Kishijan megbukott a Britannica

[Horváth Sándor Domonkos]

Kedves Mikulas Gabor,

Irasa erdekes, kar, hogy masutt nem jelent meg, bar ertem, hogy miert. Az EB
urugyen "kiszol" a cikkbol, es megfogalmazza sajatos kerdesfelveteset:

"Vajon a könyvtárak milyen utat választanak? Megmaradnak a szakmai tradíciók
sáncai között, vagy képesek-e önmaguk karcsúsítására, szolgáltatásaik
jelentos részben elektronizált újjáalakítására? S képesek-e fenntartóikat
meggyozni a radikális szemléletváltás szükségességérol? S vajon mindez
mennyi idot vesz mindez igénybe? Az alternatív, üzleti alapon szervezodo
szolgáltatók a piac (és a magasan képzett munkaero) mekkora részét veszik el
a lassan ébredo, ellustult könyvtáraktól"

Lenyegeben ugy van igaza, hogy megsincs, hiszen kerdese valojaban allitas.
Interpretaciomban a konyvtarak "megkesettsege", "anakronizmusa" felett
kesereg.
Mindehhez /es az EB-hez/ nehany gondolat sajat tapasztalatombol:

1) Nyilvanvalo, hogy az atlag maganfelhasznalo nem szerez be nagy
lexikonsorozatot, enciklopedisasorozatot, mert draga, sok helyet foglal, es
a napi elet soran nelkulozheto, hiszen a rovid es tomor informaciok
mashonnet, pl. konyvtarbol, internetrol, cd-rom-rol is beszerezhetok. Tehat
van olcso es gyors alternativa. Itt most nem azokra gondolok, akik
butordisznek veszik a lexikonokat.
2) A nyomtatott muvekben a keresesi lehetoseg elenyeszo az elektronikus
formahoz kepest. En ide helyeznem a hangsulyt, legalabbis azon esetekben,
amikor teny/adat a kereses targya.
3) Az ilyen monumentalis vallalkozasok a vilag /de legalabbis egy adott
orszag/ kulturalis oroksegenek reszei, es kerdesesse valik, hogy uzleti
alapon mukodtethetok-e, illetve mennyire, es milyen sikerrel. Az allami
koltsegvetesben megjeleno redisztribucio temajahoz tartozik, hogy allami
tamogatasbn kell reszesiteni a tarsadalmi javak meghatarozott koret, amely e
nelkul nem lenne eletkepes, de hianyuk az eletminoseg rovasara menne. Most
nem Gipsz Jakab hetvenkettedik senki altal nem olvasott eposzara gondolok,
termeszetesen nem a kolteszet ellen beszelve. Az adozas /szja, afa, stb./
biztositja a koltsegvetes jelentos reszet, ez altal az adoalanytol elvonjak
adokoteles bevetele meghatarozott hanyadat, es az allam /az Ogy./
meghatarozza, hogy mire koltsek. Orvosra, puskara, rendorre, konyvtarra,
stb.

Ez utobbi bekezdes vezet el az EB es a konyvtarak kapcsolodasahoz. A
konyvtar soha nem lesz uzleti vallalkozas, es nem lesz rentabilis.
Amiben igaza van: fejlodni kell a korral. Az "ellustultsag" azonban hibas
jelzo. A konyvtarak a 90-es evek elso feleben, a felgyorsult inflacio miatt
iszonyatos csapasokat szenvedtek el. Abban az esetben is, ha azota
visszatert az inflacioaranyos dologi automatizmus, becslesem szerint
45-55%-ra is teheto nehol a finanszirozasi realertek visszaesese a 80-as
evek vegehez kepest. Ez ido alatt iszonyatos modernizacios hiany halmozodott
fel. Palyazni lehet dolgokra, utana meg ember legyen a talpan, aki birja
mukodtetni, penzzel, munkaerovel az uj, megalmodott nagyivu projektet. Hiaba
a gepek, ha nem tudunk megfizetni egy utokepes rendszergazdat...
A konyvtaros utanpotlas pedig akadozik. A koztisztviselok bere /az
ismeretsegi koromben 40-70 ezer Ft-al novekedett a tv. valtozassal, a mienk
pedig par ezret a szorzoval./ A koztisztviseloi allasok dijazasa tehat mar a
duplajat /esetleg triplajat/ is meghaladja a konyvtarosenak. Ugyanakkor, nem
mas a helyzet pl. az egeszsegugyben sem, ami pedig nem kevesbe fontos, mint
a konyvtarugy. Fejre is allhatunk, ha a munkaerot innen szivjak el, ez nem
tevekenyseg specifikus. Ennyit roviden az "ellustultsag" nehany
szegmenserol.

