( A felhőből előbb-utóbb eső esik és megtermékenyíti a földet ;-) )
A technikai fejlődést eddig még senkinek sem sikerült megállítania és személy szerint én nem is hiszem, hogy ez bárkinek is sikerülne. Ahhoz azonban, hogy a technikai fejlődés ne okozza az emberiség pusztulását nem elég bölcsen gondolkoni, bölcsen  is kell cselekedni. 

Hogyan? Mit tehetek én mint egyszerű, hétköznapi ember?
Például: szelektíve gyűjthetem a hulladékot. Oda figyelek otthon és a munkahelyemen az energia fogyasztásra, a papírfogyasztásra stb.
Mint szülő megpróbálok példát mutatni, erre nevelni a gyermekeimet.

Mit tehetek mint könyvtáros?
Vigyázok azokra az értékekre amit rám bíztak. Könyveket ajánlok, folyamatosan tanulok, fejlődöm. (Könyvekből, kollégáimtól, szeretteimtől, ismerősöktől, ismeretlenektől, tapasztalataimból, a kialakuló "felhőből" ;-) ) Megosztom a tudásomat, tapasztalataimat másokkal stb.

S jönnek a további kérdések. Tényleg megteszem mindazt amit megtehetek? Van értelme?
Ez csak egy csepp a tengerben mondhatná bárki. Ennek ellenére csak részben lenne igaza, mert a tenger, az óceán is cseppekből áll. Ha minden egyes "csepp" megteszi azt, amit megtehet a maga szintjén ez ügyben, az már a társadalom az emberiség szintjén már érzékelhető. 

Naivitás? Lehet... De tenni kell, mert ha nem tesszük, akkor nagy sebességgel rohanunk a végzetünk felé.

Ahhoz, hogy valóban megtegyek minden tőlem telhetőt emberként, könyvtárosként minden egyes nap kíméletlenül felül kell bírálnom saját döntéseimet, tetteimet. S nap mint nap szembesülök azzal, hogy gyarló vagyok és csak részben tettem meg azt, amit módomban állt volna.

A "felhőt" okosan, bölcsen kéne használnunk, hogy felhőszakadásként ne pusztítson el minket, hanem csendes esőként tápláljon bennünket, a "földet". S nem elég csak élvezni áldásait, táplálni is kell.

Ennek érdekében mit tehet egy könyvtáros?  

Üdvözlettel:

Vincze Andrea




________________________________________________________<br>Még mindig a PC-den levelezel? Inkább próbáld ki a mobilodon! Regisztrálj és használd belföldön, aug. 31-ig ingyen!<br>http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,336489,416099/click.prm
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20090616/a334fee3/attachment.html>