OMIKK és még valami

[Deakne Mathe Zsuzsanna]

Kedves Listatagok!

Bakonyi Géza és Horváth Péter  levelei késztettek arra, hogy ha nehezen és
fájó szívvel is, de hozzászóljak az OMIKK jövõje körül kialakult polémiához
és az azt átható indulatok értékeléséhez. Olvasva Horváth Péter levelét és
véleményét, igazán az õ hangvételével és érvelési módjával  értek egyet,
azt tudom  elfogadni. (Természetesen ez mindenkinél vémérséklet kérdése.)
Azokat a véleményeket, amelyeket gõzõs indulatok hatnak  át,  és az
ilyen-olyan politizálás csapdájához vezetnek, nem értem és nem szeretem.
Kérdezem, igazán szükséges lenne a könyvtáros társadalomban, berken belül
ilyen ellentéteket szítani, mint az a megosztás, ami lassan kialakul  a BME
és az OMIKK között? Mert a sokszor sértõen megfogalmazott szubjektív
minõsítéssel és érzelmi alapú sorrendbe állítással természetesen csak
idejuthatunk. Az tény, és ez  Horváth Péter visszatekintésébõl objektíven!
világossá válik, hogy   az OMIKK-nak sikerült  - most ne vitassuk, milyen
módon szerzett jóval nagyobb források révén és többek között ezzel is
magyarázva -(v.ö Bakonyi Géza hozzászólásával) a két könyvtár
szolgáltatásainak  összehasonlításában  elõbbre lépnie. 
Tehát én úgy érzem, hogy Horváth Péter hozzászólása nagy szolgálatot tett
azzal, hogy rávilágított, az OMIKK iránt nyílvánított aggodalom  nem az
egyik könyvtár felmagasztalását jelenti a másik rovására. Mindössze szikár
tényeken és (pénzen is!) alapuló sorrend kialakulásáról van szó!  
Bakonyi G. az OMIKK "sértettségérõl" beszél. Mi dolgozók egyenként is
valami hasonlót érzünk. Miért csodálkozik ezen?
-udvariasan felteszem a kérdést (remélem nem tûnik ledorongolásnak, mint
levelében ettõl fél). Igenis nem könnyû ezt a pillanatot elfogadni és
megemészteni annak, aki -és most magamról beszélek,tehát mégis szubjektív
leszek - szereti a munkahelyét, szereti a munkáját, és most félti azt.
Emberi gyöngeség? De ha még látnánk is tisztán a jövõt, azt, hogy ha ez a
változás most   nekünk ugyan személy szerint csak gondot, de a jövõben
talán, egy magasztos ügy érdekében  mindannyiunknak valami újat és
nagyszerût hoz majd! Dehát el tudja bárki is képzelni, hogy mindez a
nagyszerû cél a fúzióval és a további tervekkel (diákcentrum létrehozása)
ilyen  rohamléptekben, hetek alatt megvalósulhat?! Komolyan hiszi bárki is,
hogy ez sikerülhet? ... és hogy valóban errõl van szó?
Tehát nem tudom, hogy akarja-e a BME a "kényszerházasságot" (ld.B.G.), bár
számára látszólag több jóval (nagyobb költségvetés,) kecsegtet,  de  mi
"még" nem vagyunk biztosak e frigy szerencsés és "boldog" jövõjében.
 És ez a bizonytalan érzés a játszma kimenetelében   nemcsak mint OMIKK-ért
aggódó polgárt érdekel.

Deákné Máthé Zsuzsa 
egy OMIKK dolgozó