Ami a szolgaltatasok "radikalis atalakitasat" illeti, csak a "radikalis
atalakitassal" van gondom. Ez vezetoi palyazatokban jol nez ki, valojaban
nem igaz, hogy at kell alakítanunk a gyermekkonyvtarakat, az olvaotermeket,
ki kell dobnunk a konyveket, vagy legalabbis lemondanunk a beszerzesukrol,
lemondani a folyoiratokat, stb. Ezt On sem igy gondolja. Megis, amikor
altalanositva konyvtarakrol ir, a fogalom alatt a kozsegi konyvtartol a
felsooktatasi konyvtarig mindent osszefoglal. Ez legalabbis megfontolando. A
problemat ott latom, hogy szaladunk a szakmai divat utan, amit a palyazatok
lehetosegei is diktalnak, es eltero alapra epitkezunk - idonkent legvarakat.
Ennek ellenere nyilvanvalo a technikai fejlodes es a gyarapodas, megha van
is nehany oriasi csapda, amit raadasul nagy tabuk bastyaznak korul (lasd
konyvtari szoftverek es fejlodesuk, fejlesztesuk tortenete, jelene, jovoje).
Egy kisebb varosi konyvtar igazgatoja panaszolta par eve nekem, hogy vettek
szamitogepet, es "hiaba nezegeti, nem talalja benne a konyvtarakat. Merthogy
olvasta, hogy olyan is van benne." Ez igy igaz, nem vicc. Azota mar rendszer
mukodik naluk, szamitogeppel kolcsonoznek.

Ami a fenntartoink meggyozeset illeti, nem tudom, mas hogy van ezzel, mi
orommel jelenthetjuk, hogy semmirol nem kell meggyoznunk oket. Mindent
tudnak, mindent ertenek, mindennel tisztaban vannak. Abszolute
felvilagosultak. Igyse adnak penzt. Azt mondjak, nincs. Ez utan az ember
vagy veszekszik, es raadasul megharagszanak, vagy probalkozik lobbizgatni,
es idonkent leesik ez/az. De egy rendes fejlesztesi injekcio, es egy
normalis kolstegvetes, az egyelore alom.

Szegeny ember vizzel foz. Az, hogy pettyes labaskaban, vagy kekfuluben
teszi, reszletkerdes. A jelen korulmenyek kozott, prspektiva nelkul,
megiscsak igyekszunk kihozni a legtobbet a meglevobol.

Szoval nem lusta kover balnak vagyunk, akik nem akarnak aramvonalas cette
atalakulni. /Bar balnakra is nagy szukseg van/. Ha pedig a gazdasagi
elettel, az uzlettel kontrasztolnak bennunket, meg lehangolobb a latvany.

Ugyanakkor azt latom, hogy jonnek az olvasok. Olvasnak. Viszik a konyvet.
Megtobbet olvasnanak, es megtobb konyvet vinnenek. A tajekoztatok a
szolgalati napjukon leadnak masfel kilo felesleget. Ha elmaradnak az
olvasok, az elsosorban azert lesz, mert a meglevo szolgaltatassal /ill.
annak csokkenesevel/ elegedetlenek. Kevesellik, vagy rosszalljak. Igy talan
erre kellene koncentralnunk. Nem hiszem, hogy barmifele digitalis
szolgasltato eltantoritana oket. Az viszont talan igen, ha a meglevo tortat
ujraszelve, a kollegak es a koltsegvetes jelentekeny reszet atallitanank egy
masik teruletre.

Vagy megis azt kellene tennunk?

Nehez dilemma. Addig oruljon kedves Gabor, amig annak minden felelossegevel
nem kell ilyen kerdesekben dontenie. Mert a kockazat nem csak a vezeto
borere megy, hanem az olvasokera. Tobb eves kihatassal.

Elnezest a hajnali pesszimizmusert. Amugy a cikk tetszett. Kozolni kellett
volna. Ha vitat kavar, kavarjon. Csak leullepedett volna. Vagy megoldva
valamit/vagy nem.

Tisztelettel udvozli:

Horvath Sandor Domonkos