[KATALIST] vmmk.hu

[Feher Miklos]

Jó emlékû Bachát professzorom jutott most eszembe, aki 
nyelvészetre tanított, és igen szigurúan megkövetelte a helyes 
nyelvhasználatot. Tõlünk, tanárjelölt hallgatóktól. És az irodalmi 
nyelvet használóktól. De megértõ és türelmes volt a köznyelvet 
beszélõk és használók iránt. Sõt érdeklõdéssel figyelte a 
nyelvfejlõdés jelenségeit, amiket a legtöbb esetben a köznyelvben 
ért tetten, néha otromba alakban, néha csak kevésbé durva 
formulában. Hja, a világ mindig romlik, mondjuk ilyenkor általában. 
Szerencsére a nyelv esetében van mibõl. Mint hogy a Nap is saját 
anyagát fûti el, egyszer tehát majd kiég, de most és néhány ezer 
évig még ez a gyengülû vénülõ Napocska szerencsére melegen 
sütöget.

Engem örömmel tölt el, ha a nyelvért tenni tudók és akarók a 
nyelvet védik. Ez egy emberi parancs az anyanyelvet használó 
kimûvelt fõ számára. De az is emberi parancs, hogy ne alázz meg 
fölöslegesen másokat. A tudás átadás folyamatának széles a 
módszertani skálája, de a megszégyenítés nincs köztük. A köznyelv 
fórumán a köznyelvet használó jelen lehet - ha 'nem érhetõ el' vagy 
ha 'nem elérhetõ' akkor is.

A kultúrának pedig õre volt Laci (nagy)bátyám is, aki csak nyolc 
osztályt végzett, a nyelvet hibásan használta, de felolvasta nekem a 
nyári szünidei estéken a János Vitézt. Pedig õ még könyvtáros 
sem volt soha...

Fehér Miklós