Kedves Gondos Gábor és Kollégák!<br /><br />Gábor hozzászólását olvasva Jared Daimond Összeomlás - Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez című könyve jutott az eszembe. <br /> <br />Azok számára akik még nem olvasták íme kedvcsinálónak egy részlet a könyvből:<br /><br /> "Ahogy a környezeti erőforrások fokozatosan kimerülnek, egyre nehezebb lesz gyógyítani a hiányukból fakadó betegségeket, és elkerülni az értük vívott háborúkat. Ha ez a gondolatmenet helytálló, akkor mai erőfeszítéseinktől függnek majd gyermekeink és a jelen fiatal nemzedék körülményei abban a világban, amelyben ők felnőttek és időskorúak lesznek.<br /> Az aktuális környezeti bajok körül meglehetősen heves vita folyik. Jelentőségük nincs nagyon eltúlozva, esetleg épp alábecsülve? Ésszerű-e feltételeznünk, hogy hétmilliárd, modern technikával felvértezett földlakó természetszerűleg sokkal gyorsabban és globálisabban rombolja a környezetét, mint néhány milliónyi ősük a kezdetleges kő- és faeszközökkel? Vagy ellenkezőleg, a modern technika révén a problémák könnyebben megoldhatók? Vagy ez a technika épphogy több új problémát okoz, mint amennyi régit megold? Amikor egy erőforrást kimerítünk (például a fát, az olajat vagy a természetes halállományt), számíthatunk rá, hogy találunk újat helyettük (például műanyagok, felhasználható napenergia vagy tenyésztéses halgazdaságok formájában)? Elég meggyőzően lassul-e a népszaporulat üteme ahhoz, hogy az emberiség létszáma egy kezelhető szinten stabilizálódhasson?<br /> Mindezek a kérdések mutatják, hogy a híres kihatások története többet jelent egy-egy romantikus rejtélynél. Lehetnek számunkra gyakorlati tanulságaik is. Egyes civilizációk összeomlottak, mások nem: mi tette az előbbieket sérülékenyebbé? Ökológiai öngyilkosságuk miképp zajlott le részletesen? Miért nem látták előre a szakadékot, amely felé rohantak, és amely így visszatekintve ily nyilvánvaló? Akiknek pedig sikerült fennmaradniuk, milyen megoldásoknak köszönhetik? Ha ezekre a kérdésekre választ találunk, felismerhetjük, hogy napjainkban mely társadalmak vannak leginkább veszélyben, és támpontokat kapunk arra a módra is, ahogy segítjük őket a Szomáliáéhoz hasonló összeomlás elkerülésében.<br /> A mai világ és sajátos problémái azonban különböznek is a régiektől. Nem lehetünk olyan naivak, hogy azt higgyük: a múlt tanulmányozása majd egyszerű megoldásokhoz vezet, melyek a mi világunkra közvetlenül alkalmazhatók....."<br /><br />Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket, problémákat jól megoldhassuk bölcsességre van szükségünk. A bölcsesség nagy tudáson és tapasztaláson alapszik. Következésképpen a felhalmozott tudásra, amit  nevezhetünk  akár "felhőnek" is szükségünk van. ( A felhőből előbb-utóbb eső esik és megtermékenyíti a földet ;-) )<br />A technikai fejlődést eddig még senkinek sem sikerült megállítania és személy szerint én nem is hiszem, hogy ez bárkinek is sikerülne. Ahhoz azonban, hogy a technikai fejlődés ne okozza az emberiség pusztulását nem elég bölcsen gondolkoni, bölcsen  is kell cselekedni. <br /><br />Hogyan? Mit tehetek én mint egyszerű, hétköznapi ember?<br />Például: szelektíve gyűjthetem a hulladékot. Oda figyelek otthon és a munkahelyemen az energia fogyasztásra, a papírfogyasztásra stb.<br />Mint szülő megpróbálok példát mutatni, erre nevelni a gyermekeimet.<br /><br />Mit tehetek mint könyvtáros?<br />Vigyázok azokra az értékekre amit rám bíztak. Könyveket ajánlok, folyamatosan tanulok, fejlődöm. (Könyvekből, kollégáimtól, szeretteimtől, ismerősöktől, ismeretlenektől, tapasztalataimból, a kialakuló "felhőből" ;-) ) Megosztom a tudásomat, tapasztalataimat másokkal stb.<br /><br />S jönnek a további kérdések. Tényleg megteszem mindazt amit megtehetek? Van értelme?<br />Ez csak egy csepp a tengerben mondhatná bárki. Ennek ellenére csak részben lenne igaza, mert a tenger, az óceán is cseppekből áll. Ha minden egyes "csepp" megteszi azt, amit megtehet a maga szintjén ez ügyben, az már a társadalom az emberiség szintjén már érzékelhető. <br /><br />Naivitás? Lehet... De tenni kell, mert ha nem tesszük, akkor nagy sebességgel rohanunk a végzetünk felé.<br /><br />Ahhoz, hogy valóban megtegyek minden tőlem telhetőt emberként, könyvtárosként minden egyes nap kíméletlenül felül kell bírálnom saját döntéseimet, tetteimet. S nap mint nap szembesülök azzal, hogy gyarló vagyok és csak részben tettem meg azt, amit módomban állt volna.<br /><br />A "felhőt" okosan, bölcsen kéne használnunk, hogy felhőszakadásként ne pusztítson el minket, hanem csendes esőként tápláljon bennünket, a "földet". S nem elég csak élvezni áldásait, táplálni is kell.<br /><br />Ennek érdekében mit tehet egy könyvtáros?  <br /><br />Üdvözlettel:<br /><br />Vincze Andrea<br /><br /><br />
<br><br>________________________________________________________<br><a href="http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,336489,416099/click.prm" "target=_blank">
Még mindig a PC-den levelezel? Inkább próbáld ki a mobilodon! Regisztrálj és használd belföldön, aug. 31-ig ingyen!
</a>