"Kishijan megbukott..." gondolatkor

[Tabula Ráza]

Kedves Zsofi! Regi szep emlekeket ebresztettek bennem a soraid.
Az altalad leirt jelensegek magyarazatat a kovetkezokben latom.
A nyolcvanas evek kozepetol sok kutatointezet es informacioigenyes
vallalat került anyagilag bizonytalan helyzetbe. Az ott mukodo
szakkonyvtarak fenntartása igen koltseges, viszont
nelkulozhetetlen volt szamukra, mivel az ott levo
dokumentumallomanyra es az ott dolgozo konyvtarosok altal gyujtott,
eloallitott informaciokra szukseguk volt. Ebben az idoben meg nem
tudott a kutató az interneten informaciot szerezni a sajat asztalan,
tehat a konyvtarost bizta meg, hogy az OMIKKbol vagy sajat maga a
kulfoldi szaksajtobol szerezzen be relevans informaciokat.
A szakkonyvtaros, egy vallalati, kutatointezeti informacios szakember
egyenlo partnere volt a mernoknek, kutatonak, erdekes feladatokat biztak ra.
Az intezmenyek azonban gazdasagi kenyszerbe kerultek, donteniuk kellett,
hogy egy reszleget megszuntetnek, vagy ha szukseguk van ra,
akkor bevetelt termeltessenek vele. Mivel a kutato es fejleszto
intezeteknek,
az informacioigenyes termeket gyartó vallalatoknak szukseguk volt
a konyvtarra, elso lepesben nem a megszuntetese mellett dontottek,
hanem az altaluk amúgy is vegzett tevekenyseg piacositasat eroltettek.
Az elgondolas szerintem nem volt rossz. Ezek a szakkonyvtarak valoban
eloallitottak piackepes informacios termekeket a konyvtarakban levo
specialis dokumentumgyujtemenyekbol, az ott dolgozó konyvtarosok pedig
olyan szakmai ismeretekkel, informatikai, dokumentacios jartassaggal
rendelkeztek, aminek birtokaban az intezmenyek jolly jokerei lettek tobb
helyen.
A hiba az arkepzesben volt. Az intezmenyek ugy kalkulaltak az informacios
termekek arat, hogy az fedezze a teljes eloallitasi koltseget, es sajnos nem
vettek figyelembe a piac vasarloerejet, felvevokepesseget, az igenyeoldalt.
A gazdasagi rendszervaltas elott ez mindennapos volt, a termekek ara hol a
piaci
igenyeket nem vette figyelembe, hol az eloallitas koltseget.
Amikor egy vallalat a szamara egyebkent is nelkulozhetetlen informaciot
eloallito konyvtartol azt kovetelte, hogy bevetelt is hozzon,
meg kellett volna elegednie azzal, hogy az igy nyert
arbevetel tulajdonkeppen talalt penz, es az akkori piaci kornyezetnek es az
eladhatosagnak kellett volna meghataroznia az arat. Ezek az intezmenyek
kesobb magankezbe kerulve meg surgetobb gazdasagi kenyszer hatasara
a konyvtaraikat is megszuntettek, ami sok esetben ertheto.
Az informatikai fejlodes eredmenyekent az informacio megszerzesenek
olyan uj utjai alakultak ki, (pl.CD-ROM adatbazisok, internet),
hogy a cegeknek merlegelniük kellett, hogy mi elonyosebb szamukra:
mukodtetni es (anyagilag)fenntartani egy szakkonyvtarat, vagy tartani
egy szakembert, aki mindig megszerzi, eloallitja a szukseges informaciot,
o tudja, hogy honnan, vagy esetleg egy külso szakembertol megvenni
az informaciot (lásd infobroker).
A piaci verseny ma mar alakitja az arakat. Egy szakkonyvtar vagy egy
vallalkozo informacios szakember annyit kerhet a szolgaltatasaert, amennyi
fedezi
a koltsegeit, ill. amennyiert el tudja adni a termeket. A vasarlo donthet,
hogy annyiert meg tudja-e venni, elo tudja-e allitani maga, vagy az
informacio
hianyaban hatranyba kerulhet a piacon es megbukhat.
