[KATALIST] Indulatok nélkül a porosodó konyvekről

[mandygabor at yahoo.com]

(Rövid hozzászólás egy nyugdíjastól)

Először is: ne tessenek emgézni. Másnak is lehet ilyen monogramja.
:-)

Másodszor: demokráciában élünk, amelyben mindenki szabadon
kifejtheti a véleményét. A szakmai véleményét is. Legfeljebb
téved, és ugyanolyan fórumokon kell kiigazítani.

Mikulás Gábor szakember, de nem a könyvtárosság szószólója.
Még egy nagy könyvtár főigazgató sem lenne szószóló, csak
egy szakember a sok közül. (Ha a minisztériumi osztályvezető
vagy a könyvtárosegyesület elnöke hangoztatna ilyen nézeteket,
akkor kellene csak megszeppennünk.)

A hozzászólások egy része nem a tényekkel foglalkozik, hanem
a felháborodásnak ad hangot. "Kiírta magát a szakmából"?
Minisztériumi állásra pályázik? Bértollnok? Vajon nem viták
révén alakul-e ki a többségi álláspont? (Nehogy már úgy
titkoljuk az inaktív állománnyal kapcsolatos "titkunkat",
mint amikor a Vatikán igyekezett nem beszélni a pedofil
papokról! - Jó, ez csak fekete humor...)

Harmadszor: tényleg sok könyv porosodik a polcokon. De ezen
nagyon nehéz változtatni. A könyvbeszerzési dilemma hasonlít
ahhoz, amit a reklámról szoktak mondani: a reklámkiadások
fele biztosan felesleges, csak azt nem lehet tudni, hogy
melyik fele.

Az új könyveket mindenképpen be kell szerezni, mert
ezeket keresi az olvasó. Ha viszont már megvettük, nem
könnyű selejtezni, mert a selejtezés néha többe kerül,
mint a megtartás. Persze segítene, ha a könyvtári
rendszer dinamikusan tudna reagálni a változó igényekre,
minden dokumentum hozzáférését biztosítva. (Nekem
személy szerint a könyvtárközi kölcsönzéssel sincsenek
jó tapasztalataim.) Nehéz megtalálni azt a pontot, ahol
értelmesen végre lehetne hajtani a változtatást.

Az egyik megoldás az áthelyezés, külső raktárakba,
tároló könyvtárakba, ahol tömören, a helyet a legjobban
kihasználva lehet megőrízni az információt, és
kielégíteni az időnként mégis csak jelentkező
kölcsönzési igényeket. (Jó lenne hallani a külső
raktárak forgalmával kapcsolatos tapasztalatokat!)

A másik megoldás az elektronikus hozzáférhetővé tétel.
Szerény véleményem szerint jobban járna a könyvtár és
az olvasó is, ha minden energiánkat arra fordítanánk,
hogy megváltozzanak a szerzői jogok, ne akadályozzák
az információ eljutását az olvasóhoz. (Az nem érv, hogy
egy kis ország könyvtárosai ezt nem tudják elérni.
Össze kell fogni a nagy országok könyvtárosaival.)

Mikulás Gábor is említ több költségkímélő lehetőséget.
Ezeket meg kellene vitatni, szakszerűen, indulatok nélkül.
(Az egyik ötlete, az igény szerinti publikálás is főleg
elektronikusan hozzáférhető formában képzelhető el.
Papírkiadású dokumentumok esetében esetleg az elektronikus
adathordozóra történő szkennelés lenne a járható út,
abban a könyvtárban, ahol megvan a mű. A fizetés
mikéntjéről kellene vitatkozni inkább.)

Végül: ne féljenek azok, akik szerint Mikulás Gábor
írása elveszi tőlünk az esélyt, hogy a gazdasági
válság közepette, amikor a beruházások egyre nehezebbé
válnak, a szokásosnál több juthasson a könyvtáraknak.
A könyvtár, még a kevésbé hatékony és porosodó könyvekkel
teli könyvtár is, jobb alternatíva, mint - mondjuk -
egy stadion vagy egy színház. És ki mondta, hogy a
helyi önkormányzatok vezetői a Népszabadságban megjelent
cikkek szerint költik el a pénzüket?

:-)

Tisztelettel:
Mándy G.



> Éljen M. G. Engem is hibára késztetett. Bocsánat... 


> M. G. nem
> méltó a válaszra sem, mert 
 
>   Isten áldja Önt M. G., Isten áldja, mert jól mondja
> Kokas Károly: Ön kiírta magát a szakmából. (Benne volt
> egyáltalán?)
 
(A "profil" alapján:)
>   Leghatásosabb ellenszere az elhallgatás, az, ha nem
> vesznek róla tudomást. Persze vigyázni kell rá, mert
> ilyenkor a végletekig feldühödik, de értékelni kell azt
> is, hogy éppen a düh az, amely hibára kényszerítheti:
> mint például most, az újságban való megszólalása
> esetében.
 
>   Határozottan kell fellépni ellene, de nem a vita, hanem
> az elhallgatás módszerével, még akkor is, ha ő
> világgá kürtöli: azért akarják elhallgatni, mert
> nincsen érv vele szemben, mert ő az okosabb és a jobb.
> Figyelem: ennek bizonyítására óriási fegyvertára van,
> ráadásul, nagyon rafináltan, éppen az általa ostorozott
> és vezetni kívánt könyvtárosság önkritikus
> megnyilvánulásaiból veszi érveit.
 
>   Végső konklúzió: nevezettet kerülni kell, amennyire
> lehet, mert az általa támadott körre rendkívül
> veszélyes, a vele való vitát pedig mindenképpen a
> minimálisra kell csökkenteni, csak így lehet hazug,
> álságos és érvei hirdetésére minél kevesebb teret
> adni. neki. Érdemes lenne megfontolni kizárását a
> könyvtárosság minden fórumáról, azonban ez nagyon
> meggondolandó, mert ha kizárják, nem fogják tudni, hol
> támad legközelebb.


>   M. G. nevére én is spamszűrőt tettem. 
> 
>   Megkérem a könyvtárosság T. vezetőit, nehogy
> tárgyban konferenciát, bármiféle megbeszélést
> hívjanak össze, fórumot nyissanak: M. G. vágya ugyanis
> éppen ez. (Ezt leveleiben ki is fejezte.) Nem szabad, hogy
> mi adjunk teret ártalmas véleménye nyilvánosságra
> hozatalának.
 
>   A könyvár és a könyvellenesség mellett (ennek
> folyományaképpen) az olvasásellenesség M. G.
> legveszélyesebb tevékenysége: aki olvas, gondolkodik. Aki
> gondolkodik, az a fennálló hatalomnak nem jó. Ebből
> következően M. G. a fennálló hatalom legnagyobb
> támasza.

> a mindenkori hatalom M. G-t és a hozzá hasonlókat
> titokban, a javaslat nyilvános részével homlokegyenest
> ellenkező módon, mindig támogatni fogja. Ld.
> Népszabadságos megjelentetés.)