[KATALIST] szolgalat

["Szabó G. Tibor"]

Kedves László,

sajnálom, csak abból tudok kiindulni, amim van. Valóban, főképp 
leveleiből ismerem, meg a révfülöpi könytárból, mint olvasót. Tehát 
emlékszem néhány levelére, vagy mikor rákérdezett  - kissé szigorú 
stílusban - az "Új könyveink" feliratú táblára ajánlóként kirakott 
katalóguscédulák sarkában látható piros "+" jelem mibenlétére :-)
[Azóta - nem csak Mikulás Gábortól - megtanultam, ez az akkoriban 
elterjedt ajánló módszer a posvány egyik megnyilvánulása, nem pedig 
marketingfogás.]

Ha én lennék az egyetlen, aki ilyen kevéske adalékból alkot modelleket 
(és gondol másokat ilyennek vagy olyannak), igen röstelleném. A 
tenyérnyi szoknyáról sem tudni, éppen divat-e, vagy munkaruha - mégis, 
mindenki gondol valamire, tehát talán nem mondok semmi újat azzal, hogy 
ez az általános megközelítés: röviden élünk, gyorsan ítélünk.

Szánalmasan kevés a kiindulási alapom - nem csak Önhöz, de szinte minden 
emberhez a világon, tehát bocsánatot kérek és visszavonom a 
köznevesítést meg bármit - és leveszem a lobogómról, mielőtt kitűztem volna.
Vannak nekem könyvtárszakmai példaképeim épp elég közelről: az édesanyám 
és a nővérem.

Ismételt elnézését kérve a köznevesítésért, "szerény változatához" pedig 
jó egészséget és még hosszú munkabírást kívánva, tisztelettel:

Szabó G. Tibor szakinformátor, minőségmenedzser
Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar
Zalaegerszegi Intézet Könyvtára * http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar
8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A, Tel.: 92/509-941
-----------------------------------------------------------------



László Pintér írta:
> Kedves Tibor, őszintén meglepett és - bevallom - nem is nyerte el a
> tetszésemet a következő eszmefuttatása:
>
> Valójában nem tudok mit kezdeni azzal, hogy már
> sosem leszek "pintéri" és még nem tudok - de talán nem is akarok egészen
> - "mikulási" sem lenni (elnézést kérve a köznevesítésért).
>
> Több okból sem teszik, csak kettőt említek.
> Ön nem ismer engem, csak néhány levelemből. Kérem, ne gondolja azt, hogy
> azokból tudja, milyen is az, ami "pintéri". (Hiszen azt talán még én sem
> tudom igazán;)
> Ön fiatal ember, talán nem emlékszik rá, nem látta, nem volt a kezében, volt
> egyszer egy kötet, 1949-ben adta ki (éppen abban az évben születtem) a
> Szabad Nép, az volt a címe: "Lobogónk Petőfi". Horváth Márton, akkori
> "kulturpolitikus" előadásnak címe volt a fenti "szállóigévé" lett két szó.
> Olyannyira "szállóige" lett, hogy nem csak jelszó, de még kormányprogram is
> vált belőle. Mondhatom tehát némi maliciával: én születésem pillanatától nem
> szeretem, ha - bárkit, akármilyen formában is - "lobogóra tűznek". Még ha
> csak ilyen "enyhe formában is", mint Ön, vagyis köznevesítve. Nem
> vindikáltam magamnak soha semmilyen jogokat: nem kívánok senki szószólója
> lenni. A magam nevében beszélek, a magam véleményét mondom. Ha más azzal
> egyetért, örülök, ha nem, legföljebb vitatkozok vele kicsit. De senkitől nem
> kívánom, hogy "pintéri" legyen. (Ezért nem lettem pl. politikus;) Így aztán,
> szerényen, megkérem Önt is: ne tűzzön engem semmiféle lobogóra. Nem
> "köznevesítsen". Jó vagyok én, köszönöm, csak ebben a szerény változatban
> is:
>
> Pintér László
>
> [...]