[KATALIST] alakul

2009. Feb. 12., Cs, 03:11:45 CET

Kedves Kollégák,

a múlt héten megjelent Népszabadság-cikk ügyében - ha jól tapasztalom -
némileg halkultak azok a hangok, melyek az 50%-os aránnyal kapcsolatban
fejtik ki ellenérzéseiket. Sőt, magánban olyat is hallottam, hogy az arány
valójában rosszabb is lehet. Akár így, akár úgy, a további adatgyűjtés adhat
pontosabb képet. Mint megtudtam, a kilátásba helyezett cáfoló adatokat a
Népszabadság szerkesztősége is készséggel közölné, és péntek óta várja is
őket. (Ha rajtam múlott volna, már hétfőn meghirdettem volna az "Elszámolunk
a könyvtárra költött minden adóforinttal" c. kezdeményezést, melyet
feltehetően címoldalon és elismeréssel hoztak volna az újságok :-) 

Velem kapcsolatban a felmerülő aggályok ilyen módon inkább erkölcsi
természetűek, s - ha jól értem - leginkább a nyilvánosság szintje, az
időzítés és a szándék a kérdés. Ahogyan látom, Szabó G. Tibor és HDS
rövidesen megegyeznek viselkedésem etikátlanságának típus-besorolása
ügyében, Kokas Károly pedig kontrázza azt. Sőt, már az ítélet is megvolt
(tárgyalás nélkül). Legalábbis Virág elvtársnál. Én inkább arra figyelek,
hogy mintha megindult volna egy lassú erjedés állományegészség ügyében is.
Mindenesetre innen-onnan olyan visszajelzést is kaptam, hogy több
könyvtárban radikális állománycsökkentést vettek tervbe. Szóval, biztatóbb a
kép.

A három etikai gócpont közül mindháromra válaszoltam előző levelemben (a
könnyebb elérés kedvéért:
http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/302/index.php ), de az azóta küldött
levelek fényében érdemesnek tűnik visszatérni rájuk. Ráadásul időközben egy
erkölcstanban jártas szakembert is megkérdeztem.

1.       A nyilvánosság szintje. Számomra nagyon ígéretes volt annó HSD
blogja, azon belül is pl. az Omertá (a maffián belüli hallgatás törvénye,
melynek megsértője halállal lakol) sorozat: http://hsd.klog.hu/?p=51 (saját
fiatalkori ambíciók) , http://hsd.klog.hu/?p=73 (a 21. sz.-ban közpénzen
kinyomtatott RMSZ kapcsán), valamint a harmadik http://hsd.klog.hu/?p=87 ,
melyben Bakos Klára a hivatalból nyilvános MKE vezetőségi ülésről való
kommentálás mellőzésére kérte HSD-t. Ő ezt visszautasította, de végül az
elnökasszony kérése teljesült. Ez engem elszomorított mindkét oldalról: az
MKE saját tagságát veszi palira a tagság által megválasztott vezető által.
Nagyon megértem Szóllás Péter aggodalmait. E vezetői eljárás éppenúgy
etikátlannak tűnik, mint az adófizető forintjaival módszeresen el nem
számolni a könyvtári rendszer illetve egyes könyvtárak szintjén. Itt is,
ahogyan a Népszabadság-cikkben is megjelent: tisztelet a kivételeknek. Az
omerta szellemében az likvidálandó, kizárandó, tekintendő etikátlannak, aki
- MKE-ben, könyvtárakban - igyekszik bemutatni a valóságot. Vajon ez
uralkodik a szakmánkban?
A könyvtári hatékonyságot szorgalmazva számos cikket írtam a szaksajtónkban
is és azon kívül is. Akkor is, amikor könyvtárban dolgoztam, és akkor is,
amikor használóként és szakértőként láttam a rendszert. Véleményem szerint a
könyvtár ügye nem(csak) könyvtárosi ügy, melyet gyakran hangoztatunk is
források megszerzésének vágya kapcsán. Becsületes dolog akkor is erre
hivatkoznunk, amikor a kapott javakkal való elszámolás van - vagy lenne -
soron. Ám ezt - úgy tűnik - sokáig és makacsul elhanyagoltunk. Nem tudom
logikailag elképzelni, hogy egy demokráciában mit kellene a KÖZszolgálatban
a szakmának a használók, fenntartók vagy az adófizetők elől eltitkolni. Nem
nagyon értem a riadozást a nyilvánosságtól. Ha nincs takargatnivaló, ha
áttetsző a könyvtár, akkor miért kellene félnie tőle? Tegyük nyilvánossá
adatainkat, ráfordításainkat és teljesítményünket, és meg fognak bízni
bennünk a fenntartók és használók. 
Célom, hogy a bizalmat a legszélesebb körben szerezzük meg, és ez a
legszélesebb kör nem a könyvtári szaksajtóból tájékozódik. Az elszámolási
felelősség visszatartása robbanásokhoz vezet. Az Abu Gharib börtönben
történt kínzások, katolikus papok szexuális visszaélései, vagy 1956
forradalomnak nevezése egészen a BKV-buszok tragikus állapota mind kiderült
egyszer, nagy erkölcsi károkat is okozva a takargatóknak. (Jellemző válaszok
a rezsimektől: a kamerás mobiltelefonok betiltása az Irakban szolgáló
katonáknál, az 1962-es, hallgatási kötelezettséget előíró bizalmas
szentszéki nyilatkozat, fizikai megtorlások a forradalom után, vagy éppen
heves tagadások - a lebukás előtt.) Ha már megtörténtek a bajok, minél előbb
őszintén ez érdekeltek elé kell tárni a problémát, erős ígérettel annak
megszüntetésére. Esetünkben: mielőbb beszámolni az olvasóknak és az
adófizetőknek. (A cikk terjedelemkorlátok miatt csak négy lehetséges kiutat
és két enyhítő körülményt sorol fel). 

