[KATALIST] a hatekony konyvtarkozi ;-) +real

["Szabó G. Tibor"]

Kedves Lista,

megint elmerengtem ezen a "korlátozott javak elosztója" szerepünkön, ami 
a véges (és minél régebbi kiadású és/vagy kisebb példányszámú, annál 
végesebb) jószágokkal jár együtt - esetünkben nyomtatott könyvvel, 
folyóirattal stb. Ami a könyvtárközit illeti, a saját gyűjtemény mindig 
eltörpül amellett, amit kívülről, a többi gyűjteményből közvetíthet a 
könyvtár - persze, ez továbbra is a korlátozott javak közvetítéséből 
éldegélés. Szűkös javakhoz való hozzáférés vagy hozzá nem férés tesz 
minket gazdagokká és szegényekké - igaz ez információs értelemben is. Mi 
a társadalmi orvosság erre? A könyvtár. Kölcsönözhetünk azonnal, illetve 
ennyi vagy annyi várakozás után, vagy ülhetünk naphosszat az 
olvasóteremben. Ha előfordult már velünk, hogy valamit mégsem kaptunk 
meg a könyvtártól (az igények hány százaléka is ez?), akkor nem hihetjük 
komolyan, hogy a mai "könyvtári hozzáférés" volna a civilizáció legjobb 
megoldása.
Tulajdonképpen mi, könyvtárosok régi érdekszövetségben élünk a 
favágókkal, papírgyárakkal, nyomdákkal, hagyományos kiadókkal és 
terjesztőkkel. Mi lenne velünk a gyűjtemény nélkül, milyen "-tár" 
lennénk? Esetleg lehetnénk a digitális információk "hiteles helyei", 
azon e-példányok gyűjteménye, melyek valóban autentikusak?
Azért nem kell félni, az információnak költségei vannak és sokak szerint 
anyagi hasznának is kell lennie (na, ők nem creative commons pártiak), 
tehát - a digitálisan korlátlan eloszthatóság csodálatos lehetősége 
ellenére! - törekedni fognak a hozzáférés korlátozására, míg 
piacgazdaság a világ (s tán azon is túl). Gyüre Péter a tudója, milyen 
hatékonysággal :-)

Szerintem nem a digitális fényképezőgép a plágium ördögének eszköze, 
hanem épp a korlátozott hozzáférés és kutathatóság. Ha olyan forrásból 
lopnak, melyet nem könnyű összevetni az új "alkotással" (mert más a 
formátuma, kevés helyen férek hozzá stb.), a lopás valószínűleg nem fog 
kiderülni. Minél teljesebb és gyorsabb egy alkotás összevethetősége a 
lehető legtöbb potenciális forrással, annál nagyobb a lebukás 
valószínűsége amellett is, ha a leleményes szerző átfogalmazza az 
eredetit úgy 5 szavanként (kimutatható a sok, kis egyező szakasz is, ez  
csak statisztikai elemzés kérdése; kimutatható a feltűnően azonos 
szókincs, ez meg statisztikai alapú textológia). Ami nem mutatható ki 
géppel: lopjunk idegen nyelvről, pl. angolból, főleg a tehetséges 
ismeretlenektől, úgy végkép nem derül ki. Persze, aki tehetséges 
ismeretleneket olvas angolul és lefordítván saját eszeként árusítja, az 
nem hülye ;-)
Ha a szerzőknek is úgy ellenőriznék az eredetiségét, újdonságértékét 
mint a szabadalmazóknak, kevesebben és mást firkálnának.
Miért nincs ma pl. országos szakdolgozat-adatbázis a (nálunk már 7 éve) 
digitális formában  szolgáltatott példányokból, plágiumszűréssel? Mert 
tízmillióból megvalósítható lenne és ennél vaskosabb marhaságokat is 
támogattak már több pénzzel e medencében? Vagy a színvonal lenne hamar 
megállapítható szakdolgozóra és konzulensre nézve egyaránt? Vagy mi?

Attól kell-e félnem, hogy a cikkbéli "egyetemista Domonkos" profi 
tartalomtolvajjá válik, vagy attól, hogy kutatóvá és szerzővé 
avanzsálván elfelejti a nehézkes hozzáférés kínjait és ő is markát 
tartja majd minden flekkes vackáért?

Hogy mi minden kapható meg KKK-val hazánkban, azt jól példázza a tegnapi 
esetünk: saját oktató-szerzőnk néhány cikkét kértük digitálisan (mivel 
még tiszteletpéldányt sem kapott kiadójától). A váloszka:
"Teljes mértékben tiltott e-mailben küldeni beszkennelt anyagot. Mi is 
csinálnánk, ha lehetne. Ez lenne a legegyszerűbb. De jelen pillanatban a 
magyar szerzői jogi törvény ezt egy az egyben elveti."

Mindezt felsőoktatási gazdasági szakkönyvtárból írtam: mint könyvtár, mi 
gyorsan arra a sorsja jutunk, "mint erdőben a vadnyom"* -  az oktatás 
fogyasztói, minőségügyileg "fő érdekeltjei" (a hallgatók) INGYENES ÉS 
elsődlegesen DIGITÁLIS forrásokért üvöltenek (mert ki szereti a 
zugszkennelt anyagok digitális korrektúrázását?)... Az más kérdés, hogy 
az e-tankönyvet kétoldalas, fekvő kéthasábos A4-re még egy darabig 
kinyomtatják majd, de ez is kivérzik majd egy könnyű, energiatakarékos, 
olcsó és "szemrevaló" e-papírral. Vagy majd kölcsönözik maguk az 
e-kiadók és -tananyagtárházak 90 napra 90 Ft-ért és nem fogják lopni. 
Mivel a költség minimális, a lé 90 %-a a szerzőé, 10 % a "forgalmazóé" 
lehet - és nem kell több, mert mindkettő megél belőle.

Mi lesz, ha nem lesz korlátozó tényező az információs javakhoz történő 
hozzáférésben? Esetleg a felhasználói tevékenységet, az 
információhasználatot lehetne mentorálni és forráshely helyett 
elsődlegesen szakértelmet szolgáltatókká válhatnánk? (No, ilyenkor érzem 
azt, hogy aki ezt üzleti alapon csinálja, az infobróker, aki meg 
szociális alapon, az könyvtári tájékoztató).
Ha a webkettő megroggyaszt, mit tesz a könyvtárral a 3 vagy 4 - hogy a 
természetes egész számokat ne soroljam tovább.

*[ József Attilától :-) ]

Üdvözlettel:

-----------------------------------------------------------------
Szabó G. Tibor szakinformátor, minőségmenedzser
Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar
Zalaegerszegi Intézet Könyvtára * http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar
8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A, Tel.: 92/509-941
-----------------------------------------------------------------



ildiko.sutto-g at sanofi-aventis.com írta [részlet!]:
> Az már csak hab a tortán, hogy egy elektronikus dokumentummal azt teszek amit akarok ez viszont már a plágium szerteágazó témakörébe tartozik.
>   
[...]
> Egy kicsit messze kerültem a "hatékony könyvtárközi kölcsönzés" témájától viszont a felvonultatott példákat nem is tarom annak, hiszen ma már sürgős esetben percek alatt megkapható egy óhajtott cikk, vagy könyvfejezet legális úton. Persze ritka művek faltól falig másolása nem tartozik ebbe a körbe.
>   


________ Information from NOD32 ________
This message was checked by NOD32 Antivirus System for Linux Mail Server.
http://www.nod32.com