[KATALIST] szolgalat

2008. Már. 18., K, 08:33:50 CET

Kedves Tibor, őszintén meglepett és - bevallom - nem is nyerte el a
tetszésemet a következő eszmefuttatása:

Valójában nem tudok mit kezdeni azzal, hogy már
sosem leszek "pintéri" és még nem tudok - de talán nem is akarok egészen
- "mikulási" sem lenni (elnézést kérve a köznevesítésért).

Több okból sem teszik, csak kettőt említek.
Ön nem ismer engem, csak néhány levelemből. Kérem, ne gondolja azt, hogy
azokból tudja, milyen is az, ami "pintéri". (Hiszen azt talán még én sem
tudom igazán;)
Ön fiatal ember, talán nem emlékszik rá, nem látta, nem volt a kezében, volt
egyszer egy kötet, 1949-ben adta ki (éppen abban az évben születtem) a
Szabad Nép, az volt a címe: "Lobogónk Petőfi". Horváth Márton, akkori
"kulturpolitikus" előadásnak címe volt a fenti "szállóigévé" lett két szó.
Olyannyira "szállóige" lett, hogy nem csak jelszó, de még kormányprogram is
vált belőle. Mondhatom tehát némi maliciával: én születésem pillanatától nem
szeretem, ha - bárkit, akármilyen formában is - "lobogóra tűznek". Még ha
csak ilyen "enyhe formában is", mint Ön, vagyis köznevesítve. Nem
vindikáltam magamnak soha semmilyen jogokat: nem kívánok senki szószólója
lenni. A magam nevében beszélek, a magam véleményét mondom. Ha más azzal
egyetért, örülök, ha nem, legföljebb vitatkozok vele kicsit. De senkitől nem
kívánom, hogy "pintéri" legyen. (Ezért nem lettem pl. politikus;) Így aztán,
szerényen, megkérem Önt is: ne tűzzön engem semmiféle lobogóra. Nem
"köznevesítsen". Jó vagyok én, köszönöm, csak ebben a szerény változatban
is:

Pintér László

P. s. Sok magánlevelet kapok, akárcsak Horváth Sándor Domonkos. Hideget,
meleget. Némelyiken mulatok, némelyiknek örülök, némelyikre válaszolok is.
Megragadva az alkalmat, most közzéteszek egy "magánválaszt" (természetesen
nem fedem fel, kinek írtam), mert úgy látom, magyarázni kell, amit tegnap
egy másik ügyben fogalmaztam meg.

  Kedves ...., jó korán bejöttem ma (is) dolgozni. Nézegetem a leveleimet, s
az Önében, nem kis meglepetésemre, ezt olvasom: "Önnek is ezt ajánlom."
Nos, nem nekem kellene "ajánlani", hogy a szakdolgozatok kölcsönözhetők
legyenek. Ha  ezt nekem "ajánlja", akkor nem értett meg semmit a levelemből.
Nyilván rosszul fogalmaztam. (Bár általában azt szokták mondani, nem kell
tolmács ahhoz, hogy megértsék, amit mondani szeretnék...;)
Az embernek vannak főnökei. Nekem most már 36 éve. Mivel közalkalmazott
vagyok, azok a főnökeim, akik, mondjuk így, fönntartják a könyvtárat. Annak
a könyvtárnak, amelyben jelenleg dolgozom, a Kar vezetői a főnökei. Ők a
"fenntartók." Ők pedig azt mondják: ezt és így csináld. Erre adom neked a
pénzt. Ilyen esetben legfeljebb csak kérhetek, kívánhatok, javasolhatok.
(Meg is tettem.) Gondoltam, ez  mindenki előtt világos. Meg talán az is,
hogy kölcsönözném én  a szakdolgozatokat is. (Meg bármilyen más
dokumentumot). Ha megvolnának hozzá a feltételek! Mert most nincsenek meg.
És emiatt kicsit félnék is, ha előírnák nekem ezt a feladatot. Ezért mondom,
hogy nem jó szó az "ajánlom". És ezért mondom: szerintem azt írhatta volna
inkább az ajánlom helyett, hogy "kívánom". De tudja mit: aggályaimat
fenntartva (nincsenek meg a feltételek) elfogadom az "ajánlatát".
Kölcsönözném a szakdolgozatokat. A fenntartó meg azt mondja: nem
kölcsönözheted. Amióta csinálom ezt a munkát, általában azon gondolkodom,
hogy az ilyen helyzeteket hogyan lehet megoldani. Aztán néha sikerül, néha
nem.
A legmélyebb tisztelettel azt ajánlom Önnek, gondolkodjon el fenti
"monológomon" egy kicsit...

Pintér László

"Szabó G. Tibor" <szabo.g.tibor at pszfz.bgf.hu> írta, 2008.03.17.:
>
> Nos, legalább egyszer nem kérdeztem tökéletes hülyeséget - bár akkor nem
> erre a humanista válaszlehetőségre gondoltam, hanem egészen hétköznapi
> praktikumokra. A nyers őszinteséget eltűri a barátság, igaz. Egyetértek:
> többet érne sok szakmai okosságnál.
> Annál inkább, mert számomra listánkon is szaporodni tűnik a barátságalap
> nélküli nyers őszinteség, a "torokra célzás", a kicsit magasabb labdák
> őserővel történő leütése.
>
> Ami a félreérthetőséget illeti, én is elkövettem valamit, mikor
> "választásos stílusban" feszegettem Pintér László és Mikulás Gábor
> különbözőségét, csak azért, mert itt és most nekem az egyik
> pragmatikusabbnak tűnik. Valójában nem tudok mit kezdeni azzal, hogy már
> sosem leszek "pintéri" és még nem tudok - de talán nem is akarok egészen
> - "mikulási" sem lenni (elnézést kérve a köznevesítésért).
>
> Üdv.:
>
> Szabó G. Tibor szakinformátor, minőségmenedzser
> Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar
> Zalaegerszegi Intézet Könyvtára * http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar
> 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A, Tel.: 92/509-941
> -----------------------------------------------------------------
>
>
>
> Horvath Sandor Domonkos, dr. írta:
> > Szabo G. T. feltette a kerdest, miszerint "nem tanultal semmit Mikulas
> > Gabortol?" De igen, megpedig a kovetkezot: antagonisztikus szakmai
> > ellentetek mellett is letezhet baratsag, es az meg a nyers
> > oszinteseget is elturi. Ha korbenezek a szakmaban, a szakmai viszonyok
> > kozott, akkor meg kell allapitanom: ez nem keves. Ha kelloen
> > elterjedne, talan erne annyit, mint a dedikalt halozatok :-)
> >
> > Udv.:
> > HSD
>
> _______________________________________________
> Katalist mailing list
> Katalist at listserv.iif.hu
> http://listserv.niif.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/katalist
>

-- 
Pintér László
Pécsi Tudományegyetem
Pollack Mihály Műszaki Kar Könyvtára
Tel.: 72/503-650/3904
Fax.: 72/503-650/3932
Otthoni telefon: 72/226151
Honlap: http://www.csorbagyozo.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://listserv.niif.hu/pipermail/katalist/attachments/20080318/03477335/attachment.html>