Re: [KATALIST] Digitalizálás [adalek a normakoveteshez]

[Pinter Laszlo]

Kedves Digitalizálók (és Nem Digitalizálók!)

Alábbiak jutottak eszembe a leveleket olvasva:

1. a legnagyszerűbb dolgok közé tartozik, ha egy egyszerű keresőkérdés alapján (vagy akár több lépésben) megtalálok valamilyen szöveget az Interneten - méghozzá "teljes szöveget"
2. könyvtárosként még nagyobb örömmel használom (fel-ki) az Internet nyújtotta lehetőségeket, de 
3. könyvtárosként (és "magánemberként" is) nehezen fogadom el a "tilalmakat"
4. a könyvtáros nem térhet ki "a digitalizálás elől", "fel kell venni a kesztyűt"; mondhatnám úgy is: ez a jövő (másutt már a jelen, ill. sok helyen már a félmúlt)
5. magam is digitalizáltam
6. és vannak még filológiai kérdések is

Az első ponthoz nem kell magyarázat, nem hiszem, hogy bárki másképpen gondolkodna ezzel kapcsolatban.

A második pont szintén nem szorul magyarázatra.

A harmadik ponttal már "gondok vannak". Mert nem lehet mindent digitalizálni, vannak "tiltott gyümölcsök". A "tilalmakat" azonban törvények szabályozzák, törvénytisztelő emberként (a könyvtáros is csak ember;) nem tehetünk mást, mint amit azok előírnak nekünk. Tehát pl. nem digitalizálhatom a szabványgyűjteményünket (igen jó gyűjtemény, sokan ismerik, keresik, Siófoktól Debrecenig) mert a Szabványügyi Testület (az Artisjus-sal "karonfogva") azon nyomban "bezáratná a könyvtárat". Legalábbis a könyvtárosokat. (Jelzem: ezen a területen még a másolás is gond: voltak vállalkozók, akik egész sereg szabványt másoltattak nálunk egyszerre. Ezt természetesen megszüntettük. Akkor több hallgatót megbíztak: másoltassanak nálunk egy-két szabványt, úgymond fejenként, s végül meglett a kívánt mennyiség. (Néhányan még fizettek is ezért a hallgatónak.) Megszüntettük a szabványok másolását. (Remélem, az  SZT vagy az Artisjus képviselői ezeket a sorokat nem olvassák! Már régen volt az a gyakorlat!) Sőt: már egyáltalán nem másolunk. Semmit. Nincs rá idő és ember. Amúgy sem volt gazdaságos. Sőt ráfizetéses volt.  De a tilalom - bosszant. (Olyan vagyok, mint a kisgyerek: mennél jobban tiltanak valamitől, annál jobban kívánom...) Talán Drótos László írása itt utat mutathat. Még visszatérek rá.

A negyedik pontban jelzettekről már sokat olvastunk - másutt is. De általában is: a könyvtáros semmi elől nem térhet ki. Mi ilyen "haladó" emberek vagyunk (jelentsen ez a töltelékszóvá vált jelző akármit): semmi elől nem térhetünk ki. Ha valami fejlődik (figyelem: újabb töltelékszó), azzal nekünk is fejlődni köll. Sőt: a menedzserek szerint nekünk kellene mozgatni a fejlődést. (Ha az ember elkezd buta szavakat használni, azonnal talál hozzájuk másik kettőt hármat: "mozgatni a fejlődést".) Ami elől pedig nem lehet kitérni - annak az élére kell állni;) Tehát: digitalizáljunk, "mi könyvtárosok" is. (Ugye milyen szép szóvirág megint: ez a "fejlődés" meg "haladás" csak úgy vonzza a további hülyeségeket;) De: hogyan digitalizáljon a könyvtáros? Egyre kevesebben leszünk ugyanarra (vagy több) feladatra: 1989-ben 14 (kicsit előbb 16!) könyvtáros dolgozott a Pollackon. Ma nyolcan vagyunk. Ki és mikor digitalizáljon? "Csak" használni tudjuk, amit mások digitalizáltak. Ezen nincs mit szépíteni. Talán egy jó menedzser...   
Digitalizáltam magam is. Moldován kollégával - minden elismerésem az övé - még a MEK korábbi időszakában. Aztán önszorgalomból (bár előbbi is az volt) Csorba Győző hagyatékát digitalizáltam. (Közel 6000 oldalnál tartok.) De itt meg  előtérbe lép a szerzői jog: a Digitális Irodalmi Akadémia pl. azért nem teszi fel a hálóra a fordításköteteket, mert ugyan a fordító miatt megtehetné, de a "fordítottak" szerzői jogai... Nem visznek fel az Akadémia tagjairól tanulmányköteteket, mert, ugye, akkor meg a tanulmányírók szerzői jogai... (Ld. még zeneművek: zeneszerzők mellett karmesterek, előadók stb. jogai!) Sőt: "természetesen" digitalizálva van (eleve számítógépen készült) a Csorba Győző Bertha Bulcsu levelezése alcímű kötet. ("Természetesen", mert magam állítottam össze;) De ez sem kerülhet Internetre, mert bár Csorba és Bertók jogutódai is engedélyeznék, én is szívesen "oldanám" a copyright-ot, de itt meg a kiadó tartja magát... (Itt lenne megoldás a Drótos kolléga ajánlotta Creative Commons, de hát addig itt Magyarországon még nem "haladtunk"...) Szóval: a digitalizálás előtt akadály, mint égen a csillag. A nem létező könyvtári munkaerő a nem létező munkaidejében, a nem létező jó szkennerek segítségével küzdhetne még ezekkel a jogi kérdésekkel is. Egyre jobban hiányolok egy JÓÓÓÓÓ menedzsert!;)
Utoljára hagytam, de egyáltalán nem utolsó kérdés a filológiai: erről már volt vita több helyen, nem melegíteném föl. DE a szövegromlás és a digitalizálás - sajnos - édestestvérek. Vannak versek, "szövegek", amelyeket sokféle változatban olvashattam az interneten: Természetesen nem szerzői változatban: "digitalizálói" változatban. Elsősorban például ezért álltam le a Csorba versek közzétételével: a DIA-közlésekkel nem tudok vetekedni. Ott csak többszörösen ellenőrzött, a szerző vagy a "szakértő" által elfogadott végső változatot vesznek fel. Szerintem digitalizálni mindenütt csak így lenne szabad (vagy ahogyan Tószegi Zsuzsannáék csinálják). De mit tegyünk? Digitalizálni kell. De talán nem minden áron... 

Hosszúra nyúlt szövegem zanzásítva: Haladjon a korral, digitalizáljon az egyetemes Google-al. De azért az is igaz: Nagy munkát vállal az magára, ki mos kezébe szkennert vesz... Még másképpen: szkennelni csak pontosan, szépen...

Kiváló tisztelettel:

Pintér L.

És még Boldog új évet!


 
Pintér László
PTE Pollack Mihály Műszaki Kar Könyvtára
7624 Pécs, Boszorkány u. 2.
Tel.: 72/503-650/3904; Fax: 72/503-650/3932