ODR

[Feher Miklos]

Az ODR-rõl

Meglepõdve olvasom a Könyv Könyvtár Könyvtáros 2004/2. számában a
“Könyvtárügyünk az ezredfordulón ¯ a statisztika tükrében” c. írásban a
sommás értékelõ sorokat, idézem: “Úgy tûnik, az ODR-program ¯ települési
könyvtári körben ¯ az eredményen nagyságrendileg még nem változtatott.”

Azért lepõdtem meg, mert az érintett intézményi vezetõkkel történt
beszélgetéseim alapján ezzel szögesen ellentétes kép alakult ki bennem.
Éppen hogy az egyik legsikeresebb, legjelentõsebb eredményt hozó,
meghatározó rendszerelemmé vált néhány év alatt az ODR annak ellenére,
hogy a lehetõségek kihasználása még messze nem optimális. Ennyire tévedne
a szubjektív élmény az objektív méréshez képest?  Elõvettem hát az
adatokat, amikbõl a szerzõ is dolgozhatott.

Az értékekbõl kiderül, hogy 1998, vagyis az ODR belépése óta a forgalom
emelkedése dinamikus, 2002-ben elérte az 1998-as érték 192.3 %-át, 75
ezret. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett a tény mellett, hogy az
ODR-t megelõzõ években, pl. 1996-ban már volt 65 ezres forgalom, ehhez
képest valóban nem nagy az emelkedés. A cikkírónak és a kollégáknak is
feltûnhet ez, ami roppant egyszerûen magyarázható. 1998 elõtt a FSZEK az
adatszolgáltatása során hozzáadta az akkor mûködõ belsõ ellátó szolgálat
(KESZ) átkölcsönzési adatait a tényleges könyvtárközi kölcsönzéshez. 1998-
tól viszont már csak a tényleges könyvtárközi adatokat közölte. Mindez
1996-ban 26 ezer, 1997-ben 28 ezer tételt jelent. Így ha az elmúlt hét év
könyvtárközi forgalmának alakulását pontosan követni akarjuk, akkor az
említett két év adatait ennyivel csökkenteni kell.

Mindezek alapján elmondható, hogy az 1998-ig nagyjából azonos
mennyiségû (nem egészen 40 ezer) könyvtárközi kölcsönzés az ODR
belépésével dinamikus fejlõdésnek indult. 43, 50, 62, majd 2002-ben 75
ezer. Látványos és határozott ez az eredmény. Büszkék lehetünk rá.

Fehér Miklós
Könyvtári Intézet
Szervezési és elemzõ osztály