Re: Digitalizálás [adaleka normakoveteshez]

[Bánhegyi Zsolt]

Moldován István január 6-i levelében a friss hirek kapcsán töprengésre
sarkall:

>nagyon durván. Ha a könyv az Interneten lesz, akkor miért kell még
könyvtár?
..
>egyre komolyabban kell számolni, hogy a könyvtáraknak
>alapvetően profilt kell váltani. Egyre fontosabbak lesznek
..
>folyóirat, sőt a munkahely is. De meggondolandó, hogy
>nem kell-e alapvető koncepciót váltanunk hosszú távon,
>hogy megmaradjon a könyvtár, a munkahelyünk. Ismerjük
>a döntéshozók, fenntartóink "alapos könyvtári" ismereteit,

Tényleg súlyos, nem bagatellizálható kérdések. Nem igazán vigasztaló,
hogy egy sor foglalkozás is létalapját látszik vesziteni és az utcai
lámpagyújtó sorsára juthat akár. A tanár aggódva figyeli a távoktatás
sikereit, a forditó - magam is az - is - lennék - a Babelfish automata,
egyre tökéletesebb forditásait, a mesterséges intelligencia eredményeit.
Bajban van az informatikus is, mert az újabb termékek működtetéséhez
már alig kell extra hozzáértés, az eldobható mobilkészülékek kora
küszöbén a mobil szervizekben útilaput kötnek a szakemberek talpára.
Az orvos se ülhet babérjain, mert a hálózaton levő hihetetlen tömegű
orvosi segédanyag miatt elfordulnak tőle -- s eljön az idő, amikor
mindenki saját ambulanter módon veszi ki a fogát meg a vakbelét-:)))
De a jogászok is félhetnek, mert a hálókultúra szokásai és természetes
elmozgása ellen még a nagy korporációk zsoldjában állva, azok által
nyilt hatalmi eszközökkel keresztülhajszolt ember- és társadalomellenes
szerzőijog-törvényeket sem lesznek képesek betartatni és elfogy a munkájuk.

Maradjunk viszont magunknál - talán még szükség lesz az információ
és tudás szervezésére és a nagy virtuáldzsungelben való eligazodásra.
Egy már nem annyira friss, néhány hónapos kis újságcikk forditását
küldöm az összkönyvtárosi töprengéshez adalékul. A Chicago Tribune
2004. június 28-i számában jelent meg ez a kis írás, egy tallózószerű At
Random: Magazines c. rovatban. Szerzője James Warren, a lap újságírója.

Ne csukd rá a koporsófedőt egy amerikai intézményre!

Internetes kultúránkban, ahol a keresőmotorok nagyobb becsben vannak,
mint a tűzoltómotorok, a könyvtáraknak is látszólag befellegzett. De ahogy
egy légitársaság magazinjának - lám, a legváratlanabb helyről is nyerhetünk
okosságot - "sssssSSSSSHHHHHH," c. cikkében áll, a könyvtárak
újrafeltalálják magukat és megint virágzásnak indulhatnak, ahogy átlépnek a
digitális szakadékon.

A United Airlines légitársaság Hemispheres c. havi magazinjának 2004.
júniusi számában Charles Lockwood egy szép foglalkozás portréját festi meg
egy szembeszökően rugalmas és életrevaló intézmény bemutatása kapcsán,
amely épp azon fáradozik, hogyan találja fel újra önmagát.

Bárhova néz az ember, egykor ormótlan terek komputerközponttá, forró wi-fi
zónává alakulnak, ahol a bevándorlók részére irodalmi és állampolgársági
kurzusokat tartanak, sőt olyan ötleteket hasznosítanak, mint a
könyvesboltban
szinte kötelező kávézó, vagy a múzeumoktól ellesett ajándékbolt.

Amíg a sporteseményeken 2002-ben 204 millió ember járt, a könyvtárak
statisztikája 1,1 milliárd látogatást regisztrált. Az önkormányzati,
települési
hatóságok a büdzsé 80 százalékát fedezik, a könyvtári éves kiadás 14
milliárd
dollár. Bizonyára a szűkülő városi költségvetések miatt a könyvtárak
problémákkal néznek szembe, igen valószínű, hogy zömükben túl fogják élni
a krízist, pusztán abból a felfogásból kifolyólag is, amely ezeknek az
intézményeknek fundamentális fontosságot tulajdonit a demokratikus
társadalom keretei között.

A dogok gyökerében persze az a hetvenes évekből származó hamis jóslat áll,
amely a papir és a papirkönyvek hanyatlását vizionálta. Lockwood szerint
üres
fecsegés volt az egész: 1982 és 1998 között a nyomtatás és a papirra irás
volumene világszerte megduplázódott, amely persze részben épp az internetnek
és az onnan nyert anyagok kinyomtatásának köszönhető.

És a papír állítólagos halálának szimbóluma, a komputer az, amely a könyvtár
szerepét újraéleszti, hiszen a könyvtári látogatók hozzávetőlegesen 26
százaléka
használja ott az internetet is. S mivel a komputer-használat elemei, a
számítógépes
irástudás (computer literacy) a munkahelyi lét és megmaradás alapja, a
könyvtárak
azok a helyek, ahova minden korú és rangú amerikai mehet ezt a tudást
megszerezni.

A New York Public Library egyik munkatársa szerint a könyvtár a
Felvilágosodás
alapelveinek megtestesítője. Lockwood véleménye az, hogy a digitális korszak
szofisztikált és vibráló társadalmaiban sem lesz ez másként. Ezért nyitotta
meg nemrég
Seattle példának okáért grandiózus, 34 ezer négyzetméteres belvárosi
könyvtárát,
amely az egykor veszélyeztetett fajnak kikiáltott könyvből 1,5 milliót tud
helyben
elérhetővé tenni.

Bánhegyi Zsolt