kölcsönzés

[Horváth Sándor Domonkos]

Kedves Kis Gábor!

Civiliter felfogás szerint a szerzõdés a felek egybehangzó
akaratnyilatkozatával jön létre.. A könyvtár részérõl az általános
szerzõdési feltételeket az 1997. évi CXL. tv. és a fenntartó határozatával
jóváhagyott könyvtárhasználati szabályzat jelenti. Lényegében ezek
tartalmazzák az "ajánlatot", amely az olvasó egyszerû elfogadó
jognyilatkozatával kötelmi jogviszonyt keletkeztet. Világos, hogy ez jó a
bíróságnak, mert tisztázza a jogalapot, de a konkrét  ügylet meglétét még
nem bizonyítja. Úgyhogy nem lenne ilyen sima az ügy, ha a T. Olvasónak lenne
egy furfangos ügyvédje, ami persze nincs, lásd tyúkper, és a bíróság az
eljárási elveknek megfelelõen polgári perben csak a konkrét indítványokat
vizsgálja, igy ha az olvasó részérõl nem hangoznak el jogilag releváns
ellenérvek, akkor azok nincsenek is.

Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy az adósság problémája más
filozófia alapján is megközelíthetõ. Legalábbis a közkönyvtárak esetében.
Tény, hogy a közkönyvtári ellátás (megyei, települési) kötelezõ állami
feladat. Olyan, mint a közvilágítás, stb. A közfeladatok ellátását a
közjavak szolgálják. A kötelezõ állami feladat fedezete az állami
költségvetés. Az állam, ezen feladatait részben, vagy egészben, általában
költségvetési szerveken keresztül látja el. Ezek bevételei és kiadásai a
központi vagy helyi költségvetésben megjelennek. Mivel a közkönyvtárak
gyarapítása állami/önkormányzati (a normatívákat, figyelembe véve szintén
fõként állami) pénzbõl történik, eljuthatunk arra a meredek következtetésre,
hogy a könyvtári tartozás lényegében köztartozás, és esetleg érdemes lenne
tanulmányozni annak esélyét és alapját, hogy lehetne-e a jogalkotót olyan
irányban befolyásolni, hogy a közkönyvtári tartozások adók módjára
behajtható köztartozásnak minõsüljenek, amely esetben az ügy intézõje az
önkormányzat jegyzõje, akinek azért több lehetõsége van, pl. lakcim
azonositására, mint nekünk. Mindez komplikáltnak tûnik, de talán van annyi
köze a könyvtáraknak a közpénzügyekhez, mint a mûsorszórásnak, gondolok itt
a TV díjra. Persze ez más, a könyvtár mint önálló polgári jogi jogalany
küszködik a problémával, miközben a könyvtárhasználat alanyi jog, az
egészségügy mellett talán az egyike a kevés ingyenes szolgáltatásoknak, és
ha már az egészségügyet /mint állatorvosi lovat/ hoztam fel példának, ott
keményen fellépnek a TB szolgáltatás jogosulatlan igénybevevõjével szemben
(táppénz, gyed, stb.)

Szóval, a könyvtárügy közjogi megközelítése tartogathat meglepõ teóriákat,
no de messze kanyarodtam a kölcsönzéstõl, elnézést érte.

Horváth Sándor Domonkos