Mindezek persze egeszen maskeppen mukodnek a kulturalis
es oktatasi szferaban, ahol az allamnak igen komoly szerepvallallasa,
kotelessege van -lenne a kozpenzekbol! Errol is megvan a teóriam, de azt
majd maskor. Teveli Jutka
Amit nem
 Message -----
From: Tüske Zsófia <tuskezsofia at LUDENS.ELTE.HU>
To: <KATALIST at LISTSERV.IIF.HU>
Sent: Friday, October 19, 2001 10:47 AM
Subject: Re: "Kishijan megbukott..." gondolatkor


> Tisztelt kollegak,
>
> nem tudom, van-e meg rajtam kivul itt olyan, aki a nyolcvanas evek
elejetol tiz
> even at olyan konyvtarban dolgozott, amelyiknek arbevetelt kellett
termelni,
> hat ezert batorkodom ebben a temaban elmondani a tapasztalataimat.
> 1982-ben allast valtoztattam, es a KG Informatikbol frissen alakult
> Prodinform-hoz mentem dolgozni, Bauer Jozsef beosztottjanak (talan meg
vannak
> itt olyanok, akik a muszaki szekciobol emlekeznek ra, en meg most sem
tudok
> elerzekenyules nelkul gondolni ra, pedig csak bo fel evig volt a fonokom).
A
> KGM megszunese utan a Prodinform u.n. "innovacios" intezmeny lett, akitol
> elvartak, hogy megtermelje a munkatarsak beret es a mukodesi koltsegeket,
sot,
> hasznot is hozzon. Joskat, mint az informacios osztaly vezetojet is
arbevetelre
> koteleztek, aminek sok-sok belso szamla lett az eredmenye - foleg a
masologep
> hasznalataert fizettek, mert abban az idoben az OMIKK-on kivul eloallitott
> informacios szolgaltatasert nem nagyon volt szokas penzt kerni. Ennek
> eredmenyekeppen mi, konyvtarosok is - a munkaido jelentos reszeben
szamlakat
> gyartottunk mindenrol, ami informacioszolgaltato szinten egyaltalan
> elkepzelheto - a Prodinform vezetoit megis mindig szemoldokrancolasra
> kesztettuk, mert az altaluk megszabott irrealisan magas arbeveteli tervet
sosem
> ertuk el. En hamar belattam, hogy ez egy konyvtarosnak remenytelen
munkahely,
> es egy kutatointezetbe kerultem, de Joska kitartott a nyugdijazasaig,
utana mar
> talan csak 1-2 evig mukodott a Prodinform informacios osztalya.
> 1984 es 1988 kozott az Epitestudomanyi Intezetben a konyvtar ugyan nem
volt
> arbevetelkoteles, de maga az Intezet vallalati rendszerben mukodott, es
> irrealisan magas arakat kellett, hogy kerjen a szolgaltatasaiert, amit a
> megrendelok igenybevettek volna, de nem tudtak az arakat megfizetni,  igy
az
> ETI  hamar a padlora kerult, gyonyoru konyvallomanyaval nem igazan tudom,
mi
> lett, talan a jogutod EMI integralta sajat konyvtaraba.
> 1988-91 kozott a Magyar Divatintézet munkatarsa lettem, amelynek kicsi, de
> gyonyoru konyvtara (egy, az otvenes evekben kiutasitott konyvgyujto
diplomata
> ajandeka alapozta meg az allomanyt) kellemes munkahelynek igerkezett.