2.       Időzítés. Ahogyan a fenti példák mutatják, minél előbb érdemes
szólni. Julie Carpenter pl. már 1991-ben felhívta a figyelmet a veszélyre,
de nem figyeltünk eléggé (mint mondta, Kiss Gábor is olvasta a szakértő
cikkét ;-). Hogy válság vagy költségvetési megszorítások vannak? Igen.
Megszorítások legalább 20 éve, válság 2 éve. No jó, az idén még csak másfél
hónapja. S közben egyre szaporodtak az alvó aknák a könyvtárügyben. Lehet,
hogy érdemes lenne az aknák elhelyezőinek minél előbb felfedni őket és
hozzálátni hatástalanításukhoz. Ja, mert növeli, ki elfödi a bajt - ha jól
emlékszem. és ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja (ld.:
http://www.unitarius.hu/illyes-gyula-bartok.htm) Kissé földhözragadtabban,
ahogyan már említtetett:  "Te számolj be a rossz hírekről -- mielőtt egy
újságíró teszi ugyanezt." 

3.       Szándék. A mundér becsületét védelmezem. Csak éppen nem rövid,
hanem hosszabb távon. A könyvtárak hosszú távú céljaihoz vagyok lojális. S a
könyvtárak ebbéli arca nem önmagáéban fürösztendő, hanem az olvasókéban
mosandó meg -- meggyőződésem szerint. 
A Népszabadság-cikk rosszul is elsülhet a szakma számára, és ezzel számolnom
kellett nyilatkozatkor. - Szerintem inkább: vagy semleges, vagy hasznot
hozó. S ez leginkább a szakma tudatán múlik: pl. a válság megítélése kapcsán
(ld. előző levelemet): veszélynek, vagy kihívásnak veszi ugyanazt. Ha az
előzőnek: minden további nélkül tovább süllyed (használószám, költségvetés,
megbecsültség stb.). Ha az utóbbit: szilárdabb talajon dobbantva van remény
az ellenkezőjére. Hitem szerint jól döntöttem. (Szakmán kívülről kapott
vélemények szerint egyöntetűen, és szakmán belül is megerősítettek ebben
néhányan, egyelőre jellemzően nem nyilvánosan - bár felhívták figyelmemet a
szakma szenzibilitására.) E kérdéssel párhuzamban megvizsgálható az is: az
évtizedek óta takargatott kihasználatlan állomány tudatosan vállalt
kockázat-e? S a kettő közül melyik jelent nagyobb veszélyt?
Felmerült, hogy a cikk agyonüti az elmúlt másfél évtized könyvtári
marketingjét, meg hogy béka feneke alá vittem a könyvtárügy lobbierejét.
Szerintem éppen az orrabukás lehetőségét érdemes mielőbb elkerülni.
Képzeljük csak el: ha ma kezdjük el a hatékonyabb gazdálkodást, a az
állomány-témánál maradva: pl. 20-40%-os selejtezés után holnap a
felszabaduló helyre széket téve több és jobb kedvű olvasót ültethetünk le,
az eleve döglött könyveket fel nem dolgozva több időnk marad önképzésre,
olvasóra figyelésre, az értékes állományrészre, megnövekszik lobbierőnk stb.
(ld. előző levelem japán és német példáit). Ez persze munka. Ahogyan a
helyzet feltárása is. De az ember igyekszik rövid távú érdekek elé helyezni
a jövő nagyobb nyereségét. Mintha annó ehhez hasonlóan határoztuk volna meg
az erkölcs fogalmát. Jól emlékszem?

