kerdes

[Horváth Sándor Domonkos]

Kedves Thek György!

A FSZEK információja, vagy annak idézete többféleként értelmezhetõ. A szó
szerinti értelemben jogilag helytálló, vagyis akkor, ha tényleges perre kerül a
sor, arra, amit a köznyelv tárgyalásnak nevez. Fõ szabály szerint a polgári
perben, aki állít valamit, annak kell bizonyítani azt. Ez elvileg többféleképp
történhet, akár tanúkkal, stb., szabad bizonyítási rendszer van. A könyvtár
sajátosságaira tekintettel, csak az okirati bizonyítás merülhet fel. Igazán
tiszta képlet tehát csupán az átvétel igazolása lehet, tehát a FSZEK által
mondottak. Elvileg vizsgálható lenne a rendszer zártsága,  amely ad abszurdum
akár az olvasói pin kóddal történõ kölcsönzés szintjéig fokozható, ha nem
tovább... Ugyanakkor legyünk józanok: ezek az ügyek - bár számunkra tömegében
nagy kinnlevõséget jelentenek - az agyonterhelt bíróságok számára egyenként
jelennek meg, mint bagatell, mondhatni tyúkperek. Kizárólag a rendszer által
szolgáltatott adat bizonyító erejének vizsgálata olyan költséges szakértõi
kérdés lehet, amibe a bíróság józanul bele se megy, vagy ha igen, akkor
rettentõ nagy perköltséggel kell számolnia a pervesztes félnek.

Tehát elmondható, hogy a könyvtári kölcsönzési rendszerek, akár gépiek, akár
manuálisak, általában véve nem a perbeli bizonyítás szempontjait figyelembevéve
készültek.

Más kérdés a fizetési meghagyás, amely nem per, vagy perelés, bár a köznyelv
így használja. Az egy egyszerû, peren kívüli eljárás, amelynek az a lényege,
hogy a jogosult benyújt egy megfelelõ okiratot /nyomtatványt/ a bíróságra,
amelyen közli, hogy XY-al szemben ilyen és ilyen jogcímen követelése van, és
kéri a fizetési meghagyás kibocsátását.
A bíróság nem bírálja el az ügyet, ezt a másik fél észrevételei nélkül meg sem
tehetné, hanem kibocsátja a fizetési meghagyást, azaz megküldi a kötelezettnek,
vagyis a késedelmes adósnak. Ha az átvette, de nem reagál rá 15 napon belül,
akkor a bíróság a fizetési meghagyást záradékkal látja el, melytõl fogva az
jogerõs és végrehajtható, azonos értékû az ítélettel, ezért is ítélet hatályú
határozatnak nevezik. Rendes jogorvoslattal meg sem lehet támadni, akár a
Legfelsõbb Bíróság is hozhatta volna...
Amennyiben a kötelezett 15 napon belül ellentmondással él, vagyis vitatja a
követelés jogosságát, akkor a bíróság kitûzi a tárgyalás idõpontját, és elindul
a rendes peres eljárás a maga útján, mintha mindjárt azzal kezdték volna. Ekkor
jön be a bizonyítás kérdése, és vagyunk ott, ahonnét elindultunk. Ugyanakkor a
fizetési meghagyás ad némi mozgásteret:

1. Ekkor a bíróságok áltálában nem kérnek bizonyítékokat, bár, mint Sághi
Ildikónál olvastam, a PKKB az kér. A Gyõri városi bíróság nem, egyrészt, mivel
itt még nincs szó a tényállás elbírálásáról, ez egy formális procedúra,
másrészt általában a bíróság sem szereti, ha jelentéktelen ügyekben több irat
önti el öket, mint amennyi szükséges.
2. A bírósági pecsétes papírtól a notórius mulasztó általában megijed, és
rendezi a tartozását.
3. Nálunk az esetek 99,9 %-ban nem támadják meg a fizetési meghagyást, így
jogerõre emelkedésétõl kezdve indulhat a végrehajtási eljárás, ami esetünkben,
ahol lehet, fizetési letiltásban nyilvánul meg, és 20-30%-ban eredményes.
4. Amennyiben a kötelezett ellentmondással él, és kitûzték a térgyalást,
intézményi gyakorlatunk szerint kérjük az eljárás megszüntetését, amit a
bíróság boldogan teljesít, mivel a bíráknak sincs kedve 3700 forintos követelés
ügyében ugyanannyit fáradozni, mint teszi azt pl. egy közepesen csúnya
válóperben. Tesszük ezt egyrészt a bizonyítási nehézségek tudatában, másrészt
az ésszerûség okán.

Amúgy a kérdéshez még egy gondolat: 1.) A konszolidált olvasó vagy visszahozza
a könyvet, vagy ha a felszólitásokra sem, akkor a fizetési meghagyásra, ha arra
sem, akkor általában le tudjuk vonatni munkabérébõl. 2.) A gyakorlott adós már
jól trenírozott a máshol szerzett tapasztalatai okán, nem hozza vissza a
könyvet, nem veszi át a felszólítót, lakhelye ismeretlen, mert azóta a 4.
helyen lakik, vagy megbeszélte a dolgot a postással, ha mégis sikerül a
lakhelyét azonosítani, akkor sem támadja meg a fizetési meghagyást, az jogerõre
emelkedik, de nincs az adósnak munkahelye, vagy nem deríthetõ ki, mert a 6.
helyen, vagy feketén dolgozik, vagy vállalkozó munkáltatója visszaír a
bíróságnak, hogy ilyen ott nincs, elment, ki tudja hova, vagyona, boldog õse,
ismerõse, stb. szintén nincs. 3.) van végül a háklis olvasó, aki zavarba ejt,
hogy tényleg nem hozta vissza a könyveket, vagy valahol mi hibáztunk, nehéz
tisztázni, mert nagy hangon ordít, bármit megtámad, fellebbezik, a Legfesõbb
Bíróságig, olvasói levelet ír a lapokba, stb. És nincs nyilvántartás, ami
megállítaná...

Szóval, nem csupán technikai a probléma...

Tisztelettel:

Horváth Sándor Domonkos