Mivel az
> uj informacios osztalyvezeto es az informacios mernokno osszekulonboztek,
es a
> kollegano tavozni kenyszerult, megorokoltem az informacios kiadvanyok
> elkeszitesenek a feladatat. Partnereink, a Pecsi Kesztyu, a Budapesti
> Harisnyagyar es a KGST piacara termelo ruhagyarak negyed- illetve feleves
> rendszeresseggel kivancsiak voltak a divattrendekre es ezert rendeltek meg
az
> Intezettol ezeket a kiadvanyokat. amiket en nagy elvezettel keszitettem
el. A
> konyvtar arbevetele sokszorosan meghaladta a fizetesemet, es a becslesek
> szerinti rezsikoltsegeket is, de az irrealisan magasra allitott arbeveteli
> kotelezettseg  miatt a konyvtarat harom ev alatt a megszuntetes
fenyegette.
> Fonokom, aki maga is konyvtaros volt, felajanlotta, hogy legyek utazasi
> ugyintezo, mert az informacios osztaly foleg tanulmanyutak szervezesebol
> probalta szinten tartani magat. Mivel ezt az allast nem vallaltam, en a
> felsooktatas fele vettem utamat, a Divatintezet gyonyoru konyvtarat pedig
> megszuntettek es allomanyat feloszlattak.
> Persze, biztosan meg lehet szabni a nonprofit szektor intezmenyei szamara
is
> egy realis tervet, ami teljesitheto, vagy pozitivan megitelni minden, a
> konyvtar altal megtermelt bevetelt, lehet, hogy ezen a teren a mai
> tapasztalatok egyertelmuen pozitivak, megis el kell mondani azt, hogy
ennek a
> szemleletnek a kilencvenes evekben sok konyvtar koszonhette a halalat, a
> konyvtaros szakma pedig, mint inproduktiv, forinttal merheto hasznot nem
hozo
> szakterulet, sosem latott melyrepulest produkalt a tarsadalomban elfoglalt
> helyet illetoen.
> Lehet ezert a szakmat, vagy magukat a konyvtarosokat hibaztatni,
mindenesetre
> az azert el kellene, hogy gondolkoztassa a karhoztatokat, hogy a jovo evi
> minimalber osszege immar a kozalkalmazotti bertabla ketharmadat lefedi, es
> vajon elvarhato-e az jol kepzett diplomas fiataloktol, hogy beerjek a
> konyvtarakban a minimalis fizetessel, es ne valtsanak palyat, abban a
korban,
> amikor ezt meg konnyeden megtehetik.
> udvozlettel:
> Tuske Zsofia
> ELTE Jogi kari konyvtar
>

----- Original Message -----
From: Tüske Zsófia <tuskezsofia at LUDENS.ELTE.HU>
To: <KATALIST at LISTSERV.IIF.HU>
Sent: Friday, October 19, 2001 10:47 AM
Subject: Re: "Kishijan megbukott..." gondolatkor


> Tisztelt kollegak,
>
> nem tudom, van-e meg rajtam kivul itt olyan, aki a nyolcvanas evek
elejetol tiz
> even at olyan konyvtarban dolgozott, amelyiknek arbevetelt kellett
termelni,
> hat ezert batorkodom ebben a temaban elmondani a tapasztalataimat.
> 1982-ben allast valtoztattam, es a KG Informatikbol frissen alakult
> Prodinform-hoz mentem dolgozni, Bauer Jozsef beosztottjanak (talan meg
vannak
> itt olyanok, akik a muszaki szekciobol emlekeznek ra, en meg most sem
tudok
> elerzekenyules nelkul gondolni ra, pedig csak bo fel evig volt a fonokom).
A
> KGM megszunese utan a Prodinform u.n. "innovacios" intezmeny lett, akitol
> elvartak, hogy megtermelje a munkatarsak beret es a mukodesi koltsegeket,
sot,
> hasznot is hozzon. Joskat, mint az informacios osztaly vezetojet is
arbevetelre
> koteleztek, aminek sok-sok belso szamla lett az eredmenye - foleg a
masologep
> hasznalataert fizettek, mert abban az idoben az OMIKK-on kivul eloallitott
> informacios szolgaltatasert nem nagyon volt szokas penzt kerni. Ennek
> eredmenyekeppen mi, konyvtarosok is - a munkaido jelentos reszeben
szamlakat
> gyartottunk mindenrol, ami informacioszolgaltato szinten egyaltalan
> elkepzelheto - a Prodinform vezetoit megis mindig szemoldokrancolasra
> kesztettuk, mert az altaluk megszabott irrealisan magas arbeveteli tervet
sosem
> ertuk el. En hamar belattam, hogy ez egy konyvtarosnak remenytelen
munkahely,
> es egy kutatointezetbe kerultem, de Joska kitartott a nyugdijazasaig,
utana mar
> talan csak 1-2 evig mukodott a Prodinform informacios osztalya.
