Digitalizálás

[Reisz László]

A digitalizálást illetően alapvetően meg kellene különböztetni a
"hagyományos" vagy  "hobbifelhasználókat". Jókait vagy másokat
szórakozásból inkább nyomtatva olvassák. A "profik"  számára nem a
forma, hanem a hatékonyság számít, s ez csak a digitalizlás lehet.
Egyetértek Vízvári Dóra hozzászólásával a könyvtári szkennelés  ill.
fotózás engedélyezését illetően, annál is inkább, mert megakadályozni
aligha lehet. Viszont hatékonyabb lenne, ha ezt a felhasználó a
könyvtártól készen kaphatná.
A szerzői jogról: hogy kiknek az érdekeit fejezi ki, az köztudott,  hogy
nem társadalmi, közösségi érdeket  az is egyértelmű. Szigorítása, hogy
a védettség 70 évre nőtt is ezt a tendenciát jelzi. Partikuláris érdekek
 harcos védelme legyen a "jog zsoldasainak" munkaköri kötelessége, a
könyvtárosnak nem feladata. A jogkövető magatartás tehát lefordítva az
előbbiek munkáját könnyíti meg, utóbbit csak béklyózza.  Vegyük
tudomásul, a  könyvek digitalizálása ma még aligha komoly "üzlet" , nem
szolgálhatja a jogtulajdonosok gazdagodását (és itt nem az egyszerű
tankönyv-jegyzetíró személyére gondoltam). Ha az lesz: a CD, illetve a
DVD-másolások esetében a jogtulajdonosok  nem tudják megakadályozni a
kalózkodást.  A könyvárak emelkedése kiprovokálhatja  a digitális
(kalóz)másolást is. Ha a könyvtáros jogkövető magatartást tanúsít, akkor
helyette más teszi, s a felhasználó nem tőle, hanem attól szerzi be
szükségletét...