A magammal foglalkozás után azonban - Surányi Adrienn vagy Mándy Gábor
levelét is olvasva - felüdülés szólni a lehetőségekről. Fentebb már
említettem, hogy vannak könyvtárak, amelyek nagyarányú állományapasztást
terveznek. Remek! És arról is, hogy néhány halkabb beszédű könyvtáros
szerint talán még az 50%-nál is rosszabb a helyzet. Ez nem gond, ha van erő
a változtatásra! Kis cikkek is jelentek meg már, melyek az
állománygazdálkodás tudatosabbá válását vetítik előre. Sőt! Már péntek este
hallottam olyan vidéki rádióriportot, melyben a könyvtárigazgató a
Népszabadság-cikket jó alkalomnak tekintette könyvtára gazdálkodásának
bemutatására. Példás! Vannak, akik informatikai szolgáltatójuktól saját
könyvtáruk állományegészség-adatait kérik. A megfiatalított állomány
használtatására is biztosan vannak kreatív eljárások, jó tapasztalatok -
Gödöllőn kívül is J Csupa jó hírek, melyek copyright nélkül másolhatók! 

Talán már csak arra kell várni, hogy a rendszer egészének döntéshozói is
hozzálássanak a további meglévő aknák felszedegetéséhez, az aknamentesített
terepen pedig az egyébként is frissíteni ígért stratégia revíziójához.   

Mikulás Gábor 

----------------------------------------

A korábban általam kifejtett pontok tartalomjegyzéke a
http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/302/index.php -n: 

Nyilatkozói attitűd

-          Könyvtár(os)i, használói, adófizetői szempontok 

-          Szándék kérdése 

A cikkről általában

-          A cikk műfaja 

-          Újdonságérték 

-          Időzítés 

-          Válságidőben 

-          Várható következmények 

-          A nyilvánosság foka 

A cikk tartalmi elemei

-          Hatékonyság kérdése

-          Eredmények és problémák egyaránt 

-          Példák

-          A diskurzusban nem említett tartalmi elemek 

-          Következtetés 

Szakmai szempontok, lehetőségek

-          Selejtezés könnyítése 

-          Apasztási adminisztráció 

-          Újabb állományegészség-vizsgálatok

-          Megtérülés-mutató számolása 

-          Nagyobb figyelem a virtuális szolgáltatásokra 

-          Átlátható közös állomány 

Kommunikációs lehetőségek

-          Szakmán belüli kommunikáció 

-          Tanulás a nem szerencsés problémakezelési példákból 

-          Ha kríziskommunikáció 

-          Kevésbé szerencsés kommunikációs motívumok 

Előnyök kovácsolása a kommunikációval 

-          Hírnevet védő intézkedések

-          Károk elszenvedése vagy előnykovácsolás a kommunikációval

-          Az ügyetlen kommunikálás lehetséges következményei

-          Probléma megelőzése ill problémából bizalomerősítés

Két példa, személyes tapasztalat

-          Iskolai könyvtárak Szövetsége, Japán (apasztást követő
költségvetési elismerés)

-          Hannoveri Városi Könyvtár (30%-nyi apasztást követő
használat-növekedés)

............................................................................
..
............................ Mikulás Gábor ...........................
.................. információs és pr-tanácsadó .................

.  <mailto:mikulasg at gmconsulting.hu> mikulasg at gmconsulting.hu
<http://www.gmconsulting.hu/> www.gmconsulting.hu .
... tel.: 76 497-568, 30 239-2293, Skype: mikulasg .....
............................................................................
..

P Mielőtt kinyomtatnád ezt az e-mailt, gondold meg, valóban szükséges-e.
Napról napra kevesebb fa lesz a világon.
            Before you print this e-mail, please consider whether it is
really necessary. Each day there are fewer trees on Earth.

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20090212/be05dec7/attachment.html>