> 1984 es 1988 kozott az Epitestudomanyi Intezetben a konyvtar ugyan nem
volt
> arbevetelkoteles, de maga az Intezet vallalati rendszerben mukodott, es
> irrealisan magas arakat kellett, hogy kerjen a szolgaltatasaiert, amit a
> megrendelok igenybevettek volna, de nem tudtak az arakat megfizetni,  igy
az
> ETI  hamar a padlora kerult, gyonyoru konyvallomanyaval nem igazan tudom,
mi
> lett, talan a jogutod EMI integralta sajat konyvtaraba.
> 1988-91 kozott a Magyar Divatintézet munkatarsa lettem, amelynek kicsi, de
> gyonyoru konyvtara (egy, az otvenes evekben kiutasitott konyvgyujto
diplomata
> ajandeka alapozta meg az allomanyt) kellemes munkahelynek igerkezett.
Mivel az
> uj informacios osztalyvezeto es az informacios mernokno osszekulonboztek,
es a
> kollegano tavozni kenyszerult, megorokoltem az informacios kiadvanyok
> elkeszitesenek a feladatat. Partnereink, a Pecsi Kesztyu, a Budapesti
> Harisnyagyar es a KGST piacara termelo ruhagyarak negyed- illetve feleves
> rendszeresseggel kivancsiak voltak a divattrendekre es ezert rendeltek meg
az
> Intezettol ezeket a kiadvanyokat. amiket en nagy elvezettel keszitettem
el. A
> konyvtar arbevetele sokszorosan meghaladta a fizetesemet, es a becslesek
> szerinti rezsikoltsegeket is, de az irrealisan magasra allitott arbeveteli
> kotelezettseg  miatt a konyvtarat harom ev alatt a megszuntetes
fenyegette.
> Fonokom, aki maga is konyvtaros volt, felajanlotta, hogy legyek utazasi
> ugyintezo, mert az informacios osztaly foleg tanulmanyutak szervezesebol
> probalta szinten tartani magat. Mivel ezt az allast nem vallaltam, en a
> felsooktatas fele vettem utamat, a Divatintezet gyonyoru konyvtarat pedig
> megszuntettek es allomanyat feloszlattak.
> Persze, biztosan meg lehet szabni a nonprofit szektor intezmenyei szamara
is
> egy realis tervet, ami teljesitheto, vagy pozitivan megitelni minden, a
> konyvtar altal megtermelt bevetelt, lehet, hogy ezen a teren a mai
> tapasztalatok egyertelmuen pozitivak, megis el kell mondani azt, hogy
ennek a
> szemleletnek a kilencvenes evekben sok konyvtar koszonhette a halalat, a
> konyvtaros szakma pedig, mint inproduktiv, forinttal merheto hasznot nem
hozo
> szakterulet, sosem latott melyrepulest produkalt a tarsadalomban elfoglalt
> helyet illetoen.
> Lehet ezert a szakmat, vagy magukat a konyvtarosokat hibaztatni,
mindenesetre
> az azert el kellene, hogy gondolkoztassa a karhoztatokat, hogy a jovo evi
> minimalber osszege immar a kozalkalmazotti bertabla ketharmadat lefedi, es
> vajon elvarhato-e az jol kepzett diplomas fiataloktol, hogy beerjek a
> konyvtarakban a minimalis fizetessel, es ne valtsanak palyat, abban a
korban,
> amikor ezt meg konnyeden megtehetik.
> udvozlettel:
> Tuske Zsofia
> ELTE Jogi kari konyvtar
>